Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-16 / 51. szám
1937. december 16. 9-ik oldal ba. Bár ne volnánk annyira öregek, de már nekik ugylátszik ott kell elpusztultok.” — “Utravalóul üzenték: MIKOR A FENYŐFA MESÉLNI KEZD KEDVES FIUK ÉS LÁNYOK DRÁGA GYÖNYFÜZŐIM:— Nagy ünnep kapujában' állunk. Ti tudjátok azt ép oly jól, mint én, mert hiszen Ti a karácsonyt bizonyára türelmetlenebbül várjátok, mint mások a Verhovay Portán... Édes Gyöngyfüzőim tudjátok-e, hogy karácsony éjjel nemcsak az öröm ünnepe, hanem a csodák ideje is. Akkor született Jézus és azóta is sok minden történt e napon... Karácsony napján már kora reggeltől másképen tesznek-vesznek, élnek az emberek. Pihen a munka, elnémul a harang s mindenki örömet akar szerezni másoknak, hogy maga is örvendjen. Ilyenkor minden másképpen él, mozog, mint egyébkor, mert talán az egész világot átrezgi valami különös érzés. — Kicsinek, nagynak, gyermeknek, öregnek arcán mosoly suhan át... így van ez ideát, de nem egészen igy van ez odaát édes szüléinknek óhazáján ban: Magyarországon. V^n ott is öröm bőven, — de az öröm poharába sokszor belecsöppennek a bánat, a szomorúság keserű ürömesöppjei-Karácsony csodálatos éjen történt... Amikor tizenkettőt ütött az óra, a máskor hallgatag, élettelen tárgyak sóhajtozni, beszélgetni kezdtek. Az öreg diófaszekrény elpanaszolta fájdalmát, hogy minden oldala betegségtől rokkant s alig bírja a polcaira helyezett ruhákat tartani; a székek sántaságukról jajgattak; a vaskályha hangosan nyögött; a képek hümmögtek értelmetlenül és a gyermekjátékok, melyek éppen azon az estén érkeztek, — nevetgélve zsibongtak, fecsegtek .... Mind hangosabb lett a beszéd moraja ... És ebben a zűrzavarban csak egy valaki volt csendben, hallgatag: a nagy asztalon álló fenyő, — a karácsonyfa. Hallgatott, nem panaszkodott, nem örvendezett ujjongva, nem is dicsekedett, pedig minden oka meg lett volna rá, mert hiszen sok örömet," szépséget hozott és a tetején ezüstösen — aranyosan csillogott a betlehemi csillag. Hogy ilyen némán állt, magába mélyedve, a tárgyak kiváncsiskodva faggatni kezdték, miért nem beszél? Sokáig nem felelt a karácsonyfa, de mikor úgy a játékok, mint a diófaszekrény, a székek és a vaskályha is zúgva követelődztek, — egyesek meg gőgöt, büszkeséget is emlegettek, — mégis csak szólásra unszolták az illatos fenyőfát, aki halk hangon beszélni kezdett: —- “Messziről jöttem én”, ■— mondta — “északról, a nagy hegyek közül. Ott most minden hóval van borítva. Fehérek a hegyek, mélységes csendben gunnyasztanak a völgyek és a csevegő patakok is némán, fázósan zuhannak a mélybe. A Kárpátokból jöttem...” — “Ott növekedtem atyáim és ezernyi rokonom társaságában. Szép nyári napokat láttam, de félve kapaszkodtunk gyökereinkkel a sziklák oldalán levő kevés, földbe, ha végigtombolt a szirtek fokán az éjféli vihar. Ilyenkor sokan kidőltek.” — “Reggelre ébredve, bánatosan sirattuk el halálbaszédiilt hatalmas öreg atyáinkét.” — “így folyt életem lassan növekedve. S most, hogy fölcseperédtem, sokat meséltek az öregek valami változásról, ami pár éve történt körülöttünk és hogy a mindig vidám fenyőrigók is újabban nagyon szomorú dalokat fütyülnek.” — “Néha szomoruarcu emberek is jöttek kis csapatban, akik félősen néztek viszsza a falu felé s* aztán, ha meggyőződtek, hogy senki sem követi őket, levett kalappal álltak meg az erdő mélyén s valami dalt énekeltek, aminek végén mindanynyian sírtak. Olyan volt ez a dal, mint szárnyaló templomi ének. Jókedvről és bőségről szóltak a sorai és mégis csupa fájdalom volt az énekben.” — “Törzsünk öregei azt mondták tizennyolc éve hallották utoljára ezt a dalt. — Akkor még jobb világ volt.... És ők is szomorúan lengették lombjaikat.” — “Most, alig pár hete, mikor kivágtak bennünket, fiatalokat, sírva búcsúztunk az otthonunktól, — de azok azt mondták örüljünk, hogy utrakelhetiink és eljuthatunk ide a kis Magyarország— Soha nem felejtik, soha el nem hagyják emlékét annak, ami volt. Küldenek bennünket, fiatal fenyőfákat, vigyük hírül ide, hogy hisznek, remélnek, bíznak: — minden úgy" lesz, amint régen volt.” — “Megáldottak s mint a hegyről lecsúsztunk és vonatra raktak, azok a fejszés emberek is megcsókoltak s valami meleg csöppecske hullott az én ágamra is, ami azóta folyton itt csillog rajtam s ami gyémántos csillogással sziporkázott, amikor ma este ágaimon kigyultak a karácsonyi gyertyák lángocskái és gyermekek, imádság után elénekelték azt a dalt, aminek a végén otthon az erdőben, azok a fejszés emberek sírtak.” — “És azt oly jó volt látni. Most tudom csak, mily bölcsek voltak öregeink s mily öröm, hogy idekerültem. ..." ■ Hogy ezt elmesélte a fenyőfa, ismét elhallgatott, — a diófaszekrény, a székek, a kerekasztal, a vaskályha, a képek és a játékok pedig megilletődve némák maradtak. Csönd lett a szobában. * * * Drága Gyöngyfüzőim: Első olvasásra talán ti meg sem értitek a fenyőfa meséjét, — de ha megkérdezitek édes Szüléiteket, azok megmagyarázzák nektek, — hogy mennyi szépség rejlik a fenyőfa ezen szomorúan is oly kedves meséjében. Valamennyi Gyöngyfüző kap Tőlem egy csinos könyvecskét, amelynek tartalmából különösen is megérezheti, aki olvassa a fenyőfának karácsonyi meséjét is, meg annak az írónak a lelki állapotát is, aki meghallotta s megörökítette, amit a fenyőfa mesélt. Minden mesének meg van az oka s azokba a gyönyörködtető beszédekbe rendszerint igaz és értékes gondolatok vannak begöngyölve. — Akkor felel meg rendeltetésének a szép nyelvezettel elmondott mese, ha hallgatója kiveszi belőle azt az alapgondolatat, amelyre ráépült a mesének váza s minden szép részlete. Figyelem, kell hozzá, hogy a mesét olvasó meglelje az értéket benne, azért kérlek benneteket kedves Gyöngyfiizők, hogy az ilyen írásokat különös figyelemmel kiséreljétek. Elvárja ezt Tőletek, a benr neteket szerető JÓZSI BÁCSI A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET JSSS1 A BUDAPESTEN TARTANDÓ Szent István ÜNNEPSÉGEK és MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSA alkalmából rendezi 3-ik nagy TÁRSASUTAZÁSÁT MAGYARORSZÁGBA Inídulás New Yorkból 1938 Julius 27-én a North German Lloyd EUROPA nevű gyorshajóján A bremerhaveni kikötőben, közvetlenül a hajó mellől induló “Verhovay Gyorsvonat“ szállítja majd az amerikai magyarság követeit Buda* pestre, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesülnek. Váltsa meg jegyét minél előbb a helyi hajójegyügynökségnél IltHAMBURG-AMERICAN LINE IS (fvgjNORTH GERMAN LLOTD NOPTHl GFRM' <I LLOVrJ A CLEVELANDI 14-IK FIÓK SZILVESZTERE Fiókunk az óesztendő utolsó napján vacsorával és kabaréval egybekötött nagyszabású Szilveszter Estélyt rendez, Zsadányi Aladárral az élen több vérbeli színész működik közre, hogy a 14- esek Szilveszter Estélye minden tekintetben elsőrangú szórakozást nyújtson, nemcsak a Verhovay tagoknak, hanem a clevelandi magyarságnak is. A clevelandi Verhovay Ház összes termei a mulatni vágyó közönség rendelkezésére állanak majd, s a táncos kedviieknek Minárik zenekara fog muzsikálni. Az óesztendő elbúcsúztatása és az uj esztendő köszöntése megfelelő keretben, jelenetekben lesz bemutatva. Előre bejelentjük azt is, hogy a vacsorát a főztjéről messze-földön hires Csikós tagtársnő fogja elkészíteni. Számosán vannak olyanok, akik a Verhovay 14-ik fiók pompásan sikerült ismerkedési estélyén nem vehettek részt ezek részére is nagyszerű alkalom kínálkozik most, amikor a clevelandi Verhovay vezetőség pompás alkalmat nyújt, hogy a testvériség és a jó barátság égisze alatt az egymást megértő magyarok kedélyes hangulatban együtt lehessenek. A minden tekintetben nagysikerűnek Ígérkező Szilveszter Estre a belépőjegy a vacsora árával együtt mindössze 75 cent. Hozza el mindenki ismerőseit és barátait is, nemcsak közvetlen családtagjait mert hiszen az óesztendő utolsó napján Cleveland városában ez lesz a leghangulatosabb Szilveszter estje. Tisztelettel-A VIGALMI BIZOTTSÁG SPRINGDALE, PA. 296-ik fiók Nagy táncmulatságot rendez 1938, január elsején Újév Napján, szombaton este a new kensingtoni Szent Erzsébet r. k. és a springdalei református templomok javára. — A zenét Nagy Árpád zenekara szolgáltatja, Kezdete este 6 órakor. A jótékonycélra való tekintettel kéri az összmagyarság szives támogatását. Phoenixville, Pa. 159-ik fiók A Phoenixville, Pa. 159-ik és a helybeli 397-ik angol, valamint a Devault-Malverni 219-ik fiókok közös megértéssel a 159-ik fiók neve alatt fognak a tagszerzési versenyben résztvenni, kérjük a Phoenixville és környéki magyarságot, a fenti Verhovay fiókok tagjait támogatni munkájukban. Magyar baráti és tagtársi szeretettel a három fiók VEZETŐSÉGE.
