Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-11-18 / 47. szám

1937 novemWr IS 9-ik oldal V^vayotetapfa ÉGŐ, LOBOGÓ, NEMZETI FÁKLYÁK Kedves Fiuk és Lányok, Drága Gyöngyfüzőim! Úgy olvastam, hogy Edison emlékére óriási méretű villanykörtét készítenek, amelyben szakadatlan folytonos­sággal izzik az a drót, amelyből szétlövel millárd villany­­szikrának szemet vakító fénye. Nagy nemzetnek nagy fia volt Edison s igy egyikük­höz sem volna méltó, ha valami kisolaju mécses pislákolna emlékezete előtt. Helyes hát, hogy a világosságot kereső Edison, fényözönben vezessen minden feléje forduló gon­dolatot ahoz az elismeréshez, amely megilleti a Géniuszt, ha nemzetségének tett hasznos szolgálatot. ^----------------------------------------­Számban kicsi a magyar nemzet, de ehez a számhoz arányitva tulnan — túl gaz­dag Géniuszokban, — szépet, nagyot alkotó lelkekben. Ta­lán ez a bőség az oka annak, hogy a mi nemzetségünk a­­lig veszi kedvesen, hogy a­­zok a lobogó fáklyák, ame­lyeknek összefonódásai száz és száz isteni ihlettől megál­dott lélekből világítanak út­jára fényüket rávetik. De könnyben felszippant­hatta volna pedig a magyart valamelyik hatalmas náció, ha nemzeti múltúnkra, szép­séges történelmi eseménye­inkre rá nem világítottak volna azok a fáklyák, ame­lyeknek fényében nemcsak a múltak ragyognak meg, ha­nem a fajszeretettől feltüzelt szemek is belevillannak. ígértem Nektek kedves Gyöngyfiizők, hogy időkö­zönként megismertetlek o­­lyan írásokkal, amelyek el­vezetnek benneteket regék és mondákon keresztül a magyar előidők történelme felé s igy alkalmatok lesz be­lehelyezkedni abba az álla­potba, amelyből kifolyólag száraz események sorozatán kívül megmelegszik, meg­­szinesül a magyar história. Egykori nagy neves írónk­nak, MIKSZÁTH KÁL­MÁNNAK égő, lobogó fák­lyája mellett olvashatjátok az alább közölt ilyen elbe­szélést, amelyben ott rejtőz­ködik egy olyan elmés elő­relátás, amely a magyar ál­lami életben is gyakorta el­kelt volna. Remélem, hogy tetszéssel fogadjátok Mikszáth Kál­mán elbeszélését s ebben az elgondolásban marad Hoz­zátok jó szívvel: JÓZSI BÁCSI------o-----­“SZÁDVÁ R” Az ablakai három várme­gyére néztek valamikor. Borsod legszélén hevernek a romjai, ahol hét megyével határos. A romok között baglyok huhognak, kigyó csúszik a buja fűben, amely az egyko­ri palotatermek helyén nőtt. Akik felfáradnak oda, egy­­egy ócska kengyelvasat ta­lálnak, vagy egy félsarkan­­tyut ásnak fel a földből. Kincset gyanítanak ott a kapzsiak, kisértetet éjjel a pásztorfiuk, édességet a vi­rágban az odatévedt méh, regét a poéta. Ihol a rege. A vár hosszú ideig a put­­noki és szádvári Patócsyaké volt, mignem Patócsy Bene­deket a rozsnyói vörös bará­tok kezdték sűrűn látogatni. Nagy barátkozásba estek egymással. Hol ő ment át Rozsnyóra a barátokhoz, hol a barátok jöttek Szádvárra. Barát-barátságnak rossz az alja. Itt is rossz lett. Any­­nyira behálózták, mézes sza­vakkal a lábáról levették Pa­­tócsyt, hogy halálos ágyán mindenét rájuk testálta. Pedie' neki is volt fia: Bá­lint. A barátok rávették; bizza a fiút rájuk, ők majd papot nevelnek belőle. Legyen az Isten szolgája. — Jó, legyen, — hagyta rájuk Patócsy. És mivelhogy pap lesz, nincs szüksége semmi földi vagyonra, hagyja hát a jó­szágait a vörös barátoknak. Addig sürgették, biztat­ták, hogy végre erre is rá­­állott, csupán egy ellenvetés volt, hogy hátha a fiú a vé­gén mégsem akar majd pap lenni — mi történjék akkor? Koldus legyen ? — Bizza reánk kegyelmed — mondta Márton, a bará­tok főnöke, — lesz rá gon­dom, erre a nem várt esetre is. Aszerint látom el földi javakkal, amint céljaihoz és személyes tulajdonaihoz szükséges és célszerű lészen. — Nem, nem, mégis körül kell a dolgot írni egy kicsit a testamentumban — mond­ta a beteg four. •—- Tudja mit, tisztelendő Atyám. Két részre osztom a birtokomat, az egyik rész Szádvár és a hozzá tartozó uradalom hu­szonkilenc faluval legyen az egyik része, fejedelemnek való birtok ez, — a másik ré­sze legyen a gombaszögi va­dászházam a hozzá tartozó ötven kaszás réttel, és a kis erdőcskével a háta mögött — szegény embernek való me­nedékhely emez. A barátok aztán azt adják a fiamnak, amelyiket ők akarják. Jó lesz-e ? Jó lesz. Hogyne lenne jó. Nag y örömmel nyugod­tak bele a barátok és imád­koztak a főur egészségéért, jóvoltáért. De biz annak az imádság­nak nem lett az égben sem­mi foganatja. Néhány nap múlva meghalt a főur. miu­tán előbb letette a jászói ko­lostorban az említett vég­rendeletet, amelynek ama nevezetes passzusa szóról­­szóra igy hangzott: “Birtokomat két részre osztom, az egyik a szádvári uradalom, huszonkilenc falu­val, a másik rész a gomba­szögi vadászházam a réttel és a kis erdővel. Mindket­tőt a barátoknak hagyom, úgy azonban, hogy a fiam­ból papot nevelnek, akit szin­tén az ő gondjaikra bízok. De ha valamelyik okból nem akarná a fiam a papi pályát, akkor a két birtok közül az legy«n a fiamé, amelyiket a barátok akarják.” Persze, hogy eszeágában sem volt a fiatal Bálintnak pappá lenni. Mihelyt meg­nőtt otthagyta a barátokat, Budára ment, beállót a ki­rály vitézei közé. Az való egy Patócsynak. A király (természetesen Mátyás király, mert minden jó ötletet őhozzá füzünk négyszáz esztendő óta) csak­hamar megszerette a délcég fiatal daliát -s amint egyszer kikérdezte az otthon való ál­­lapotját, felbosszankodott az apa könnyelműségén, ainely­­lyel az örökséget olyan nagy uradalomtól elütötte, minő a szádvári. Rendelte is legott, hogy abban az osztály-ügy­ben ő kíván biró lenni. Jöj­jenek fel a vörös barátok ek­kor és ekkor Budára, egy­úttal hozzák föl magukkal a testamentumot is. Minden úgy történt, a­­liogy rendelte. Összegyűl­tek a barátok, másrészről a fiatal Patócsy Bálint és a kiváncsi főurak, akiket szin­tén bántott az eset. “Cso­dálatos, hogy az öreg Pa­tócsy, aki olyan okos ember hírében állt, igy be engedte magát hálózni.” — Mindenekelőtt a vég­rendeletet akarom olvasni — kezdte a király. Márton barát, a főnök, a­­ranyozott tokban átnyújtot­ta. A király átfutotta egyszer­­kétszer, közben gondolkoz­ni kezdett, mintha kákán csómot keresne, de végre igy szólt: — Ez egész világos! — Úgy van fölséges uram, — felelte a barát — olyan vi­lágos, mint a nap. •— De hát mégis mivel vet­ték rá kegyelmetek Patócsy uramat, hogy igy a kegyel­metek kénye-kedvére bizza a fiát. A barát-főnök vállat vont. — A saját akarata volt, j fölség, amelyet az egyház! iránti tisztelet sugallt neki. I A főurak ajkain hitetlen mosolyok támadtak, de a király komoly maradt. — Nincs immár egyéb hátra — igy szólt — mint hogy kegyelmetek itt szi­liünk előtt nyilvánítsák ki, melyiket akarják a két birtok közül. — A szádvárit — felelte mohón, de jámbor arccal Márton főnök, — természe­tesen a szádvárit. — Kegyelmeteknek is va­lamennyieknek ez a kíván­sága? — kérdezte újólag a király a többi barátokhoz fordulva. — Igen, fölséges uram, egy szívvel lélekkel, a szád­vári uradalmat akarjuk. — Derék emberek. Lás­sák ez igen szép cselekedet kegyelmetektől, és ritka ön­zetlenségre vall. A főurak csodálkozva te­kintettek a királyra, a bará­tok is meghökkentek, hogy talán félrebeszél. De a király alig engedett időtt a gondolkozásra. Szó­lította Patócsy Bálintot. — Patócsy Bálint, a vég­rendelet értelmében ezennel birtokába helyezlek a szád­vári uradalomnak, de ne fe­ledd soha, hogy e derék fér­fiak önzetlenségéből kaptad vissza. — Uram király — kiál­toztak ijedten a barátok •— hiszen mi nem ezt mondtuk, hiszen a szádvári uradalmat mi akarjuk. — Éppen azért, kedvelt híveim, mert a végrendelet itt van szóról-szóra mondja, felolvasom: “a két birtok kö­zül az legyen a fiamé, ame­lyiket a barátok akarják.” Nos tehát. Minthogy ke­gyelmetek a szádvári uradal­mat akarják, hát akkor an­nak kell lennie a Patócsy fiáé. S egy kegyes kézintéssel intett az egybegyűlteknek. Ez a Szádvárról szóló tör­ténet, amely bizonyltja, hogy Mátyás király nagyon Q — K É T — KÜLÖNLEGES Karácsonyi Társasutazás Magyarországba Személyes vezetés alatt Amerika legnagyobb és leggyorsabb hajóin MANHATTAN — Dec. 1. WASHINGTON — Dec. 14 Kitűnő ellátás. Előzékeny ki­szolgálás. Igazi vendégszere­tet. Nagy választék kabinok­ban. Olcsó árak. A United State Lines ajánlja hetenként induló hajóit, min­den szerdán délben egyene­sen Havre és Hamburgha. Gyors vasúti összeköttetés minden európai helyre. S. S. President Harding — Dec. 8 S. S. President Roosevelt - Dec. 22 S. S. Manhattan ---- ---- ---- Jan.4. S. S. President Roosevelt - Jan. 19 Foglalja le helyét a helyi hajó­jegyügynöknél. United States Lines 527 Union Trust Bldg. Pittsburgh, Pa. okos ember volt és hogy az öreg Patócsynak is volt elég magához való esze. Szádvár még sokáig volt ezután a Patócsyak kezén. II. Rákóczi Ferenc alatt Pa­tócsy Zsófia védte hősiesen, mint valami második Zrínyi Ilona. A gombaszögi vadászkas­télyból még most is ott me­­redezik egy csonka kőfal a Sajó partján. Az utasnak meg váltig igy mutogatja a fuvaros: “Ez valamikor a vörös barátoké volt.” A LEGSZEBB HÓNAPBAN, májusban indul a Verho­­vay első, TAVASZI TÁR­­SASUTAZÁSA, az időseb­bek versenyének 25 győzte­sével, akik New Yorkból — Budapestig és Budapesttől — New Yorkig szóló vasúti és hajójegyet kannak ajándék­ba. Ön is, aki ezeket olvas­sa — a nyertesek között le­het. Csak akarat kell hoz­zá. KITŰNŐ BIRTOKCSERE vagy VÉTEL Eladó Ohioban: Canton, Alliance és Salem között két szomszédos farm. — Együtt 197 acres. — Földmievléshez és állattenyésztéshez értök, vagy nyaralókat tartók részére kin­cses-bányák! Patak a farmon; kitűnő erdőség vadászat és tő­­szomszédságában a Lake Placentia halászat és fürdés céljaira. A KÉT FARMOT KICSERÉLJÜK esetleg EGY MEGFELELŐ PITTSBURGH KÖRNYÉKI TEHERMENTES FARMMAL. — Felvilágosításért írjon erre a címre: FARM OWNERS, 210 Virginia Ave. Sta. 11. Pittsburgh, Pa, ■. . •:|j--|isf1T~r v

Next

/
Thumbnails
Contents