Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-10-14 / 42. szám

12-ik oldal 1937 október 14 ^VfrhovayQkJbpfa-Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA — Igen ... igen nagy meg­tiszteltetés mindnyájunkra nézve és .. . igen igen meg­gondolandó ... mindkét rész­ről, mert zokon ne essék: a társadalmi különbség ritkán vezet jóra házastársak kö­zött. Györgynek nevethetnékje támadt, holott más az ő he­lyében talán mérgelődött, talán megsértődött volna. Nevetésre ingerelte, hogy a szörnyű testi, lelki, anyagi romlásban vergődő ember holmi társadalmi különbsé­get emleget. György talán koldus sorban se törne meg. Hirtelen eszébe jutott egy koldus, a Ferdinand hid kö­zelében ült egy tolószékben -— mindkét lába hiányzott — arca s keze tiszta s ápolt volt, némán, kérésnélkiil tar­totta elébe kalapját s láttára önkénytelenül arra gondolt: “Ez ur volt valaha!” Még az is arra vallott, ahogy köszö­netül a kapott adományért kissé meghajolt. Bizony, többnyire meglátszik még az utolsó pókon is, ki melyik társadalmi osztályba szüle­tett. Hát nem is olyan nevet­séges amit Novák mond és megharagudni nem szabad, mert beleegyezésére okvet­len szükség van, miután Vil­ma kiskorú. Nyugodtan, mondhatni méltósággal fe­lelte : — Én már meggondoltam. Tessék szintén meggondol­ni, ameddig óhajtja. Mikor jöjjek el a feleletért? — Okvetlen holnap jöjjön el édes fiam ... — felelte Nó­­vákné sietve, mielőtt férje megszólalhatott volna. Ahogy mondta, ahogy rá­nézett, abból megértette György, nála nyert ügye van. Kezet csókolt neki, Vil­mának is. Köszönt, Elment. Távozása után némaság nehezedett Novákék szobá­jára. Novákné köhögött, Vil­ma sóhajtva adott neki vi­zet. Novák remegő ujjal lá­nyára mutatott, hangja szin­te süvített, mint a srapnell, amint Faluvégit utánozva mondta: — “Ő hajlandó!” Novák Vilma urileány hajlandó fe­leségül menni egy paraszt bányászhoz. Hajlandó el­hagyni beteg édesanyját! Mit bánja, ha anyja, apja, húga el is pusztulnak? Nem bírja tovább a lányságot, hiszen már 17 éves. Pfuj! Utállak. Nem vagy a leá­nyom ! — Ne bántsd! — nyögte a beteg anya. Ne légy igaz­ságtalan! Ez a gyermek idá­ig nem ismert mást, mint a szenvedést. Örülj, hogy él! Hiszen kétségbeesésében már a Dunába akart ugrani! Akkor hagyott volna igazán el bennünket! Hiába jár munka után s szervezete gyenge. Faluvégi nemeslelkü férfi, nem csoda, ha kész uozzámenni. Meg fogja be csülni, lessz kenyere. Mi nem adhatunk neki. — És te, meg én, meg Irén felfordulhatunk éhen! Vilma különb nálunk, ő csak ő ne osztozzék sorsunkban. — Most előtte nyílt meg a menekülés útja. És ha előtted nyílna meg ... vagy Irén előli akkor is azt mon­danám, . amit Vilmának. Menj hozzá! Hogy élj, hogy becsületes maradhass! Ne törődj semmi mással! Hiszen egy anyának kedvesebb gyer­meke tulajdon életénél. Újabb köhögési roham rázta meg, hogy majd ledob­ta székéről. Vilma átölelve tartotta s könnyei hullottak. — Jól van jól! — dörmög­­te Novák, aki éppen olyan gyorsan juhászodott meg, mint felfortyant. Csak ne iz­gasd fel magadat! Csinálja­tok amit akartok! Én nem tudok kenyeret keresni, hát az én szavam csak kutya­ugatás. Modjam, hogy elva­gyok ragadtatva a leendő vömtől? Parancsoljátok? Azt is megteszem! Bár igazán nem egy bányásznak nevel­tem lányomat! — Egy anya se tudja, kinek neveli a lányát, — nyögte a beteg. — És nem egy királyné volt már bol­dogtalanabb, mint sok sze­gény asszony. — Édesanyám, — suttog­ta Vilma, — nem hagyom én el, mig mindnyájukról gon­doskodás nem történik. Fa­luvégi kifizette a házbért és Amerikából is küldeni fog­­pénzt, meg küldök én, ha ott valamihez foghatok. De itt­hon idáig senki se segített bennünket... és ha kilakol­tattak volna ,. . — Mehettünk volna mind­nyájan a Dunának ... Vilma igy lett menyasz­­szony. Hosszúnak tetszett az idő másnap délutánig. Amikor György eljött, azon­nal látta, hogy ügye jól áll, Vilma mosolyából. Nóvák ünnepélyesen adta tudtára beleegyezését, — közben mindig rázta fejét, mintha megtagadná. ... u TvarécW- baráiA tórében­\öretkezö. hajion: . November 27. EUROPA' • , . . December 2. NEVV Y0*K. ... December 9. HAMBURG - ■- '*• ciibOPA " ’ HAIv*»Wi'7_-rrr: December 1*. y ARTHUR úr ind“'6 ■■ aX "Europa n ' gu!japesbg­—rrrUTzE Rt 1 KEttO »«««Si—-f Í.G0 N1 ^ és Sient * Felv*lág®si,f * nyMj£ a hely úgy JÉíHAMBDRG-AMERICAN LINES CeJnorth GERMAN LLOTD NORTH I IgermanI LLOVOJ 407 Wood Street, Pittsburgh, Pa.-— Örömmel fogadom fi­ammá, — simogatta meg György haját Novákné. — Csak meg ne bánja, hogy egy ilyen kis ágról szakadtat választott. Szegénykének stafirungja sincs. — Nem is volna érdemes kivinni Amerikába. Amire pedig Vilmácskának szüksé­ge van, megvesszük. Most pedig engedelmet kérünk, hogy elmehessünk jegygyű­rűt venni, — felelte György. Hozunk egy kevés vacsorára valót is. — Csak menjenek! .Vilma feltette olcsó, saját horgolásu sapkáját. Most is a matrózruha volt rajta. — Nem volt mibe, hát nem öl­tözhetett ki díszesebben vő­legénye tiszteletére. Mégse úgy nézett ki, mint máskor. Barna, mandulavágásu sze­mei csodálatosan ragyogtak s ajkai vérpirosán égtek hal­vány arcában. Pedig rúzs még soha se érintette. Hi­szen egyébre se telt, nem­hogy rúzsra. György beléka­­rolt s büszkén vezette. A házmesterné a kapuban tere­ferélt a mosónővel. (Folytatjuk.) 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK! ((MOZI VILÁG ff HANGOS HETI HÍRADÓ “MÉLTÓSÁGOS KISASSZONY” A PITTSBURGHI GRAND SZÍNHÁZBAN (4909 Second Avenue) Október 20-án és 21-én SZERDÁN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Délután 2-től folytatólagosan — Belépődíj 25c és 10c fél 6-ig, azután 30c és 10c — Nincs adó! AZ 50-IK MAGYAR HANGOSFILM “MÉLTÓSÁGOS KISASSZONY” Pittsburghban október 20 és 21-én a Grand Színház mutatja be folytatólagos előadások keretében Az 50-ik magyar hangosfilm, mely egyúttal a magyar filmgyár­tás határkövét jelenti, minden te­kintetben dicséretet érdemel. E jubiláns film költségei jóval túl­léptek az eddigi magyar filmek anyagi keretein és ennek meg is van a látszatja. Soha még ily ha­talmas, amerikai arányú díszlete­ket nem láttunk. Ez a legnagyobb díszlet, mit eddig magyar film­ben készitettek. A film egy fiatal orvosnöven­dék és egy gazdag lány szerelme körül forog. A fiatal orvosnöven­dék nem akarja igénybe venni apja anyagi segítségét, beáll ne­velőnek és magába bolonditja az előkelő gazdag leányt, aki pedig eleinte nagyon gőgösen viselke­dett vele szemben. Ez természete­den csak rövid váza a mesének és a film telve van a legszenzáció­sabb ötletekkel és a legjóizübb humorral, vidámsággal. A fiatal gazdag lány szerepében a jövő nagy csillaga, Szeleczky Zita tün­dököl, ki szépségével, nagyszerű alakjával, természetes mozgásá­val egy csapásra meghódította az óhaza közönségét. Meleghangú, kitünően mozog és minden túlzás­tól mentes. A szerelmes fiatalem­bert Básthy Lajos alakítja és játé­kával beigazolja, hogy a legjobb magyar filmszínészek egyike. A “MÉLTÓSÁGOS KISASZ­­SZONY” úgy játékban, rendezés­ben, gazdagságban, minden tekin­tetben felveszi a versenyt a leg­jobb külföldi filmekkel és kétség­telen, hogy a legsikeresebb ma­gyar filmek egyike. A film október 20 és 21-én s jövőhéten a Hazelwood-i Grand színházban folytatólagos előadá­sok keretében kerül bemutatásra. Jelenet a “Méltóságos kisa8szony*'-ból. V

Next

/
Thumbnails
Contents