Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-11-25 / 48. szám

20-ík OLDAL 1937 november 25 VfrhovayQk\/bpja== Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA — Eljönnek ... így hatá­roztuk ... kocintotta oda poharát Bekecs Novákéhoz. (Mindjárt megérkezésük után közölte velük György, hogy földje haszonélvezetét továbbra is átengedi nekik, ha apósa családját ellátják élelemmel. Beleegyeztek. — És könnyebben láthatták vendégül Novákékat Ker­­lcán. Csomagok küldözgeté­se a nagy távolság miatt fá­radságosabb lett volna.) — De hát anyuka? Nem mehetünk olyan messzire szegény anyukától, — mond­ta ki apja gondolatát Irénke. — Mesze meg a vákáció, Kedves! Addig anyuka meg­gyógyul s persze együtt jön­nek Kerkára, — felelte Be­­icecsné. Jaj, nagyon sajná­lom, hogy most nem lehet köztünk. Ebéd után Tanyai és Novak elbúcsúztak a íia­­tay pártól. — Pályaudvaron este még találkozunk! Bekecsék megkérték írón­két, hogy vezesse fel őket a halászbástyára. “Isten tudja, mikor jövünk fel megint Pestre, hát látni is szeretnénk valamit. Meg a gyerekeknek se vettünk még semmit.” Irénke készségesen ment velük, bár szívesebben ma­radt volna Vilmánál. Este tizkor megint együtt voltak mindnyájan a Nyu­gati pályaudvaron. Sári minduntalan félrevonta bátyját. — Gyuri... de igazán, igazán gyere haza végleg nemsokára, ne várd be mig egészen megőröl a bánya ... megélsz itthon is! — ígérem! Biztosan visz­­szajövök, mielőtt fiam isko­laköteles lesz. Vilma ezalatt apja és Irén­­ke közt fiit, egyik jobbról fogta kezét, a másik balról. Ők hallgattak. Még hozzá­juk tartozik 13 percig... 10- ig ... már csak 5-ig....... lát­ták a közömbösen sétáló óra­mutatón. Azután ... a por­tás kiengedi az utasokat. Hány kapocs szakad szét ilyenkor hosszú időre ... örökre . . . mikor sok alak el­siet és sokan dermedten áll­nak a perronon? György felsegítette Vil­mát a vonatba, siettek, hát­ra se néztek, hát még helyet kaptak az ablaknál. Ott áll­tak és integettek, mikor megindult a vonat, bele, az éjszakába. — Isten veled Budapest! Köszönöm neked a boldog­ságomat! — mondta György és szorosan magához ölelte feleségét, al$i fejet odaadó­­an hajtotta vállára. Sokáig álltak úgy, mig csak el nem maradt mögöt­tük Budapest fényköre s már csak csillagfény s a tele­­hold világa mellett rohant velük a vonat a határ felé. — Olyan hosszú nászutra megyünk, mint a milliomo­sok, — suttogta Vilma.-— Csak az a baj, hogy nem olyan kényelemben, — felel­te György mikor körülné­zett. Utitársaik akkor már rá­húzták a lámpára a takarót s szunyókáltak. Egyik, — öreg nyugalmazott mozdony­­vezető annyira bóbiskolt, hogy mélyen előrehajolva minden percben beleeshetett a kis német nevelőnő ölébe, aki pedig nagyon összehúzta magát az ajtó melletti sarok­ban. Egy idős nő végignyult az ülésen, cipője sarka mind­untalan érintette egy fiatal­ember nadrágját, ki mérge­sen nézett rá. Vilmának Györgynek meg hely annyi jutott, hogy szorosan egy­más mellé ülhettek, kéz a kézben. Halkan beszélget­tek. Vilma még soha se uta­zott, csak villamoson s nagy érdeklődéssel hallgatta — György útjukra vonatkozó felvilágosításait. — Francia kikötőben szál­­lunk hajóra, de előbb meg­nézzük Párizst. —'Igazán? Párizst? Nem tündérmese ez? — Igaz is, tündérmese is, amennyiben a tündér mellet­tem ül. — Oh György! Maga a tündérkirály, ki engem, a szegény leányt megváltotta a nyomorúságtól. — Arra most ne gondol­junk, csak arra, hogy együtt leszünk egész utón. Mert aztán Amerikában bizony csak vendég leszek otthon. Attól tartok, sokszor unat­kozni fog. — Dehogy! Hiszen egy asszony mindig talál dolgot, szórakozásban meg soha se volt részem. — Majd lesz ezután! Bi­zony, táncolni is fogunk. Rendez ám a Verhováy egyesület bálokat, majáliso­kat, mindenféle mulatságot, gondja van rá, hogy össze­hozza a magyarokat. Hát ne­kem ne is mondja senki, hogy a 13 szerencsétlen szám! Mert, tudja, a Verho­­vay Egyesületet 13 bányász alapította 1886 február ha­vában. És bizony azóta sze­rencsés ember, aki betegség esetén segítséget kaphat s halála esetén családja se jut mindjárt nyomorúságba. Ha teszem azt, rám szakad a le­járókő, özvegyem ezer dol­lárt kap, — mert én olyan kötvényt vettem. — György ne beszéljen ilyeneket. .. félek . .. — Bányászfeleségnek fél­ni nem szabad! Ne féljen Kedves, hiszen vannak öreg bányászok is. Sajnos, olyan is akad, aki bevárni se győ­zi halálát. Jó múltkor is egy 73 éves dinamitpatronnal felrobbantotta magát. Vilma félősen bujt hozzá. Éjfél közeledett s elálmoso­­dott. György vállára dőlve lehunyta pilláit. Simogató kezet érzett arcán. Anyját látta a kórházi ágyon, amint érette imádkozik. Aztán Dó­rával beszélt. Majd munka után járt... hiába. Kinevet­ték. Jegyszedőnő volt me­gint a moziban, a gépész be­hívta a gépházba s Szemte­(Folyt. a 3-ik oldalról) Shampton Mary, 362-ik fiók, Dayton, Ohio. Small Andrew Mrs. 164-ik fiók, Chicago, HÍJ Sütő B. Margaret, 106-ik fiók, Niles, Ohio. Szabó Joe, 396-ik fiók, Jacobs Creek, Pa. Szegedy Jolán, 285-ik fiók, Presto, Pa. Takach Rose, 171-ik fiók, Sharpsville, Pa. Taylor S. Joseph, 383-ik fiók, Buffalo, N. Y. Vékony Mary 474-ik fiók, Buffalo, N. Y. Veres Mariska, 363-ik fiók, Granite City, III. lenkedett. Iszonyúan iszé­­gyelte magát,.. felriadt... s György Eecsületes, nyu­godt arcát látta. — Uram.,, édes uram! — suttogta. Mert csak azok a becsü­letes lányok tudják igazán megbecsülni egy férfi védel­mét, akik fiatalon annyit szenvedtek, mint Vilma. — Édes kis feleségem ... súgta vissza György s meg­­csókalta. Szeret? — Nagyon ... nagyon ... — Amerikában is szeret­ni fog, majd ha fáradtan, mocskosán, rongyos zub­bonyban, szénporosan jövök haza? — Mindig ... mindig ... György megszorította de­rekát s arra gondolt, hogy a felesége..., még nem is a felesége. Kis fehér virág. Aranyos. Hát még milyen piros rózsa lessz asszonyko­rában! Melle büszkén daga­dozott. Övé! Viszi! (Folytatjuk) 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK! uMOZI VILÁG HANGOS HETI HÍRADÓ Szerdán és csütörtökön DECEMBER 1-ÉN ÉS 2-ÁN “ÉVFORDULÓ” A Pittsburgh-i GRAND SZÍNHÁZBAN délután 2 órától folyt. “Nem élhetek muzsikaszó nélkül” A CRESCENTI ÖNKÉPZŐ KÖRBEN VASÁRNAP, NOV. 28-ÁN délután 3 órakor ÉRDEKES UJ MAGYAR FILM A PITTSBURGHI GRAND SZÍNHÁZBAN Szerdán és csütörtökön, dec. 1-én és 2-án Jelenet az “Évforduló” című magyar filmből Az “Évforduló” c. uj magyar film New York-i premierje átütő siker volt. A magyar filmdarabok számtalanjai, akik e kitűnő filmet látták egy szép est emlékével tá­voztak. A film sztárja — Pager Antal, Raday Imre, Rajnay Gábor és Gordon Zita — mind kitűnő szerepet visznek — és örvendetes, hogy a magyar filmgyártók ma már olyan filmeket képesek elő­állítani, mint az “Évforduló”, amely becsületére válna akárme­lyik hollywood-i filmgyárnak. Ez a film amellett, hogy szóra­koztat, tele van szép és érdekes gondolatokkal. Alakjai az első pillanattól kezdve szinte kilépnek a film kereteiből, megelevened­nek, ismerőseinkké, barátainkká válnak, sorsukat a legnagyobb ér­deklődéssel figyeljük. Ha egy film eltudja érni ezt a hatást, ak­kor nyert ügye van. Az “Évfor­duló” cimü filmet szeretettel fo­gadta a közönség és mindenki el­ismeréssel nyilatkozott az értékes történetről, a színészek kifogásta­lan játékáról. Szerdán és csütörtökön, dec. 1-én és 2-án kerül a Grand Theat­re műsorára ez a nagyszerű film. Ne mulassza el senki megnézni ezt a remek filmet; minden bizonnyal élvezni fogja minden magyar. “NÁSZÚT FÉLÁRON” JÁVOR PÁL UJ MAGYAR FILMJE A McKEESPÖRTl MAGYAR­HÁZBAN NOV. 26-ÁN Magyar táncot és magyar be­szédet fog hozni a hangszóró a sziveinkbe. Mert a “Nászút fél­áron” cimü filmet legnagyobb ma­gyar irók Írták, K. Halász Gyula és Kristóf Károly rendezte Szé­kely István, a legkitűnőbb ma­gyar szinészgárda játszik a film­ben: JÁVOR PÁL, ÁGAY IRÉN, KABOS GYULA, ERDÉLYI MICI DÉNES GYÖRGY, GÁRDONYI LAJOS és mások, az uj film mu­latságos és kellemes, az idei sze­zon legnagyobb költséggel készült magyar film komédia. — Hetekig dolgoztak a külső felvételen Olasz­országban és heteken át járták a legszebb olasz városokat és kikö­tőket, a tengeren és a tenger alatt, egy tengeralattjárón is csináltak egy pár jelenetet. És közben sze­gény Kabost majd felfalta egy cápa, szerencsére a tengeralatt­járó megmentette . Nem a legutolsó dolog féláron utazni Olaszországba. Még akkor sem, ha az egy nászuttal van sú­lyosbítva Roma, Nápoly, Capri, felejthetetlen tengeri ut a Conte di Savoya csodagőzössel naple­mente a tengeren este a pálmafák alatt olyan szép olyan csalogató, hogy az embernek kedve kereke­dik ha csak gondol róla. Ami jót és szépet a magyar filmművészet adni tud, benne van ebben a képben és a magyar kö­zönség kedvenc színészei mind benne vannak ebben a gyönyörű képben. Dec. 3-án, pénteken este 7 és 9 órakor McKeesport-i MAGYARHÁZBAN “ÉVFORDULÓ” Most pénteken, NOV. 26-ÁN “Nászút féláron” JÁVOR PÁL magyar filmje

Next

/
Thumbnails
Contents