Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-12-09 / 50. szám

8-ik oldal December 9, 1937, Verhoimok/apio ■■ A verhovay Segély Egylet tag­jai közül, akik az utolsó két év tagszerzési versenyében olyan sze­rencsések voltak, hogy dijakat nyertek, jártak Kecskeméten és a hozzátartozó Bugac pusztán. Bugac: ismert kiránduló helye Magyarország idegenforgalmá­nak. Puszta. Nem olyan hatalmas, mint a Hortobágy, nem látni olyan végtelenbe, délibáb ee ejti bámulatba a kirándulót, mégis sokkal több idegen fordul ott meg, mint Hortobágyon. Oka: közelebb van a főváros­hoz, de ezenfelül az is, hogy bo­szorkányosán ügyes emberek in­tézik Bugac idegenformát. Tehetséges és szorgalmas Kecs­keméti újságírók Dr. Horváth Ödön vezetésével, akik értik a módját a szervezőinek és ismerik a kirándulók lélektanát. Tudják, mit keresnek a magyar pusztában és azt nyújtják is azoknak, akik ott megfordulnak. • f I Kitűnő nyárson sült csirkével és tüzes magyar borral szolgál­nak, válogatottan szép magyar lányok felszolgálásában, cigány­zene mellett. Kell ennél több a turistának? Bugacon minden turista jól érzi magát és rendszerint az törté­nik, hogy mikor el kellene onnan jönni: nem akarnak mozdulni. Ez történt a nyáron is, amikor a Verhovay csapat ott járt. Bat­­tonyáról jöttek oda a Verhovay fiatalok, ahol két nap és két éj­szaka mulattak, Kecskemétre holt fáradtan érkeztek — Buga­con azonban mindenki elfelejtette a fáradságot, álmosságot, mikor a cigány rázendített a ropogós csárdásra elmúlt az álmosság, el­múlt a fáradtság. És mikor indulni kellett: bi­zony volt dolga Bence János fő­titkárnak, mig össze tudta szed­ni a társaságot. Mondom, a kiszolgálást váloga­tottan szép magyar lányok vég­zik, J— akik közül" 1935-ben egy amerikai magyar fiú megtalálta szive választottját. Azóta jönnek és mennek Odgen, N. J. és Kecskemét között a leve­lek és ezidén már az odgeni mama meg is látogatta fia választottját a gyönyörű Mariskát és ha Isten is úgy akarja a jövő évi Világ­­kongresszusra ismét itt lesz az o-dgeni fiú, hogy oltár elé vigye szive Mariskáját! * * Bugac tehetséges vezetői 'tud­ják, hogy nemcsak férfiak láto­gatják Bugacot, hanem lányok is és igy gondoskodtak persze arról is, hogy a szivek is megmozdul­hassanak a bugaci kirándulások alkalmával. Válogatott deli legények csi­kóskodnak ott, vagy hajtják azok­nak a kocsiknak lovait, melyekkel a közönséget a pusztára szállítják. És aztán ha táncra Jkerül a sor, ropják a friss, vérpezsdítő csár­dást a vendég hölgyekkel, legye­nek azok franciák, angolok, vagy amerikaiak. Megtanítják nagyon hamar a tüzes táncra az idegen kisasszonykákat. Az ' egyik deli legény Árva Tóth Mihály filmbálványokat megszégyenítő népszerűségre tett szert, de a többi legény se panasz­kodhat, gyakran búcsúznak az idegen hölgyek erős kézszoritás­­sal és mély szembenézéssel tőlük. Az egyik legénynek meg úgy lát­szik: feleséget, még hozzá gazda­got hozott az idei nyár. DUBECZ PÁLNAK hívják a jó kiállású hatalmas szál legényt, aki elcsavarta egy német kislány fejét. Leipzigből, Németországból jött Bugacra WALTER MAR­GIT, akit Dubecz Pali úgy, meg­forgatott, hogy nem tudja azt elfelejteni — és megtanult szótár segítségével egy kicsit magyarul is, hogy levelet Írhasson Bugacra az ő Palijának. 17 éves a kis németlány, Du­becz Pali meg 20, innen a katona soron. Pali apja gazdaember, szép darab földjük van, Walter Margit papája meg hentesáru gyáros. Persze: furcsa leveleket szer­keszt szótára segítségével a szerel­mes szivü kis németlány, de Pali megérti belőle, hogy mindörökre szivébe zárta őt a leipzigi Mar­gitka. Az egyik levele igy hangzik: “Szivyobban Pál: Tied szeret kép áll előttem nekem, mégpedig én neki soká, soká bont tied jó hűséges szem néz. Helyettem vagy te senki szegény csikós Né­metország ismer nem szegény meg gazdag, p ad senki külön­­ség. . .” és igy tovább két egész oldalon keresztül, az aláírás pe­dig igy hangzik: “Üdvözöl téged szivbelső tied Margót.” Fényké­pet is küldött, erre meg ezt irta: “Gyönyörű igazán volt tied szép pusztád.” És most már jönnek és men­nek szorgalmasan a levelek, Mar­gót úgy látszik szótára segítségé­vel pontosan megérti Pali ma­gyar leveleit. Dubecz Pali életében tehát be­költözött egy leipzigi német kis lány és ma már a német szülők is Írtak levelet Bugacra. Azok nem idegenkednének attól, hogy a deli magyar legény legyen a vejük: sőt olyasmit is Írtak, hogy eladnák leipzigi hentesárugyáru­kat és ők maguk is Kecskemétre költöznének és itt alapítanának gyárat és szállítanák a jóféle ma­gyar hentesárukat Németország­ba. A baj ott van, hogy Pali most állt sor alá és előbb le kell szol­gálni katonaéveit. Mégis irta őszintén a német kis lánynak, hogy ha megvárja, mig ő leszolgálja a katona éveket — magyar menyecskét csinál be­lőle. De neki kell Kecskemétre jönnie, mert ő nem megy Német­országba. Nem hagyja itt a pusz­tát! Most a német kislányon mú­lik, hogy tud-e két esztendőt vár­ni az ő Palijára?! * * így születnek a gyönyörű bu­gaci pusztán a romantikus szerel­mek. Odgen, N. J.-ből eljön egy Amerikában született magyar fiú és örökre rabul ejti szivét egy bugaci helyre Mariska, Németor­szágból idekerül egy 17 éves TEL Most már igazán itt van, nyugodjunk bele és igyekez­zünk megbarátkozni a téllel. Próbáljuk elhitetni magunk­kal, hogy még ma is a Tél­apó érkezett meg vele, aki valamikor képeskönyveink­ben volt, az a barátságos Tél-apó, aki nem zordon el­lenségünk, hanem nyájas ba­rátunk. Tudom, nehéz ezt elhitetni magunkkal, minta­­hogy nincs is annál nehe­zebb, mint gyermekségünk álmait és örömeit átmente­ni felnőtt korunkba és lel­kűnkbe. A tél is ezek közül az álmok, örömök közül va­ló. Aki eg)"kor ugy jött hoz­zánk, mint kedves öreg ba­rát, hófehér szakállu, vidá­man dörmögő kedélyes nagybácsi, az ma ugy jön, mint sötét ellenség, zsörtö­lődő, rigolyás kiállhatatlan zsarnok. Álmaink, öröme­ink együtt öregesznek ve­lünk és még a jobbik eset, ha fiatalon elhalnak mellő­lünk, — minden gyermek szereti a telet, de csak igen kevés felnőtt. Ezért halljuk annyiszor és mondjuk ma­gunk is: valamikor régen még a tél is más volt! De­hogy a tél volt más, mi vol­tunk mások. Ezért mondom, ha türelemmel akarjuk vi­selni és meg akarjuk találni benne annak a sok örömnek egy parányát, amelyet a tél még “apó”-korában adott mindnyájunknak, nem neki, hanem nekünk kell visszavál­toznunk. Ő, a tél, ma is az a nyájas öregapó, aki akkor volt, vagy akkor sem volt az és ma sem, de ha újra ba­rátságot akarunk kötni vele, közeledjünk hozzá azzal a gyermeki lélekkel, amellyel őt is, mint a világ minden dolgát, valaha szemléltük és szerettük. Lássuk mesének, mint akkor, amikor még igazán nem volt ő sem más, csak mese; lássuk ajándéko­­zókedvü öreg nagyapónak, mint akkor, amikor még ő is csak ajándékozni tudott, mint minden egyéb a vilá­gon, nézzünk arcába és lás­suk benne maguíikat gyer­mekeknek. Esőben, ködben, szélben, hóban, fagyban ne érezzük, csak azt, ami ott­honos és meghitt gyerme­ki varázs benne és tegyünk ugy, mintha észre sem ven­­nők, ha gyötörni akar. Ta­lán az egész élet más volna, ha az ember meg tudná őriz­ni magában a gyermeket, aki volt, a gyermeket, aki sem­minek nem érzi súlyát és mindenből csak azt látja, ami álom, öröm és játék benne ... (P. H.) szöszke Margót, aki nem tudja elfelejteni a szép száll, erőskaru Dubecz Palit.. . Jövőre: ki tudja honnan vetői­nek majd ide uj fiatalok, akiknek románca kivirul majd a bugaci pusztán. Talán: épen a Verhovay fiata­lok szivében fakad az uj szere­lem, akik a jövő nyáron is eljön­nek és Bugacot is biztosan felke­resik. Hogy felejthetetlen él­ménnyel gazdagodjanak. Fáy Fischer Andor A VIHARSAROK tilos könyv lett Romániában is. Tilos a “Futóhomok” is és tilos “A néma forrada­lom” is. Féja Gézát és Ko­vács Imrét — Erdei Ferenc­cel együtt — a román kor­mányzat is indexre tette, könyveiket állam ellenes könyveknek minősítette. Azt értjük, hogy a román bojárok kormánya veszedel­mes könyvnek nyilvánítja ezt a három könyvet. Hogy­isne! A falukutató irók a szebb és jobb Magyarorszá­got tűzték ki céljukul és programjuk a szociális igaz­ságosság vonalába esik. Ro­mánia semmitől sem fél job­ban, mint attól, hogy egy szociálisabb szellemű, de­mokratikus Magyarország keletkezzék, egy ilyen szom­szédságnál félelmetesebbet a román reakció el sem tud képzelni. Ez élő és ható irre­dentizmus volna a számára. Jó, ezt értjük. Csak azt nem értjük, hogy a magyar reakció egyszer már miért nem eszmél rá arra, hogy az elcsatolt részek magyarságá­ra milyen óriási vonzóerőt gyakorolna egy viharsarok nélkül való, szabad, demok­ratikus Magyarország? (Népszava, — Bpest.) ARAD MEGYEI BIRTOKÁT eladta gróf Károlyi Gyula. A mácsai főúri kastélyba ro­mán urak költöznek. Az egykor hatalmas uradalom­ból különben nem sok ma­radt, mert a román agrár­reform során legnagyobb ré­szét kisbirtokká aprózták. Persze román parasztokat telepítettek a nagybirtok földjére. Ha a román agrárrefor­mot megelőzte volna egy i­­gazi mélyreható magyar földbirtokreform, akkor az aradmegyei Károlyi-birto­kon is magyar parasztok él­nének és kérdés, hogy oda­jutottunk volna-e, ahol ma vagyunk. A VILÁGOT SE EGY NAP ALATT teremtették, ahoz is idő kellett! Idő kell ahoz is, hogy a hajójegyes tagszer­zési versenyünkben ered­ményeket érhessen el. Ép­pen azért ne halogassa a dolgot, hanem jelentkezzen •azonnal a versenybe! KONZULI KERESTETÉS Az alant felsoroltak felkéret­nek, hogy saját érdekükben vagy személyesen vagy irásbelileg je­lentkezzenek a clevelandi m. kir. konzulátus hivatalos helyiségében. Hivatalos órák 9-től 1-ig. Novakovics József, Pécs, De­von, Pa. Skrapits János, Szombathely, Northampton, Pa. Stark József né, szül. Barta Szerina, Olcsvaapáti, Cleveland, O Juhász Jánosné, szül. Kertész Borbála, Kisvárda, Doylestown, Pa. Özv. Nagy Benjaminné, szül. Molnár Margit. Nagy Erzsébet, Nyíregyháza, Cleveland, Ohio. Halász Pál, Sajóivánka, Farm­­dale, Ohio. Verger András, Mór, Ham­­tramek, Mich. Csók Jánosné, szül. Tóth Mária, Vitány, Detroit, Michigan. Pances Antalné, szül. Jávorsz­­ki Teréz, Szekszárd, Detroit, Michigan. Opre Antalné, szül. Szopkó Má­ria, Tárcái, Ragland vagy Puritan Mines, W. Va. Kovács Imre, Mezőkövesd, Det­roit, Mich., vagy Columbus, O. Pesti Pál, Gyönk, Cleveland, Ohio. Mreska József, Orosháza, Mans­field, Ohio. Becsey Károly, Kántorjánosi, Detroit, Mich, vagy Cleveland, O. Laksies Vincze, Felsőoszkó, Detroit, Mich. Rimay Györgyné, szül. Kovács Zsuzsanna, Göncz, Detroit, Mich., vagy Cleveland, Ohio. Poproczki András, Sid, Akron, Ohio. Filek István és Ladányi And­rás, Disznóshorváth, Cleveland, O. Gombossy Artur, Eger vagy Budapest, Cleveland, Ohio. Kosa Mihály, Tiszadada, Det­roit, Michigan. Teszár János, Kesztők, Cleve­land, Ohio. Csinádi József, Magyarrégen, Cleveland, Ohio. Szolga Pál, Pácsin, Detroit, Michigan. Kokrák András, Kállószengén, Detroit, Michigan. Ladamérszki János, Vatta, Cleve­land, Ohio. Glaser Edvárd, Nagyvárad, Cleveland, 0. vagy Detroit, Mich. Borsos István, Porszombat, Wlatt, W. Va. Szlavikovics Péter, Baja, Det­roit, Michigan. Varga András, Bethlenháza, Detroit, Michigan. Tasnádi János, Tenke, Cleve­land, Ohio. Gerencsér Ignácz, Vép, Cleveland, Ohio. Korcsok István Békéscsaba, Gary, W. Va. Makray Pál, Nyírbátor Bálint Jánosné, szül. Németh Erzsébet, Csehiszőlőhegy, Cleve­land, Ohio. Koncz Gyula és Imre, Fábiánház, Cleveland, Ohoi. Mészáros József, Mikola, Hen­­lawson, W. Va. Vass István, Sárospatak, Ohio. Kun László, Komárváros, Wil­loughby, Ohio. D. Oláth Mihály, Kesznyétén, Millfield, Ohio. Soltész Károlyné, szül. Bodnár Erzsébet, Füzér, Lafferty, Ohio. Sólétormos Péter, Ómalomsek, Lorain, O. Magyar János, Kapuvár, Co­lumbus, Ohio. Vass Lajos, Gegény, Phillipps, W. Va.

Next

/
Thumbnails
Contents