Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-11-11 / 46. szám
BÉKESSÉG LEGYEN A FÖLDÖN MA, NOVEMBER 11-ÉN van épen tizenkilencedik évfordulója annak, hogy a világháború véres szinjátéka befejeződött és legördült a függöny . . . Elnémultak a fegyverek s az ágyuk dörgése helyett valami égi szózat harsogott végig a világon: “BÉKESSÉG LEGYEN A FÖLDÖN! . . Nemzetiségünk részére 1918 NOVEMBER 11-IKE azonban nem a békesség örömét, hanem az összeomlás szomorúan tragikus tényét jelentette s ne áltassuk magunkat és mondjuk meg mi idézte elő a nagy magyar katasztrófát? V égeredményben semmi más, mint A VESZTETT HÁBORÚ! ... De ez még magában nem kielégítő magyarázat. Országok, birodalmak nem omlanak össze máról-holnapra, egyetlen vesztett háború következtében, ha az összeomlásnak mélyebb és távolibb okai nincsenek. Odaát Magyarországon az a csoport, amely a válságos pillanatban, az uj Mohács előtt magához kaparintotta a hatalmat, a saját kicsiny párt- és csoportérdekeit nézte és nem a nagy nemzeti érdekeket. Károlyiék pacifista elveinek el kellett bukniok a vulkanikus erővel előtörő cseh, oláh és szerb nacionalizmussal szemben. NYITVA HAGYTÁK A HATÁROKAT, holott a történelem minden tanúsága amellett szól, hogy AZ AZ ORSZÁG, AMELY VÉGSŐKIG KITART, NEM KAPHAT OLYAN ROSSZ BÉKÉT, MINT AZ, MELY GYÁVÁN MEGADJA MAGÁT SOMSÁNAK. 1918 őszén az történt, hogy elhalványodott a függetlenségi gondolat és a nemzeti akarat teljesen elernyedt. Mondjuk ki hát az igaz és egyenes szót: — A TRAGIKUS ÖSSZEOMLÁSNAK BE KELLETT KÖVETKEZNIE, MERT A BÉKE NEM. HOLT, A BÉKE NEM VOLT. A BÉKE MINDIG JÖVŐKRE LÁNGOLT. A BÉKE JÖVŐ, NEM JELEN. DE AZ LESZ EGY SZENT ÉJJELEN. A BÉKE: JÓLÉT. A BÉKE: MUNKA. TŰZHELY A SZÍVBEN, FÉNY AZ AGYUNKBA. A BÉKE: CSEND, REND, ŐSI CÉL. S CSAK AKKOR BÉKE, HOGYHA ÉL. A NAGY NEHÉZ TÖRTÉNELMI PILLANATOKBAN NEM A GYÁVÁKÉ ÉS MEGHUNYÁSZKODOKÉ, — HANEM A BÁTRAKÉ A GYŐZELEM!! A háború tehát befejeződött s akik ott voltak a világháború vérző és égő poklában a orrukban büzlött éveken át az eltüzelt puskapor szaga s fülükben csengtek a sebesültek és haldoklók sikolyai, azok nagyon is megértették a végső k ommandót: “BÉKESSÉG LEGYEN A FÖLDÖN...” A karácsonyi szent kommandót! Hiszen az ünnepek-ünnepén karácsonykor is minden lélekemelő. A zsolozsmában benne is van ez a szép, ez a gyönyörűséges kívánság: — a minden bajok és a föld salakját sötétítő bűnöktől való szabadulási vágy . . . és a Megváltó születésének imádságos áhítatából, mint a legszebb harangzúgás, úgy szakad fel az emberek szivéből ez a szent zsolozsma. De hasztalan ujul meg ez a könyörgés évről-évre, mert hiszen milliók és milliók számára kisebb és nagyobb országokban még sincs békesség ezen a földön. Bizonyára ezt az igazságot érezték meg azok, akik a világháború rettenetességeitől megrémülve, még egy ünnepi alkalmat megragadtak és szentelnek ma a bék e s s é g lerimánkodására, mert hiszen úgy gondolom, hogy november 11-ike: a mi “ARMISTICE DAY” ünnepünk, — épen az a nap, mikor békesség után minden józan ember leikéből fel kell törnie annak az igaz óhajtásnak, hogy nyugalom és testvérmegértés — más szóval. “BÉKESSÉG LEGYEN A FÖLDÖN!” * Köztársasági elnökünk az idén kiáltványt bocsájtott ki, amelyben elrendelte, hogy november 11-ikét országos emléknapnak, a béke igaz és hivatalos ünnepének is kell tekintenünk: a fegyverszünet megkötésének, illetve a világháború befejezésének megünneplése mellett. — Roosevelt a leghatározottabb formában kifejezte ezzel az Egyesült Államok népének kívánságát, hogy kormánya mindenkor a béke politikáját kövesse, hogy gyakorlati eszközökkel is hárítsa el a nemzetek közötti háborút, hogy a bizalom és rend helyreállításáért harcoljon és színvallást tegyen amellett, hogy a föld népeinek túlnyomó többsége a békét akarja . . . Akaijuk hát mi is mindnyájan a békét, nyugalmat, a boldogságot — s a mi vágyunk, a mi imánk is csak ébben a három szóban nyerjen mindenkor kifejezést: “BÉKESSÉG LEGYEN A FÖLDÖN.” DARAGÓ JÓZSEF kt iJMl
