Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-11-04 / 45. szám

J937 »ovemher 4 Verhovayofc^bpfa ■ ll-ik oldal JELIGÉS MEGÁLLAPÍTÁSUNK e héten: Van egylet, amelyik a Magyar Vöröskeresztet segiti és van, amelyik az Orosz Vöröscsillagot. A papucshős Társaságban szóba kerül a nyelvészet hirneves pro­fesszora, aki otthon erélyes felsége mellett mintája a^pa­­pucshősöknek. — Képzeljétek el, — só­hajt egyik tanítványa, — milyen szörnyű lehet az, ha valaki tizenöt nyelven beszél 1 és soha egyiken sem jut szó- * hoz! Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA •— No, koma láttad-e mán a lovat? •— Miféle lovat? •— Hát a falovat. — Micsoda falovat? — A trójai falovat, az uj napi újságot, amiből-mán elő is bújtak New Yorkban a kónmonisták. UJ GYÓGYMÓDOK (New Yorkban egy bostoni ur­­hölgyet szanatóriumba^ kezelnek, pecsétviaszkot evett, hogy lefogy­jon.) A pecsétviaszk bevonult tehát a fogyasztási gyógymódok sorába. Hogy a páciens beteg lett tőle, annak tulajdonítom, hogy megár­tott neki a pecsét, holott, ha csak a viaszkot szedté volna be, pecsét nélkül, úgy bizonyára elérte vol­na a célját. Bátor vagyok hasonló házisze­reket ajánlani. Itt van például a cipőkrém. Lehetőleg cipő nél­kül élvezendő, mert a lábtakaró nehezen emészthető. Szőke höl­gyek sárga cipőkrémet használja­nak, barna nők feketét. Némelyek pompás szernek tart­ják a kilincs tisztitót, de, ismét­lem: kilincs nélkül, nehogy na­gyon megfeküdje a gyomrot. Ré­­zikének különösen ajánlatos, mert kifényesednek tőle. Sok más kú­ra hatását felülmúlja a padlóié­­nyesitő, azonban a hozzávaló pad­lót csakis őrölt állapotban szabad elfogyasztani. Figyelmeztetem a pecsétviaszk hiveit, hogy csomagfeladás ese­tén mérsékelten éljenek ezzel a fogyasztószerrel és a postai szál­­• litólevelet ne nyeljék le ostya he lyett. A csomagoló spárgát a­­zonban jó előbb vajban vagy zsír ban kisütni. Ha valaki rosszul lesz a pecsétviaszktól, hajtson fel egy üveg folttisztitót. Az kive­szi a pecsétet, a viaszkot pedig feldolgozza a gyomor. Nem utolsó a körömpaszta sem, mig a fogyás szövevényeibe belevilágít az innivaló petróleum. Ez különösen jól Ízlik, ha előbb 2-3 villamoskörtet eszik meg az illető. Köhögés ellen ajánlatos a ko­csikenőcs. Nátha ellen fogkefét használnak, naponta elegendő egy. A fog esetleg mellőzhető is, a ke­fe használ egyedül is. Láz ese­tén a hőmérőket kell lenyelni. És ki tudná felsorolni még a­­zokat az észbomlasztó gyógymó­dokat, amelyek a pecsétviaszk mintájára forgalomba lehetne he­lyezni. Mindenre van gyógyír, csak a női hiúságra nincs. Pá­lyázatot hirdetek reá ~s a nyerte­sek között kisorsolom ezt a ho­morú szumoreszkef . . . akarom mondani, szomorú humoreszket. (Doktor)-------O------­A két éves Klárika a ha­sonló korú Józsikával ját­szik. Alkonyaikor így szól a mama: — Most már menj haza Józsika. Klárika fürdeni fog. — Nagyon szeretném néz­ni, —' mondja Józsika szeré­nyen. Klárika erélyesen közbe­szól : — Majd csak arckor néz­­hetel, ha nagy leszek!-------o------­Tanító: Ki volt az első ember? v Kis diák: Ádám. Tanitó: Helyes. És ki volt az első asszony? Kis diák: Ádám édesany­­nya. A fösvény Látogatóban volt egy nagynéni, aki fösvénységé­ről hires. Kis öcsém egyik reggel nagy tál vizet és szappant hozott a néninek. — Minek ez fiam, én már megmosakodtam. — De csak mosakodj meg, mert a mama meg a papa azt mondták tegnap este, hogy ha nem vagy piszkos, hozol nekünk valami szép karácso­nyi ajándékot.-------o------­A leány a táncmulatságon igy szól az anyjához: —Mamám, a Jóska tánc­közben folyton csókolgat. Mit csináljak vele? — Csak hagyd őt, -lányom. Majd megkeseriili a csirke­fogó. Annak idején az a haszontalan apád is igy kezdte. — Édes fiacskám, ez ta­lán mégse járja. Minden­nap pörkölt. •— Ne harangudj, édes férjecském, — felelte szomo­rúan a fiatal menyecske, •— főzhetek én akármit, a vé­gén pörkölt lesz belőle.-------o-------­András gazda kisfia be­kiált az udvarról az anyjá­nak : — Édesanyám, alighanem valami baja van a Pejkónak. — Honnan gondolod, Pes­­ta? — Látom, hogy az édes­apám a vállán hozza a bőrét.-------o------­Csak lassan — Édes doktor ur, az a­­nyósonmak vakbélgyulladá­sa van. •— Ez súlyos dolog. Mind­járt megyek és megvizsgá­lom. — Csak hagyja, nem sür­gős . . . Nézzen be hozzánk a jövő héten, ha ráér egy percre . . .-------o-------­Koldus: Köszönöm asz­szonyom, hogy segített egy szegény katonán, aki már sok harcot látott. Hölgy: Volt talán Fran­ciaországban ? Koldus: Dehogy, én a ké­peslapokban láttam. A villamosmegálló felé igyekeztek. Sokan álltak a járdaszigeten, köztük Ta­nyai. Nagy szemeket me­resztett, mikor Györgyöt Vilmával meglátta s talán némi lelkiismeretfwrdalást is érzett, amiért tréfájával beleugrasztotta a házasság­ba. — Jó, hogy találkoztunk! állt elébe vidáman György, — bemutatlak a mátkám­nak. Kedves ... ez az a hi­res, nevezetes Tanyai Péter újságíró, aki benfentes nem­csak az újságoknál, hanem az országházban is, — oszt mégse átal egy bányásszal komázni. Vilma kislányos tisztelet­tel nyújtott neki kezet, a férfi szakértelemmel nézte végig. — Kezitcsókolom... ne hallgasson Györgyre, elfo­gult velem szemben. Talics­­káztam én is szenet jó hat esztendeig, egy hajóban eveztünk Gyurival. Jó fiú, — ugy-e? — Ránevetett. — Te leszel az egyik ta­núm, — dispenzációval es­küszünk, — tájékoztatta György. Azt hiszem menni fog. — Nem könnyen... sok szaladgálással. — Bizony... még az Amerikai nagykövetségen is van elég elintézni való. — A tudottakban eljár­tam s kedvező eredményt várok. Itt a 44-es! Megemelte kalapját s fel­ugrott a villamosra, annak perronjáról is integetett, mig láthatták. — Ritka az ilyen ember, mint a fehér holló! — ma­gasztalta György. — Bizony ... — hagyta rá Vilma, — újságba nem mindenki tud Írni.-— Nem azért ritka ember, Angyalom! Hanem mert most is igy komázik velem. Kinn Amerikában nem egy ur volt bányásztársunk s tört a kenyerünkből. ‘‘Édes egy komám .. . cimborám . .. pajtikám ... testi-lelki jóba­rátom” — akkor mind igy beszéltek, kivált ha pénz dol­gában megszorultak. Aztán némelyik ha visszatért az úri sorba, nagyon resteli múltját. Egy ilyennel meg­jártam egyszer. Örvendezve szólítottam meg, oszt ő meg rám néz, 'elutasítóan: “Pardon, tévedni tetszik ...” s elrohant, mint akinek hiriil j hozták, hogy kigyuladt a háza. Pedig az én szemem nem csalt... akármennyi idő múlva ráismerek vala­kire. — Komiszság, — mondta Vilma. Sajnos, lányok is van­nak ilyenek. Sok osztálytár­sam, aki ölelgetett, mikor segítettem megcsinálni a feladatát, a köszönésemet se fogadja. — Szégyeljék magukat az, olyan urilányok! “Köszönni tisztesség, fogadni ember­ség.” No, itt van végre a mi villamosunk is. A Novákék szobájában Irénke éppen felgyújtotta a gázlángot, mikor belépett a‘ mátkapár. A kislány álrnél­­kodva nézett nénjére. — Milyen szép vagy Vil­ma! — csapta össze kezét. — Csak a kosztümöm! — Gyere ide, hadd nézze­­(Folyt. a kővetkező oldalon.) i» i.w.i i»i w wi.wuwmmwuwi iwi iwnwnwi i wt w iwa I« Annual Mardi Gras Dance AT Penn McKee Hotel McKeesport, pa. * Presenting Marty Schramm and his Orchestra TUES. NOV. 9 — 8:45 — Admission 60c American V. F. I. A. Branch 395 ALL OUR VERHOVAY FRIENDS ARE CORDIALLY INVITED

Next

/
Thumbnails
Contents