Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-08 / 28. szám
J937. Juttui 8. 11 -ik oi()a>1 JELIGÉS versikénk e héten: “Mindenki tudja: bűn a harc. Óh, magyarok, a béke jobb. És mégis minden oldalon Két-balkezes a békejobb.” — No, koma, megrendeltem az Ujelőrét. — Ne mondd. És osztég minek? — Szeretném eccer óvasni azt a számot, amiben tiltakozni fog az orosz elvtársak kivégzése ellen. NÉPMESÉK CSIP-KE KÉTFÉLE IGAZSÁG Rekkenő koség van. Az ut szörnyen poros, régen esett eső. Az Az utszéli bokrokat is befekszi a por, de nem baj, mert úgyis néptelen. Mezőn jár most a madár, akol hordják a termést. Gazdagabban hullat életet a kalász, mint az ut. Csupán egy gébics őrködik a bokor* sorra. Felvágja néha magát a levegőbe, mintha valóban a bokrok fölött nézne szét, aztán újra lecsap egy magányos ágra. Az ut is elég néptelen, mert a szekér is mind a mezőn van. Kinek van most ideje országúton járni? Csak a hivatalos embernek, amilyen ime az utkaparó is: Törek Imre 16. Ez a szám egy réztáblán van a kalapja Tiellett és azt jelenti, hogy Törek Imre a tizenhatos szakaszért felelős. Felel is érte. Minden rendben van. Az árkozás régen kész, a hidakat megszemlélte, a kőtörés folyik. Három tőrincsi ember püföli a salgói bazaltot. Volna ugyan még némi dolga, mert a szakasz innenső végén tehenek járnak át az árkon, betapossák, tönkreteszik és mondta is az utbiztos: ‘‘Tudd meg fiam, Imre, vájjon ki tehene jár erre?” De a dolog azért ráér, mert hacsak nem éccakázik kint, úgy sem tudja meg soha, hogy miféle tehenek csúfítják meg az árkot. Mégis arra ballag, mert ott hivesebb az árok. Jól elpihenhetett benne. Baj nem igen lehet belőle, mert az utbiztos egylovas talyigá lyát amúgy is messziről észrevenné. A tetthelyen rágyújt é csak úgy, becsületből vizsgálódik is egy kicsit. Tapasztalja, hogy megint járt tehén az árkon. Szeret az állat is ilyenkor hives bokorhoz dörgölőzni. Nagy szerencse volna, ha tudná, kié. Leül az árokszélére és kinyújtja a lábát. Finom dolog ez ennyi kódorgás után. Végkép elhatározza, hogy elpihen. Kalapot, szerszámot elhelyez a fűben, aztán maga is elnyujtózik. A kőtörőket innen is hallja. Már is észleli, hogy csak két pár dolgozik, de igy is rendjén van. Az állam se fizet olyan nagyon szaporán. Imre szunyókálva is elég éber ahhoz, hogy az utbiztos talyigáját felismerje. Persze, ha az országúton jön. De, ha nem arra jön? Mert az erdő alatt is jöhet. De csak nem hozza a fene erre ilyen időben ! Pedig bizony hozza és valóban az erdő alatt jön. Leginkább a por miatt, ami úgy rászáll a kocsira, lóra, emberre, mint a liszt. Imre hall valami lódobogást, de nem sokat hederit rá. Még messze van. Ámhogy közelebb hangzik, mégis csak jobban felfigyel. Amolyan félkészenlétbe helyezkedik, ami abból áll, hogy a kalapját fejére hajítja és az árokban lejebb húzódik. Mert mit lehessen tudni? Az utbiztos azonban az erdei hűvösben hagyja a lovát és gyalog következik el idáig. Hát ez jó alónak, de nem Imrének. Bizony meglepik. Szigorúan szól rá a felettes hatóság:--- Törek Imre 16, mi történik itt? Imre egyszeriben haptákba csap. Katona volt. Szalutál. — Ne cifrázzuk, Imre. Mit lustálkodsz itt? Imre fürge agyán finom gondolat villant át erre. Mingyárt hasznára is fordítja a kérdést:--- Hát biz, aki éccaka virraszt, az nappalon dűl el egy kicsinyt. Merthogy kinyomoztam én, tekintetes uram, a kihágást. . . .--- Ki-e? --- békélődik az utbiztos és nyúl a ceruza után. •— Ki ám. Egész csorda jár át az árkon. Csúffá tapodja ennyi barom. Ideje, hogy rásujtson a törvény, akié • • •--- Bizony, disznóság ez, --- háborodik az utbiztos, --- de majd ráncbaszedjük, akié a marha. Aztán tudod-e bizonyosan, hogy kié?--- Mondom, tekntetes uram, hogy rajtaütöttem az éjjel. Nem hijába virasztottam én. Fizethet, akié a marha, mer van miből . . . hászen a Kóbor hercegé. — Szamár vagy te, fiam, — hökken fel csalódottan az utbiztos. --- Hogy gondolnád, hogy feljelentsük a herceget? Meg, ha feljelentjük is? Mondom, fiam Imre, nagy szamár vagy! . . . Imre behúzza nyakát a válla közé és szégyenlősen forgatja meg a kalapját:--- Biz mán látom azt én is. De tessen bocsánatval lenni, hászen nem jártam ám annyi oskolát, mint a tekintetes utbiztos ur. . . .---No ládd ! --- mondja büszkén az utbiztos és elteszi a ceruzát. TARNÓCY ÁRPÁD A buta tót Volt egyszer egy tót és annak a tótnak volt egy nagyon buta ia-fia. De a buta tót buta fia .nagyon buta volt. Asszongya a tót fia, édes apám, elmék szerencsét próbálni. Megy a tót, találkozik egy öreg-böreg vén boszorkánnyal, adjisten, öreganyám. Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál mondja rá,, nesze egy akkora arany, mint egy malomkő. Yisszi a tót az aranyat, jön szembe egy ember, ökrös szekérrel, ejnye, de szép aranyad van, add nekem az aranyat, odaadom érte az ökrös szekeret. Megy a buta tót ökrös szekérrel, jön szembe egy ember tehénnel. Add nekem a szekeret, neked adom a tehenet. * Megy tovább a buta tót, jön szembe egy ember egy disznóval. Add,nekem a tehenet, asszongya, neked adom a disznót. Megy tovább a buta tót, jön szembe egy ember mázas cseréppel: add nekem disznót, adom cserepet. Megy tovább, jön ember színes golyóval, ad nekem cserepet, .adom golyót. Megy tovább, jön gombostűvel, add mázas golyót, adom gombqstüt. Hát most már a buta tótnak egy gombostűje volt az arany helyébe, a mit kapott. Ilyen buta volt! Megy — mendegél a gombostűvel, egyszerre nagy nyöszörgést hall egy árokból. Belenéz az árokba, hát ott egy ember fekszik, didereg, vacog, mer’ fuj a szél. — Ki vagy? — kérdi a buta tót. — Amerikai magyar iró vagyok, — mondja neki az ember. — Beestem az árokba és fázom, mer’ fuj a szél. Add nekem a gombostűt, hogy összetűzzem a ruhámat : és odaadom érte egész irói dicsőségemet. — De már olyan buta én se vagyok! — mondta a buta tót és boldogan élt, mig közbejött halála életének folytatásában meg nem akadályozta. A tücsök és a hangya A tücsök egész nyáron énekelt és télen elfogyott az elesége. Elment a hangyához és bekopogott. — Alásszolgája, — mondta, — hát csak úgy bejöttem egy kis kölcsönért. Nem volna szives adni valamit, tudom, kegyed gyűjtött a nyáron. — Hát mit csináltál a nyáron? — kérdezte a hangya. —Énekeltem, — mondta a tücsök. — No, ha nyáron énekeltél, — mondta a hangya, becsapva az ajtót, — akkor, most itt a tél, táncolhatsz. A tücsök pedig megfo-HIJÁBA, az amerikainál senki sem ünnepel stílusosabban. Julius 4. ünnepén már is többen haltak meg görögtüzben, mint a függetlenségi harcok idején .. pergőtűzben. ROOSEVELT elnök felesége egy magyar lányt vett pártfogásába. Milyen kedves és logikus volna, ha az elnök ugyanígy cselekedne Magyarországgal. NAGY TERMÉSZETTUDOMÁNYI esemény központjába került az amerikai magyarság. A Népszava uj napot fedezett fel. A második generációsok napját. HITLERT “szentléleknek” nevezi a vallásügyi minisztere. Sejtettük, hogy ez lesz a dologból. Másutt is sokat emlegették már a szentjét meg a lelkét. ÁLTALÁNOS európai vélemény, hogy Spanyolországban végül is győzedelmeskedni fog Franco, hacsak meg nem menti a loyalisták ügyét az Ujelőre és a Rákosi zászlóalj. AZ OROSZOK, Japán erélyes fellépésére, visszavonták hajóikat a japán vizekről. Mi lenne, ha az amerikai magyarság is ilyen eréllyel lépne fel a mi vizeinkkel kapcsolatban? A TÓTÁGASNAK ismét világsikere van. Ama bizonyos mosogató lány, aki Irwint, a Gedeon lány gyilkosát felismerte, egy sikerült tótágassal: egyszeribe színésznő lett. EGYSÉGFRONTOT — a mi véleményünk szerint — csak akkor lehet magyarok közt kiépíteni, ha egymás megsegítése helyett egymás megfojtását tüzzük ki célul. gadta a jó tanácsot, tánciskolát nyitott egy amerikai magyar hetilap szerkesztője mellett, megtanította tojástáncot járni a szerkesztőt és igy járta be Amerikát, csakhamar meggazdagodott. Mikor ezt a hangya meghallotta, megpukkadt mérgében. A holló és a róka A holló sajtót, lopott és felszállott vele a fa tetejére. Odajött a róka és megállt a fa alatt. — Milyen szép ön, — mondta a hollónak. A holló illegni kezdett. —Bizonyára a hangja is gyönyörű. Mily boldog volnék, ha hallhatnám. A holló elbűvölve a hizel* géstől, rettenetes hangjával énekelni kezdett. Közben a sajt kihullott szájából, a róka elkapta és felfalta. De a holló is jól járt, mert történetesen ott volt egymagyar rádió menedzser, aki meghallva hangját, rögtön szerződtette. KÉTSÉGBEESETT ÜGYVÉD Fiatal ügyvéd: Mond csak apám, hazudtál valaha életedben ? Apa: Milyen furcsa kérdés fiam, nem hazudtam én soha. Fiú: Hát a mama hazír dott-e valaha csak egyszer is. Apa: Anyád sem hazudott soha. Fiú: (kétségbeesve): Az baj, nagy baj, már most hogy legyek én ügyvéd, ha nem örököltem semmi képességet erre a pályára? ÉRDEKLŐDÉS A hires zsebtolvaj a kávéházban ül és divatlapokat olvas. — Mit érdekel téged a divatlap? — kérdi tőle a barátja. — Mit érdekel?! Csak tudnom kell, hogy hol viselik az idén a »sebeket. PÁRTOLJA HIRDETŐINKET! Akik bennünket pártolnak, mi is igyekezzünk azokat támogatni.
