Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-03 / 27. szám
4-ik oldal 1937 Julius S Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: S4S FOURTH AVENUE, ROOM 80S, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, i" LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda) : P. O. Box 7. — Woolsey Station — Long Island City, N. Y. Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. 1937 JULIUSA MEGÉRKEZETT A JULIUS ... — Ebben a hónapban kellnek utra Verhovay követeink és nagy zarándokutunk kirándulói . . . Ez az a hónap amikor — mint a bibliai Józsua — szeretnök megállítani a Napot az égen, amikor minden pillanat kétszeresen drága, mert illanó és dús, mint a rózsaolaj. Ez a hónap a delelő, teljes nyár és ami utána jön, már olyan mint a nyári délután, amely lassan, észrevétlen hajlik át az alkonyatba. — Ez a hónap az, amelyet nem elég élni, érezni, mert ha nem éljük, nem érezzük tudatosan, szinte fukarkodva a percekkel, egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy nincs sehol, elfutott az ujjaink közül, mint az álombéli aranypénz. Reggel, ha felébredünk és a nagy nyári fényesség beárad szobánkba, áradjon be szivünkbe is és töltse meg édes, világos melegséggel. Tekintsünk fel az aranyos kék égre és mondjuk magunkban, mint valami imádságot: köszönöm, hogy élek, köszönöm hogy nyár van. Este, mikor ezüst csillagveretü fekete kristálykupola borul fölénk és simogató hűvösség, százféle mély illat kószál a távolról felénk suhanó szellők szárnyain, tárjuk ki karjainkat a kitárt ablaknál és öleljük magunkhoz a végtelen nyári mindenséget. Reggel és este, nappal és éjjel, mindég gondoljunk a boldog pillanatra, amely az érett nyár, a felséges julius, — nehogy később, ha elmúlt, még az is fájjon: nem becsültük meg eléggé, nem szívtuk ki minden mézét, nem éltük, éreztük, élveztük ki minden szépségét, varázsát, amely csak azért volt a világon, hogy minket boldogítson. Mert tudatosan élni azt, ami szép, kétszeres élet, — julius hava az ifjúságunk gyönyörű példázatát mutatja ebben . . . Mindezeket azért mondjuk el, mert már csak két rövid hét van hátra az “Európa” gőzös indulásáig . . - Aztán a júliusi szellő gyors szárnyán elindul az a szép úszó hajópalota .... Ne maradjon le a hajóról senki sem; főkent azok nem, akiknek meg van hozzá a pénzük is, a kedvük is és az idejük is . . . Igen, mert amit az idén júliusban elmulasztanak, - lehet hogy már augusztusban nagyon, de nagyon fogják sajnálni .... BENCZE JANOS, központi titkár a nagy Verhovay Zarándokút vezetője ARATNAK A MAGYAR FÖLDÖN A TEGNAP ÉS A HOLNAP Irta: Fülöp Ilona Talán a földkerekségén ' sehol sem olyan szép az aratás, mint a magyar földön. Mintha nem is munka, hanem ünnep lenne . . . Ringó búzatáblák, sárga rozsvetések . . . Pirosló pipacs, fehér, nagyszemü, pislogó, kéklő búzavirágok . . . Légben a mezők dalos madara . . . Trillája a levegő szárnyain száll tova. Szivetviditó hangulat . . . A dolgos munkáskéz ka-1 szájának minden suhintására .megtáncol rajta a forró nap fénye s- nyomában az érett gabona rendre dől. • Folyik a munka . . . Itt-ott a kaszafenés hangja, hangzik. Belevegyül a marokszedők vig danája, akik kévékre rakják a nehéz gabonakalászokat. Nyomukban a kévekötözők serénykednek. Felnőttek, fiuk, leányok, arcukon a vidám boldogság . . . Jókedvű kacagásukba a fürj pittypalattya szól bele. — Amott egy fogoly csapat menekül hangos szárnycsapá-| sokkal. Hosszú kévesorok jiyulnak végig az alacsony tar lóju földeken, körülöttük a gereblyézők dolgoznak. Tikkasztó hőség ... A kaszás megtörli homlokát, nagyot húz a kancsóból . . . Dél van. A falu kicsi harangjának szava végigszánt a sárga mezőkön. Lekerül a kalap a dacos férfi fejekről s a dolgos kezek imára kulcsolódnak. Hálát rebegnek valamenyien a Gondviselő áldásáért. Távol, az utón1 feltűnnek az ebédhozók alakjai. Ebédelnek. Asztaluk egykét kéve gabona. Az ebédet rövid pihenő követi a kévesorok árnyékában. Azután folyik tovább a munka sötét estig. Csapongó jókedv, fáradságot senkisem érez. Munkájuknak ismét az az esti harangszó vet véget. Megindul hazafelé az aratósereg. A leányok koszorút fonnak. De a legények kalapjára is kerül a virágból . . . Azután nótába kezdnek. “Én nem tudom, mi baja van ennek a lánynak . . . Mindene megvan és mégis elégedetlen . . . Ugylátszik, az LTristen se tudja kiismerni a mai fiatalokat! . . .” De sok szülő mondotta el ezt a mondatot, itt is, Európában is, az idén is, tavaly, meg harminc ével ezelőtt is. Talán száz, kétszáz vagy még több évvel ezelőtt nem beszéltek igy a szülők. Akkor lassan és nehézkesen cammogott előre az élet, nem igen történtek nagy változások, ruhák divatja, bútorok divatja; erkölcsi és élet divatja maradt ugyanaz, és bátran mondhatták, hogy ami a nagyanyának jó volt. az legyen jó az unokának is. A nagyanyákról unokákra maradt tanításokat épenugy tiszteletben tartották, mint az öreg, diófából készült sublotot, mert hiszen jó, maradós anyagból készült mindakettő és derekasan kiállta az idők múlását. Manapság azonban se a tanítások, se a bútordarabok nem maradnak érvényben évtizedeken keresztül, mert nem időállók. Hirtelen jött divat formázta meg mindakettőt, ideig-óráig tartanak s nem tudnak ellentállni az idők vasfogának. A mai fiatal nem dicsekedne azzal, hogy ezt a karosszéket vagy fiókos szekrényt a nagymamától örökölte, olyan finom darab, hogy még mindig jobb, mint az ujjak, mert hi-A pattogó dallamokat meszsze viszi a virágillattól nehéz esti szellő. A faluban tovább hangzik a nótájuk. A kis házikók ablakaiból kiszűrődik a lámpafény s az asztal estebédre várja az aratókat. —.Lassan csend ül a falura, -— csak itt — ott hallatszik halk beszéd az udvar kisajtaja előtt. Ismerősök, jóbarátok, egy év verejtékes munkájának gyümölcséről, — az aratásról, — számolnak be egymásnak. Lassan elröppen az aratási hangulat. A férfi keblekből sóhajok szabadulnak fel. Visszatér a kisértő bánat, a magyar szomorúság . . . . . . Ezt még az aratás ünnepe sem felejteti... A nappal vidám aratók lelkére az este sötétsége visszahozza a sivár jelent, a szomorú valót . . . Vájjon, ki arat az országtól orozva elvett területeken? Ki vágja az elcsatolt országrészek buja szántóinak termését? ... A falu házikóiban egyenként, lassanként kialszik a mécses. Még egyegy sóhaj s a fáradt aratók álomra hajtják fejüket ... És álmodnak . . . szén nagyott változott a divat és a nagymama legkedvesebb bútordarabja se illik a mai életbe. Ugyanez történt a tanításokkal is. Ezért van az, hogy két generáció — még ha nincs is húsz évnél több idő közöttük — se tudja megérteni egymást. Nagy az ellentét két generáció között, mert az egyik -— idősebb — szeret visszanézdelni a múltba, hogy emlékek, hagyományok, kedves szokások kandallójánál melegedjék. A fiatalság pedig jövendők fá* tyolának szövetét ostromolja szemével, lenézni a multat is, a kandallót is, mert divat és technika maradivá, régimódivá tette mindakettőt, amelyek már nem illenek bele a mai modern és haladó életbe. Amerikában különösen nagy az ellentét a bevándorolt és az itt született generáció között, mert hiszen nemcsak az idők múlása, hanem a különböző szülőföld is kiélesiti az ellentéteket. Sok szó esett már erről, de olyan nagy, mély és keserves a probléma, hogy talán sose túlsók, vagy talán nem is elég a szó, amit erről írunk és mondunk. Azt úgyse lehet eldönteni soha, hogy melyik félnek van igaza. Mert talán mindakettőnek, talán egyiknek sem. Vagy talán felerészben az egyiknek, felerészben a másiknak. Vannak szülők, akik pél” dául hevesen ellenzik, hogy a lányuk vérvörösre fesse a körmeit. A lány azonban nem a szüleire hallgat, ha* nem a divatra. A másik lány körme is vörösre van festve, miért ne lenne az övé is. És éveken keresztül folyik a családban emiatt a torzsalkodás. Megjegyzések esnek, visszafelelések és romlik a családi egyetértés. •Amiatt is sok szó esik, ha a lány barátai — fiatal lányok, fiuk jönnek a lakásba — s angolul beszélgetnek, nevetgélnek s a szülők mindebből nem értenek semmit. A lány azt gondolja, hogy miért nem tanultak meg angolul. A szülő pedig, hogy miért nem barátkoznak olyanokkal, akik tudnak magyarul, hogy ne kellene a szülőknek bután és értelmetlenül bámulniok, ha vendége van a gyereküknek. Mindenütt a középutat kellene keresni, de éppen a középút követése mindig a legnehezebb, mert ez követel megalkuvást, megértést és türelmet. És ezek ritka emberi tulajdonságok. A csökönyösséget és türelmetlenséget bizony könnyebb gyakorolni. Akár tetszik a szülőknek, akár nem, el kell fogadniok a letagadhatatlan és megváltozhatlan tényt, hogy gyermekeik nem olyanok, mint ők voltak. Nem is lehetnek. Nem ők a hibásak ebben, Az idő tett változást. Tessék tehát perlekedni az idővel, a szokással. Felnőtt gyerekek, ha keresnek és maguk, tartják el magukat, megérdemlik, hogy a szülői háznál is maguk egyéni életét élhessék, de természetesen úgy, hogy ezt a szabadságot ne vigyék túlzásba és mindenkor vegyék figyelembe szülőik kényelmét is. Legyen a felnőtt gyereknek külön szobája, amit a saját Ízlése szerint rendezhet be, de természetesen nem szükséges, hogy a saját ízlése a legdrágább vagy legbolondosabb holmikat hordja össze. A mai divat igazán megengedi, hogy az ember a lakását egészen olcsó bútorokkal, függönyökkel rendezze be, ha nincs sok pénze, mert a lakás igy is lehet szép, Ízléses, sőt művészi is. A fiatal aztán itt fogadhatja vendégeit, ahol az angol beszéd nem hozza zavarba a szülőket. Ha a szülők húsz esztendővel ezelőtt tudták volna, hogy milyen lesz az élet és milyenek .esznek a gyermekeik, bizony rohantak volna esti iskolába, hogy megtanuljanak angolul, akármilyen fáradtak is voltak a nehéz munkától. De mégsem lustaság, vagv nemtőrődöm(Folyt. a következő oldalon.)
