Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-16 / 51. szám
1937. december 16. Verhovayak'/opja 11-ili oldal JELIGÉS TANÁCSUNK az egységfrontos urak számára, hogy az egység kimódolásával várják meg a betlehemi születésnapot. — Mi hozzánk egy chickent hozott a Santa Claus. Hát hozzátok? — Mi hozzánk csak Chicken-Poxot. KASZÁRNYÁBAN A káplár vallási statisztikát csinál: — A katolikusok álljanak ide. A kálvinisták meg oda. A zsidók meg amoda. Már minden vallás csoportosítva van, csak egyetlen baka nem állt -be egyik csoportba sem. — Hát te mit tátod ott a szádat? — Káplár urnák jelentem, én felekezetnélküli vagyok. — Hát jól figyelj ide. Én most adok neked egy percet. Ez alatt válassz magadnak egy vallást, mert úgy löklek a zsidók közé, hogy a Jó Isten se szed ki onnan. A villamos Budapestre került tanyás magyarok a Keleti pályaudvarnál megszólítják a villamoskalauzt. Melyik vagony viszen a Szabadság térre? — A 65-ös bácsi! — No akkqr bemehetünk még ide átellenben a kocsmába, mert még csak a 2-ős ment erre. Mr. Fehérnek meghalt a felesége. A temetés után az egyik gyászoló rés.zvétteljesen megkérdezi Mr. Fehértől: — És miben halt meg a megboldogult ? — Azt hiszem, tulgyorsan élt szegény. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy amikor elvettem, majdnem öt évvel volt fiatalabb nálam és a halála után láttam az iratokból, hogy már tiz évvel idősebb volt, mint én. JÓBARÁTOK •— Miután már úgy is meg kell halnom, szeretnék a lelkemen könnyíteni egy kis vallomással. — Hát halljuk, barátom. — Bocsáss meg, kérlek — mondja a haldokló, de a feleséged egy időben a szeretőm volt. — Tudom, — válaszolt a barátja. — De a lányodat is elcsábítottam. — Tudom. — És a kisebbik fiad is tőlem van. — Tudom. A haldokló csodálkozva kérdi: •— Ha mindezt tudtad, miért nem szóltál soha? — Mert te most attól a méregtől haldoklasz, amit én adtam be neked lassanként. Bakák Újonc: Ides apám, aztán miért nem szabad a katonának hosszú hajat viselni? Vén baka: Még azt sem tudod? Hosszú haj rövid ész! FOGORVOSNÁL Egy vidéki atyafi beállít a fogorvoshoz. — Na, mi baj, gazduram? — Egy fogat kéne kivenni instállom. — No csak üljön le, — mondja a fogorvos — nyissa jól ki a száját, mindjárt kivesszük. Azzal már neki is akar kezdeni, de az atyafi, amikor meglátja az orvos kezében a fogót, megragadja a karját. — Várjon csak, hé! Ezzel a fogóval akarja kiszedni? — Ezzel hát! — Kicsi lesz, — csóválja meg a fejét a gazda. — Már hogy lenne kicsi. Ezzel veszek én ki minden fogat. — Mán pedig, — mondja az atyafi — az én fogamhoz mégis egy hosszabb fogó kéne. — Miért? — Mert a korcsmában kiverték, osztég lenyeltem. Egy nyápic kis emberke beszáll a vasúti kupéba, hol csak még egy utas volt: egy atléta kinézésű fiatalember, akinek a podgyásza mindenféle atlétikai dolgokból állt. Egy ideig szótlanul ültek, végre az'atléta megszólal: — Mondja, uham, mefie ^van még eftergom? A mi vékony barátunk nem szólt semmit. Erre újra kérdi az atléta: — Meffe van még Eftergom ? Nincs válasz. Méregbe jön a fiatalember és ráordit utitársára: — Aft kéhdeztem, meffe van még Eftergom?! Az utitárs erre felugrik és kiszaladt a kupéból. Odamegy a kalauzhoz és ezt mondja neki: — Kalauz uh, kéhem, mondja meg az utitáhsamnak, hogy milyen meffe van még Eftergom. Meht ha én igy felypitve válafolok, azt fogja hinni, hogy cufolom éf olyan két pofont kaphatok, hogy cak no. Asszonyok egysaésközt — Az orvos ma megvizsgálta a nyelvemet. — És mit irt elő? — Sok pihenést! Egyszerű kérdés — Ha találnál egy tömött pénztárcát, mondd, visszaadnád? — De kérlek, micsoda kérdés ez? — Mert én sem! IGYUNK ROZS PÁLINKÁT Ha Ön megkóstolja a kitűnő FLEET STREET-et, megtudja, hogy mért iszik egyre több ember rozspálinkát CENTURY DISTILLING CO.,PEORIA,ILL. ITTILfiEl ainfifii RYE WHISKEY Qt. CODE 31 $1.43 * Pt. CODE 32 75c----------------------------------------------------------------------------------------—-------------FALUVÉGI GYÖRGYÉK Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA — Csak egy kis becsület van bennem ... sok asszony az ilyet mulyának is tartja.... Tudja, két hamis fogadott, hogy én se vagyok különb a többinél. Ezek aztán erőnek erejével el akarták csavarni a fejemet. Senki se hinné el, mit ki nem találtak megszéditésemre. Pórul jártak. — Nem is bocsátják meg azok soha, hogy elvesztették a fogadást. — Kivel fogadták? — Egész sereg asszonynyal. Aztán ha nyertek volna, nevetségessé tettek volna. így meg mulya vagyok nekik. — Hogy hívják azokat az asszonyokat? — Úgy: Jöjjön ide!” — Nooó ... ne tréfáljon... a nevüket mondja meg! — Azt nem tehetem ... nem tartok velük haragot.... és nem akarom, hogy kis feleségem rossz szemmel nézzen rájuk. Vilma duzzogott. — Jó ... ne mondja ... majd kitalálom magamtól is, kik voltak. — Arról aztán nem tehetek ! De vigyázzon, nehogy ártatlanokat fogjon gyanúba, mert nem mindig azok a hamisak, akik első pillantásra annak látszanak. Állomás nevét kiáltotta a kalauz, sok utas szállt ki, sokon szálltak fel, az ablakból nézték.-— Mrs. Faluvégi, ez nagy állomás, 10 percig áll a vonat. Mit hozzak, mit parancsol, gyümölcsöt, csodoládét, cukorkát? Vagy leszáll velem együtt és bevásárol? — Mr. Faluvégi ne tömjön folyton mint a libát és kérem ne pazaroljon. Vigyázzon a centekre, hogy dollárokká nöjjenek s nekem is vehessen egy Verhovay kötvényt. — Az úgyis meglessz ..; no jöjjön. így beszélgettek egymással a vonatban, fesztelenül tehették, mert magyar beszédükből utitársaik nem értettek egy kukkot se. Egy csöppet se unatkoztak a kikötőig, mert Vilma élénk természetű volt s beszédes: csak a nyomorúság zaklatott éveiben ő maga se tudta. Rózsabimbóval is megesik, hogy megcsípi a dér, már elpusztulna, de valaki meglátja, lemetszi bokráról s beviszi szobájába, ahol aztán csodát lát: szétfésüli a bimbó s illatozik. Hanem a tenger s a kikötő láttára elnémult Vilma. Hiszen tanult a tengerről s fővárosi leány létére látott is hajómodelleket a hajóvállalatok kirakataiban. De milyen egész más minden valódi nagyságában, mint kicsinyítve s mennyire nem hasonlít az iskolai térképek kékre festett tengere ahhoz, mely örök dalát zengve vagy harsogva ostromolja a mólót s ott künn messze ringatja emelgeti a Berengáriát? Szemei gyönyörködtek s lelke reszketett. Egyszerre eszébe jutott mindaz a gyöszörnyüség amit hajótörésekről, kigyulladt hajókról olvasott. A nőket s gyermekeket mentik meg először. De hány mentőcsónak fordul fel már a leeresztéskor? ő, aki a Dunába akart ugrani, félt a tengerbe veszéstől. Hátha Isten azzal bünteti meg kishitűségéért? Vagy őt megmentik s György sülyed el a hajóval? Istenem, Istenem, jó lenne visszamenekülni a Bosnyák utcába, ha hárman aludtak is egy ágyban ! Jó, hogy György nem olvashatta le homlokáról gondolatait, mert ami csak a felzaklatott idegek játéka volt, annak vette volna, hogy Vilma meg bánta, hogy felesé(Folytatás a következő oldalon)
