Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-12-09 / 50. szám

4-ik oldal December 9, 1937« Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Bucbtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JANOS és RÉVÉSZ KALMAN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 348 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. AH articles 'and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁL­­TOZAS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSO­CIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő ’ SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda): P. 0. Box 7. — Woolsey Station — Long Island City, N. Y. Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. H ALÁSZG AT ÁS KÖZBEN Irta: KEMÉNY GYÖRGY A MAGYAR NÉP FIAI LEGYEN-E KATOLIKUS ÁRVAHÁZ ÉS AGGMENHELY? Közli: GRÓSZ FERENCZ — a “Little Flower” intézet aggpapja A katolikus lapokban, — főleg a Magyarok Vasárnapjában ■— legutóbb tájékozatlanságra valló hozzászólások jelentek meg, me­lyek arról vitáztak: Legyen-e amerikai magyar katolikus árva­ház és aggmenhely, vagy sem? Legyen-e ilyen intézményünk? — Szalmacséplés: — Legyen-e? Hiszen megvan: az egyik Detroit­­ban a Szent Erzsébet Árva- és Aggmenház, a másik itten, Phila­delphia tőszomszédságában Dar­­byban és én is annak egyik aggja — valódi aggpapja vagyok. Ezen intézmény az Isteni Megváltóról nevezett magyar nővérek tulaj­dona és azok kezelésében van, te­hát intézményes örök élete em­beri számítás szerint biztosítva van. A már itt elhelyezett aggok és árvák gondozásával tizennyolc nővér szorgoskodik már most is. Ezen intézet Kis Terézkéről van elnevezve, mert ezen kedves szentnek védelme alá van helyez­ve. — Hivatalos neve, mely alatt Ő Eminenciája a philadelphiai bi­­bornok-érsek azt ez év junius 6-án felszentelte: THE LITTLE FLOWER INSTITUTE — DAR­BY, Pa. Ezen intézményben he­lyezi el a Verhovay Egylet-ie ka­tolikus tagjait, kik aggmenhely­­be kívánkoznak. És mielőtt a Ver­hovay Egylet főtisztikara ezt megtette, tüzetesen átvizsgálta ezen intézetet tetőtől-talpig. — Ezen intézmény legalacsonyabb árszámitás szerint egy millió dol­láron alul nem építhető fel és nem parkírozható és mégis csak ötvenezer dollár rajta az adósság, tehát kevesebb, mint sok magá­nos hitközségben. Ennek parkja egymaga állandóan szórazkoztató az aggok és árvák részére. Ezen intézet istállói — gazdasági épü­lete maga is egy kis vagyont ér. Itt magában az intézet iskolájá­ban kapják árváink a mindennapi iskoláztatást minden osztályban. Itt az intézet tőszomszédságában van a Mercy-hospital, melyben betegség esetén aggjaink és árvá­ink a leggondosabb ápolást kap­ják, hiszen hat nővérünk innen is teljesít ápolónői szolgálatot; és remény van arra, hogy csakhamar átveszik nővéreink teljesen az ápolói szolgálatot. Az intézetnek van szép hat épületje. A főépület­nek van 79 szobája és terme, is kolatermei és 14 nagy fürdőszoba. A birtokon kényelmesen lehet 200 árvát és 100 aggot elhelyezni, azonfelül bármikor tiz látogató vendéget és öt-hat üdülő, pihenő és látogató papot. És ilyen közintézményünkről nem akarunk tudni?! — Vitatko­zunk: Legyen-e, vágj nem, árva­házunk és aggmenhelyünk, mi­kor az megvan. Sőt azt még a mindent látni és tudni akaró Shvoy püspök ur előtt is véka alá rejtettük, holott azt mint a hegyre épitett várost büszkén kellett vol­na bemutatnunk. Katolikus Magyar Testvéreink: Tanuljunk református testvére­inktől. Négy denominationra — felekezetre szakadva Ligonieri közintézményük támogatásában egyek, pedig az övéknél sokkal szebbet, sokkal értékesebbet adott nekünk, katolikus magyaroknak az Úristen különös jósága: — a Kis Szent Terézke Árvaházat és Aggmenhelyet. Paptestvéreim! Híveink! Ha ed­dig ezen érdemes intézetről nem tudtunk, azt nem támogattuk, vagy ha igen, nem tehetségünk szerint, — akkor ezen sorok olva­sásakor jósziwel küldjék nemes adományukat e cimre: LITTLE FLOWER INSTITUTE, DARBY, PA. }T)itys and uses Christmas Seals MORE WEEKS TO SHOP Valamikor a régi, jó időkben, amikor az emberevést lekaszáló yilágháboru nem tette még tönkre az álmodozó, emberi lelkeket: sok mindenféléről álmodoztunk mi, idegen útfélre kivetett ma­gyarok. A világháború óta azon­ban alaposan megváltoztak az em­berek és különösen is megváltoz­tak a magyar föld fiai, akiket for­gáccsá faragott a trianoni kétbal­­kezüség. Hajdanában, amikor még újsá­gom volt, a fenti cimen szoktam sorokba rakni azokat a gondolato­kat, amiket halászgatás közben horgásztam ki a lelkem mélyéből. Most már nem igen halászgatok a hallgató vizeken, most már nem figyelem a vizimadarak beszédét és repülését. A negyvenesztendős küzdés után , magamra hagyottan remetéskedem és már csak a lel­kem vizein halászgatok. Egyéb­ként a régi időben sem elsősor­ban a halak érdekeltek, mint in­kább a vizek, a tájak szépségei és azok tanulmányozása közben buggyantak fel a különféle gon­dolatok a lelki vizek tükrén. Most már csak igy idebent, be­hunyt szemekkel nézek bele a za­katoló világban, az önmagukkal is meghasonlott emberek leikeibe, így a nagy egyedüllétben a régi­nél is sokkalta nagyobb lelki gyö­nyörűséggel olvasgatom azon ma­gyar Írók írásait, akik a magyar föld egyszerű fiának csodálatos megértésével és meglátásából fa­kadó szeretettel a világirodalom legértékesebb gyöngyeit szedték füzérbe. Sokszor elolvastam már, de mindig újra olvasom és egyre jobban gyönyörködöm a magyar nép alapterméezetének legkivá­lóbb ismerőit és az egyszerű nép lelkében található kincsek leggondosabb értékelőit: Gárdo­nyi Gézát, Tömörkény Istvánt, Mikszáth Kálmánt és az újabbak közül Tamási Áront, aki a szé­kely nép lelkének emelt szobrot “Lélekindulás” cimü könyvében. És erre a könyvre mi, amerikai magyarok, csak annál büszkébbek lehetünk, mert Tamási Áron egy­­darabig itt élt közöttünk Ameri­kában és könyvének egy részét is itt irta meg közöttünk. Amig Gárdonyi Géza, az egy­kori egyszerű, magyar tanító, mesteri tollal Írja meg “Az én falum” cimü köteteiben a dunán­túli magyar külső és belső meg­nyilatkozásait és emberi értékeit, addig “Tökörmény István” Ge­rendás szobákból” és egyéb köny­veiben a Tisza-vidék magyarjai­nak emel szobrot az irodalomban. Mikszáth Kálmán a “Jó palócod­ban és egyéb könyveiben a palóc­világ képeit festi meg mesteri módon. Tamási Áron pedig, amint előbb említettem: a székely lélek mesteri magyarázója. Nem pusztán a fajtáját szerető magyar szólal meg bennem akkor, amikor azt állítom, hogy soha semmiféle népet nem Írtak meg ilyen csodálatos módon, mint aho­gyan megirták és leirták a magyar népet a fentemlitett könyvekben. Csak az a kár, hogy a magyar nyelv testvértelensége miatt ezek a klasszikus Írások csak miközöt­­tünk mozognak és nem mentek be eddigelé a világirodalomba, hogy bámulatot váltsanak ki az egész miveit világon és mindenféle ná­cióval megszerettessék a jobb sors­ra érdemes magyar népet. Ha ezeket az írásokat megfele­lő módon kiválogatva ugyancsak mesteri módon lefordítaná valaki bármely világnyelvre: óriási szol­gálatot tenne nemcsak a magyar irodalomnak, hanem egyben az egész emberiségnek is. Ha évek óta nem ringatnám az egyre han­gosabban sirdogáló gondok böl­csőjét, akkor talán nekifognék és lefordítanám angol nyelvre eze­ket az irodalmi gyöngyöket. Mert csudálatos kincsek rejle­nek a magyar nép lelkében, amelyhez hasonló nótateremtő lé­lek nincs többé a világon. Csak az a kár, hogy ezek a kincsek vajmi ritkán nyilatkozhatnak meg s el kell pusztulniok annélkül, hogy közkincsekké váljanak. Az utóbbi száz esztendő iro­dalmi és művészi nagyságainak legkiválóbbjait a nép adta Ma­gyarországnak: Petőfi Sándor, Arany János, Gárdonyi Géza, Munkácsy Mihály és Fadrusz Já­nos mind-mind az egyszerű, ma­gyar nép fiai voltak, akik világ­­viszonylatban is a klasszikus ér­tékek közé számítódnak. De hány Petőfi, Arany, Munkácsy, Gárdo­nyi és Fadrusz pusztult el csifá­­jában azért, mert a viszonyok mi­att nem nőhetett meg? Csak nemrégiben olvastam lel­ket rengető bánattal egy magyar újságíró jelentését a magyar föld egy részéről. A jelentés szerint azon a vidéken vannak olyan gye­rekek, akik életükben eddig csak mezítláb jártak, akik a cukrot hirből sem ismerik, akiknek mér­földeket kell megtenniük, hogy az ábécé titkait megtanulják, de akiknek arra már nem telik, hogy egy-egy krajcáros “tékát” szerez­hessenek. Hát hogyan kerüljenek ki ezekből az újabb Petőfik, Mun­­kácsyk vagy Fadruszok? Amikor tizenegy esztendővel ez­előtt Magyarországon jártam és harminc esztendei távoliét után végigjártam a megtépett, magyar földet: sok mindenféle emberrel találkoztam az országjárás köz­ben. De különösen is feljegyeztem magamnak egy kiváló magyart, aki a tanítás terén a legkiválób­bak egyike, aki pap és egyetemi tanár s egyben a magyar nép ne­­meslelkü barátja. Ez a nagyszerű ember mondotta nekem a követ­kezőket: “Magyarországon mindaddig nem lesz igazi rend, amig az egy­szerű magyar nép tanult fiai nem vehetik kezükbe az ország ügyeinek intézését.” Nagyszerű mondás ez, amiben óriási igazságok lakoznak. De a trianoni kétbalkezüség következ­tében megnyomorodott ország miként fordítson annyit a magas­­fokú népnevelésre, amennyit for­dítania kellene? Meg azután mi­ként segíthetnek magukon a ma­gyar föld egyoldalú birtoklása mellett a földhöz ragadtak, a Földnélküli Jánosok? Valamikor az kóválygott az eszemben, hogy mi amerikai ma­gyarok álljunk össze és a háború­ban elesett egyszerű magyar apák árváinak legalább egyrészét mi iskoláztassuk, ha észbeli tehetsé­güknél fogva érdemesek a mesz­­szibbmenő iskolázásra! De közbe jöttek a saját magunk bajai és bi­zony szólni is alig mertem erről a tervről, ami talán álom volt, de legalább szép álom. Maholnap nálunk is útra kelnek már a fecskék és a darvak. Lomb­­hullatás előtt áll az amerikai ma­gyarság fája és nagyobbméretü tervekre már talán nem is vállal­kozhatnánk, de azért valamicskét mégis csak megtehetnénk, ha egyebet nem, akkor legalább azt, hogy az egész amerikai magyar­ságra kiterjedő gyűjtéssel össze­hoznánk annyi cipőt, ruhát és más­egyebet, hogy a kemény tél alatt úgy a hogy: felöltöztessék abból azokat a mezítlábas gyerekeket. Meg azután összehozhatnánk egy­­pár garast is, hogy legalább tékát, palavesszőt és tintát 1 kapjanak azok a kis, magyar szegények, akik között ott rejtőznek a jövő Magyarország nagy Írói és művé­szei. Ez már nem is annyira lehetet­len, ezt még a lombhulló fa is ki tudná termelni magából. Hát ezeket a különös gondola­tokat halászgattam ki a lelkem vi­zeiből most a havat hullató de­cemberben, amikor kis és nagy gyerekek annak születési ünnepét várják, akinek neve: Szeretet. KÉRELEM FÜLÖP JÁNOS, pittsburghi ke­rületi szervezőnk arról értesíti e helyen tagtársait és mindazokat, akik a Verhovay ügyek iránt ér­deklődnek, hogy címét megvál­toztatta s az jelenleg: 240 Langley Ave., N.S. Pittsburgh, Pa. Telefonszáma: CEDAR 5309. Kéri tehát, hogy ezen címét használják levelezéseik alkalmá­val, vagy hívják fel telefonszá­mát! Dance Xmas Nite DECEMBER 25, 1937 FOR THE BENEFIT OF THE VERHOVAY ATHLETICS OF BRANCH 396. at U. M. W. of A. HALL, Jacobs Creek, Pa. Introducing CHUCK SEVER and his twelve piece band Admission: Ladies 25 cents Gentlemen 40 cents Come to Jacobs Creek on Xmas Nite for plenty of enjoyment

Next

/
Thumbnails
Contents