Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-05 / 32. szám

1937. augusztus S 3-ilt oldal TJétítotwyakjhpfa AZ ELSŐ KÁBELHÍREK Jelentettük olvasóinknak és az egész Verhovay tábornak, hogy követeink útjáról megérkeztek az első kábelek. > * . . • PÉNTEKEN, julius hó 30-án reggel a következő kábel érkezett hozzánk BREMENHAVENBÓL, BENCZE Jánostól, a Verhovay zarándokút vezető­jétől : PÉNTEKEN REGGEL SZERENCSÉSEN MEGÉRKEZTÜNK. SZERETETTEL KÖSZÖN­TŐM EURÓPA FÖLDJÉRŐL AZ ÖSSZES TAG­TÁRSAKAT. BENCZE Harmadnapra, augusztus 2-án, hétfőn reggel pe­dig a következő kabelgram érkezett főelnökünk, DARAGÓ József címére: Mr. JOSEPH DARAGÓ, President, Verhovay, 345 Fourth Ave., Pittsburgh, Pa. A VERHOVAY KIKÜLDÖTTEKKEL EGYÜTT, SZERETETTEL ÜDVÖZÖLJÜK A VILÁGKONGRESSZUS IRODÁJÁBÓL BÁRÓ PERÉNYI A Verhovay követek útja tehát: mindenekelőtt a külföldi magyarok Világkongresszusának állandó irodájába vezetett. A külföldi' és magyarországi ma­gyarok összekötő hídjára. Természetes, szép, okos és rendkívül kifejező is volt ez a lépés. A Verhovay kö­vetek első “magyarországi lépése.” Boldogan látjuk, hogy illő és logikus gesztussal kezdték meg szereplé­süket magyar hazánk földjén. És mindenekfölött meghatottan és végtelen örömmel vesszük tudomá­sul, hogy követeink valamennyien egészségben, sze­rencsésen és kitárult magyar szívvel érkeztek meg a célhoz. Irta: ZSIRAI MIKLÓS dr. A lengyel imigy-amugy megérti áz oroszt is, bolgárt is. cseliet is, az olasz meg menten észre veszi, hogy a jraticia, spanyol is közel áll az ő nyelvéhez, A lengyel, az olasz tehát sohasem lehet kétségben a felől, kik beszél­nek az övével testvér-nyel­vet, kik . a nyelvrokonai. El­lenben mi magyarok évszá­zadokon át töprengtünk az atvafiság kérdésén. Megjár­tuk keletet és nyugatot, pró­báltunk szerencsét az ókor nagy hódítóinál és napjaink sorvadó néptöredékeinél, s mikor a tudomány végre megtalálta a kérdés nyitját, a közvélemény idegenked­ve fordult el tőle: nem hitte el az igazságot, mert nem találta meggyőzőnek vagy szájaize szerint valónak.- Mik a nyelvrokonság is­mertető jelei, bizonyítékai? — vetődik fel a kérdés. íme az egyszerű válasz: azok az egyezések, amelyek nem a véletlen szeszélyéből szár­maznak, nem is kölcsönzé­sen alapulnak, hanem egy ősi közösségre, egv közös alapnyelvre utalnak. Nyil­vánvaló ilyenformán, hogy a magyar is olyan nyelvekkel rokon, amelyekkel rendszer­be foglalódéi őseredeti egye­zéseket tiintet fel. A magyarban én, a man­­de-n égerben en az elsősze­­mélyii névmás. Meglepő egyezés, niivle azonbau.a két nyelv között egyéb kapcso­lat nem mutatható ki, bajo­san következtethetne az ember rokonságra. A ma­gyar bor pontosan egyezik az ó csuvas bor szóval. Ez már nem véletlen összecsen­­gés, mégsem bizonyít ma­­gyar-csuvas rokonság mel­lett, mert bebizonyosodott, hogy a szé) a magyarba a szőlő, seprő, szüret stb. sza­vakkal együtt az ó-csuvas­ból került át, mégis a Kr. u. VI. század táján, a Kauká­zus északi lejtőjén. A magyar tél szónak nem találjuk megfelelőjét sem a négerben, sem a törökben, sem az indogermánságban, de még a kaukázusi nyel­vekben sem; fölösleges is volna keresni, mert rég elő* keriiltek az egyező alakok: vogul a osztják “tál”, zűrjén és votják “tói”, cseremisz “tel”, mordvin “tele, finn “talvin”, lapp “talv.” Sőt ha­marosan az is kiderült, hogy nemcsak a főszavak azono­sak, hanem a ragozásuk is egy csapáson halad: a ma­­gyar télen—vogul tálén, osztják tálén stb. Természetes, hogy ennek az egy szónak és egy alak-; tani elemnek sokat sejtető egyezése korántsem volna perdülő bizonyíték, ámde a felsorolt s összefoglalóan finnugornak nevezett nyel­vekben a fontosabbnál fonto­sabb egyezések egész töme­ge tornyosul elénk. Ezúttal be kell érnünk egv kis sze* ni el vénnyel. A magyar szókészlet ele­mei közül- finnugor eredetű­ek: Névmások: én, te. ő, mi, ti, ők; ez; az; ki, mi stb. Testrész-nevek: fej, baj, torok, mell. szív. ér, vér. epe, máj, lép, kéz, szár, ujj, iz, stb. A természet világából: ég, menny, hold, csillag, felhő, köd; viz, tó, ár, hab; eb, ló, nyúl, róka. nyuszt. egér, ki­­gyó; lúd, holló, fájd, fogoly, fecske, varjú, daru, hattyú; méh. lepke, féreg, nyit, szu; szarv, szőr. toll: fészek, méz; fa, gyökér, tő, ág, levél: fe­nyő. fagyai, Szil-, nyár-, nyir, hársfa; fii, rügy; kő, vas, arany, ezüst, ólom, ón; tiiz, hamu; ősz, tél, tavasz. Cselekvés* és állapot jelö­lésére: van, lesz, él. bal. eszik, iszik, hál, alszik, kél, ad, tesz, vesz, visz jön. megy, mond, hall, néz, tud, ül, áll, esik jut, kap, hagy, fázik, fél, fon, sző, .varr, mos, süt, főz, szel, szül stb. Tulajdonság jelölésére: vén, ó, uj, kemény, lágy, könnyű, hoszu, lassú, jó, édes, keserű,- savanyu stb. Számnevek: 1—lOOOig va­lamennyi. Rokonság: férfi, nő, fiit, leány, ipa, napa vő, meny Stb...... :• :nr:b : Nem folytatom a szóada­tok felsorolását, lősz az egyezéseknek nem annyira a száma, mint inkább a sú­lya bizonyit. Az eddigiekből is kitetszik, hogy a magyar szókincsnek éppen az alapré­tege finnugor eredetű, hogy azoknak az elemi fogalmak­nak, tárgyaknak, ismeretek­nek és cselekvéseknek kife­jezői vallanak a finnugor ro­konság mellett, amelyekre egy kezdetleges műveltségű nép igényei kiterjednek. — Más nyelvcsaládok példája is hasonló tanulsággal jár, tisztán elméleti elgondolás alapján sem várhatnánk egyebet. A gondolatok to­­vábbfüzése további követel­ményeket állít elénk: a nyelv, ha még olyan fejletlen is, nem elszigetelt szavak hal­­mazata. hanem a szükséges viszonyításoknak és módosí­tásoknak határozott módjai­val és eszközeivel rendelke­ző rendszer; ha tehát a ma­gyar csakugyan a finnugor nyelvcsaládtól szakadt ki, a közösség korából nyilvánva­lóan nemcsak szavakat ho­zott magával, hanem bizo­nyos szerkezeti sajátosságo­kat, elemeket is. könnyű meggyőződnünk, hogy efaj­­ta egyezésekben nincs hi­ány. Elegendő lesz azonban megint csak egykét példát kiragadnunk: Magyar — kelni adni — zűrjén — kelni, udni; AND WHY NOT ? For Sale at All State Liquor Stores PINT Code No.736 quart*1.45No.735 off K&rituchif KENTUCKY BOURBON WHISKY BROWN-FORMAN COMPANY Louisrille, Kentucky magyar — nyelni, tudni — votják : nelni, todni; magyar — hal, halak — lapp: guolle, goulleg, magyar — ház, házam — nordvin : kudo, kudom; magyar — kéz, kezed, ke­zetek — lapp : gietta, giettad, giettadek; magyar — fonom, fonod, fonja — cseremisz: punén), punét, puna. A vogultól, amely minden esetre sokkal közelebbi roko­nunk : Hürem-sat-hüs hulach sam a in pen viten ali—- Há* roniszázhusz holló-szemű ebem vizen él; — avagy: Nétal upem tálén pili paul­­jolipalt — Nőtlen ipám té­len fél falu-al-félt (a falu vé­gén). Nem kevésbé elmemozdi­­tók ezek az osztják monda­tok sem : Pegte lav lasinen manl tov silna. — Fekete ló lassan megy a tó szélén; vagy pl.: Lont, tareb, hőtan: jivati kev-hat hoza! — Lúd, daru. hattyú: jöjjetek a kőházhozT Vannak persze makacs hi­hetetlenek, akiket bizonyíté­kok pergőtüze sem képes niegtántoritani. Ez az ő dol­guk. Mi csak az alábbi két megjegyzést ajánlhatjuk fi­gyelmükbe : 1. Mi több ezer évvel eze­lőtt váltunk el finnugor nyelvrokonainktól, amikor műveltségi állapotunknak megfelelően nyelvünk is sze­gény és fejletlen volt. Ter­mészetesen következik eb­ből, hogy ősi nyelvöröksé­günk korántsem lehet ak­kora. mint a sokkal, de sok­kal később szétszakadt szlávoké vagy a románoké. 2. Sem okunk, sem jogunk nincs arra, hogy a “halzsi­­ros”-nak csúfolt finnugor atyafiságot restelkedve le akarjuk tagadni. A nép —­­éppúgy, mint az egyén is —­­magában hordja értékeit, nem az ősök sugározzák reá. Kétszeres elismerés jár ki annak, akit szerény kör­nyezetéből emel ki a maga­sabbra bivatottság ereje.

Next

/
Thumbnails
Contents