Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-05 / 32. szám
VOLUME XX. Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association T937. AUGUSZTUS 5 No. 32 SZÁM MIÉRT KELL AGGÓDNUNK A JÖVŐNKÉRT ? LÁSSUK VILÁGOSAN AZ IGAZSÁG ELLENSÉGEINEK MANŐVEREIT! aggkori nyugdíj körül, sőt a közmunkák, az úgynevezett PWA munkák körül is. — Már hosszú hónapok óta. “■nagy-tisztogatás” folyik eb' ben az országban, mely a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség hatalmas világ képviselője ugyan, de az állampolgári hűséget ép úgy megköveteli n n 1 páráitói, mint bármely más ország a nagy tengereken innen. vagy a nagy tengereken túl. — Akik nem polgárai ennek az országnak, nem részesülnek és nem is fognak részesülni azon jogokban, kedvezményekben és segélyekben, melyekben ennek a hatalmas és gazdag országnak lojális I polgárai részesülnek. — Ez igv van és igy lesz minden kor. Nem csodálkozhatunk tehát, ha már most a “nagytisztogatás” e forró napjaiban lekerülnek elsősorban is a W.P.A. munkások bér-lajstromairól az összes “elbocsájtásra Ítélt nevek s nagy számban folynak az elbocsáj-A VCNAT Ä * IB E IF BYT ÍJ ET* * A műit hó végén, midőr Verhovay követeinket elbu csuztattuk. alkalmam vol eszmecserét folytatni Neu Yorkban a toll munkásaivá is. Voltak közöttük olyanok akik különféle világnézetei’ harcos katonái s akik újság jaik hasábjain sokszor gyil kos tusát vívnak egymás el len, de amikor egybegyiil nek. egymásban csak mun kástestvéreket látnak s mind nyáján magyarságunk rajon gói. — Velők tanácskoztam, hí szabad őket rajongóknak ne veznem, mert hiszen ők egv tői egyig mind hisznek í nyomtatott betű megválté erejében! Ebben hiszek ér is s hjgyjiink abban mind n vá jau k e d v fe “ .it'SfgítKtai'n k kedves olvasóink! ' jl; ‘ ’ Sok volna leirnom mind azt. ami fölött tanácshoz' tunk. üe. —- be kell vallanom — hogy" mindnyájunk lelkét lebilincselte egy súlyos gondolat. —- egy féltő aggodalom: aggodalom amerikai magyarságunk jövője felett Újságolvasó e m b e r e k mindannyian tudják. hogy a munkás mozgalmak most folyó 1037. esztendejében életbe lépett egy olyan humánus törvény az Egyesült Államokban, melynek nagy borderejét s az élet alkonya felé közeledő véreink jövőjét és csendes nyugalmát bizto' sitó erejét csak azok értik meg valóban, akik tudják, hogy amikor a kongresszus elfogadta a Social Security törvényt, mely biztos nyugdijat és általa szerény, de gondnélküli életet biztosit minden elaggott munkásnak é> alkalmazottnak, — akkor 30 millióra becsülték azoknak a számát, Akiknek a törvény szerint rá kell kerül" niök a listára. Tudjuk erről a törvényről azt is, hogy az államok külön jóváhagyása nélkül is, egyformán kötelező törvény az, — s tz aggkori nyugdi j-alapokon az államoknak- máris 219 millió dollár áll rendelkezésükre az aggkori nyugdijak folyósítása céljaira. Olvastunk közül azonban sokan, igen sokan nem tudják azt, hogy nagy baj van az Magyar Bercivel. — Bercivel. Hm. Bercivel. És a sinekkel találkozó látóhatáron lepereg előttük a világ legszebb filmje, a Berci élete. A libalegelőtől egészen Pencelvániáig és onnan . .. vissza. Mert: vissza. Most jön vissza Berci. Annyi idő után, annyi bánat után, annyi merengés, esengés, vágyódás után. .A Verhovaysták kai.--- Hogy áldja az Isten Őket mindenegy jósággal, ugy-e anyó? És Isten rájuk néz a keresztről. Ő is boldogan. Hiszen Ö mondta földön jártában, hogy boldog csak az lehet, aki szenvedett. És jött, jött őfensége, a széles Nagyvilág Fehérfalu felé. Pöfögő masinán, siető kerekekkel. És hozta Bercit is Boldog Magyaréknak. Vájjon. . . vájjon . .. Hát bizony Anyó sok mindent kérdezett volna most nagyhirtelen Berci felől, de hát: a vonat befütyült. A fürj ráköszönt a robogó masinára: —r- Pitypalatty. A fecskeraj pompás bandériumnak állt a füttyögő vonat elé és a szarka úgy csörgött, mint a kiszáradt rosta. Csak a gerle madár bujt el a nagy öröm elöl. Nem lehetetlen, hogy Mari nenénk dobogó szivébe. tások az egész országban. Sokan abban a hitben ringatják magukat, hogy ha a szövetségi kormány lerázza magáról a kellemetlen terítek jelentős részét, előtérbe lép az államok felelőssége és kötelezettsége. Pedig ez. is csak hiú ábránd. — Az állampolgárságot és uj hazánkhoz az Egyesült Államokhoz a hűséget minden egyes állam megköveteli polgáraitól, — és segélymunkát, vagy aggkori segélyt bizony nem kap majd egy államban sem olyan egyén, aki nem állampolgár, — sőt épen az államok mutatják ki mostanság a legjobban ellenszenvüket a nem polgárok, a nem kívánatos és főként az államrendjét feldúlni akaró elemek iránt. Epen Ohioban történt, uliöl magyarságunk nagy zöme él, hogy Elvriában egy ■szövetségi biró az International Workers Order (I WO) nevű biztosító egylet tagjaitól a polgárlevelet megtagadta, mert kinyomoztatta azt a ténykörülményt, liogv az I WO tagjainak zöme kommunista s ezei\ elvi jelentőségű határozatra hivatkozva — minden valószínűség szerint — a jövőben az IWO már polgár tagjaitól is a polgárlevelet elfogják kobozni, amire már is készülnek a hatóságok. Mi nem politizálunk, hanem csak a csupasz tényekre akarunk rámutatni, mert ez kötelességünk is. Egyik közismert hetilap a múlt héten felhívta olvasói figyelmét erre a készülő “ töm egsze re n csé t len sé g”-re, mely Amerika magyarságának ama rétegét fogja sulvtani, mely tagja az IWO- nak . .. Nyolcezer félrevezetett magyar emberről lesz itt szó, akik talán soha, sem segélymunkát, sem aggkori nyugdijat nem fognak ezentúl kapni, mert az állami rend, a törvény ellenségeinek, felforgatóinak, röviden mert kommunistáknak fogják őket bélyegezni, egyszerűen azért, mert az IWO tagjai. — Le kell itt szögeznem azt a tényt is. hogyha ez a katasztrófa rászakad a közel nyolc* (Folyt. a következő oldalon.) . A fürj ráköszöntött a falura:-- Pitypalatty. Ma megjönnek a Verhovaysták. A fecskeraj, friss hajnali szárnnyal, végigseperte az arany* ! poros szekérutat, merthogy arra jönnek be a Verhovaysták. A gerlemadár olyan vigan búsult el a jegenyén, hogy a kakukk "hárommal t’oSíiéT kakukkolt rá ma reggel temérdek csodálkozásában és csaknem minden kerítésre kiült egy szarka, --- természetesen frakba, hogy jelentse az amerikánus vendégeket. Mikor már minden szekér kizörgött az indóházhoz, megszólalt a harang is:--- Adjon isten jóreggelt. A bakter kopott sipkáján kipucoválta a “MÁV”-ot és felkötötte börkardját köszvényes derekára, j I*y indult neki a hivatalos útnak, aminek — épp úgy, mint a magyar gavallérok életének — mind a két vége “váltó”. Aztán kitűzte a sínek közé a í ‘‘pirost”, a tilost, nehogy valami kóbor tehervonat neki tolasson az érkező 171-esnek, amin megjönnek a Verhovaysták. Végül nyugodtan kiverte a pipáját és a tenyere mélyén megköpködte a bagót. Eközben érkezett meg Pest felől a fütty.--- No, --- mondta ünnepélyesen a vonat befütyült. Ám ekkor már a keresztnél állt Boldog Magyar Andorás és fehérhajú szép asszonya, drága Mari nenénk. A kereszt körül bus magyar földek. Kalászuktól megvált sárguló tarlók. Rajtuk a varjak, mint magán, szegény letarolt Magyarországon, aminek jófelét épp úgy elvitte a trianoni végrehajtó, mint ahogy viszi, egyre viszi a Magyar Andarások maroknyi életét a sors. Bizony mindig viszi, nem nagyon hord hozzá örömet. De most hoz. Jönnek az amerikánusok. Boldog Magyar Andorás elébb Mari nenénkre néz, akinek szorongó szive még a harangszón is túl- ' kalapál. Aztán a távolba néznek mind a ketten, ahol a kishegy a nagy völggyel összeér s ahol ezüst gineken .őfensége, a széles Nagyvilág fut be néha Fehérfafuba: miként most »• Mr. Boldog 1
