Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-10-14 / 42. szám

Journal of Verhovgy Fráternál Insurance Association VOLUME XX. 1937 OKTÓBER 14. NO. 42 SZÁM NÉHÁNY SZÓ AZ IRGALMAS SZIVEKHEZ <$> Azokhoz fordulok, azok­hoz intézem írásomat, akik­nek lelkében van és él az irgalom érzése. Mivel az emberi jó tulaj­donságok túlnyomó erejé­ben mindenkor meggyőző­déssel hittem, azért ma is biztosra veszem, hogy be­zárt ajtókon nem kopogta­tok, mert hiszen olvasóink között bizonyára vannak ele­gen olyanok, akiknek szivé­ben örökös lakó az irgalom­ra kész hajlandóság. — Bizakodó bátorsággal in­tézem hát szavaimat mind­azokhoz, akikkel együtt él az emberi erényeknek ez a legkegyesebbike és tudtukra adom, hogy elérkezett a nagyszerű alkalom, az irgal­masság gyakorlására! — __... Igazgatóságunk legutóbb megtartott gyűlésének egyik megállója volt, mikor a Ma­gyar Vörös-Kereszt Egylet (VIII. Baross u. 15., Buda­pest,) 50165-1937 számú át­iratát hallgatták végig a résztvevők. S i r ó, jajongó kitételek nem színezték a Magyar Vörös-Kereszt-nek megke­resését, de annál inkább át­nyilallott az átérzett helyzet­nek rideg valósága és elszo­morított mindnyájunkat an­nak komorsága. — Sokan emlékszünk még arra, hogy a világháború e­­lőtt és alatt, a Magyar Vö­rös-Kereszt Egylet egyike volt a leggazdagabb európai nemzeti Vörös-Keresztek­nek. Kórházai és hadké­szültségi felszerelése pedig vetekedett bármely más" ál­lam Vörös-Keresztjével. .— A szerencsétlen kimenetelű világháború következtében azonban a Magyar Vörös- Kereszt Egylet teljes felsze­relését és készpénz vagyo­nát, valamint ingatlan- va­gyonának nagyrészét elvesz­tette s a trianoni békepa­rancs következtében koldus­botra jutott, mert a háború és az azt követő szomorú idők szörnyű szenvedéseitől sanyargatott, önmagába ros­­kadt magyar társadalom, nem volt és nincs is többé abban a helyzetben, hogy az elszegényedett Magyar Vö­rös-Keresztet talpraállíts-3 . Végtelen szomorú hi.ata-, los megállapítás ez arról a nagyszerű magyar intéz­ményről, mely r ő 1 tudjuk mindnyájan, hogy minden­kor hivatása magaslatán ál­lott, úgy a harc mezején, mint a békében, amikor is egész vagyonát arra hasz­nálta, hogy gyógyulást, eny­hülést, segélyt nyújtson a szegényeknek és szenvedők­nek. Mindezeket tudjuk mi Verhovayak is nagyon jól és nincs közöttünk talán egyet­len szív sem, amely át ne érezné a Vörös-Kereszt fel­karolásának fontosságát. Pedig nem volna csoda, ha ez a mindent átformáló, hétköznapi nehéz élet, kőke­ménnyé alakította volna át a magunk fajta kicsi emberek­nek a szivét és saját buján­­baján kívül, a másokéval megosztozni nem is volna hajlandóságunk, mert hiszen a család fentartók, a kenyér­keresők izmait acéllá for­málja a tülekedés, a létért való küzdelemben! Mi vol­na hát abban meglepő, ha meghidegednék, megkemé­nyednék az a puha fészek is, amiben szeretetnek meleg indulatát őrzi az ember. Jó azonban, hogy az em­berek között külömbséget tett e természet s a testben­­lélekben keményebb férfi mellett megalkotta, megfor­málta, az érzésekben gyön­gébb, de lelki szépségekre, nemes tettekre fogékonyabb női nemet. Ez a fogékonyság adja meg a nőknek, hogy köny­­nyebben megérzik a jókedv­Tá nek derűjét és hamarabb sír­ják el a keservből kisajtolt könnyeket. Soha nem volt szokás ná­lunk a Verhovay Portán, hogy nemekre tekintve, kü­lömbséget tegyünk. Most azonban — kivételesen — é­­lesen választom el női tag­társaimat a férfiaktól s egye­nesen hozzájuk apellálok, mikor a Vörös Keresztnek Egyesületünkhöz intézett kérését, Igazgatóságunk ha­tározata szerint, országos megmozduláson keresztül a­­karjuk teljesíteni. — A magyar nők voltak a­­zok, akik letörölték a ma­gyar hősök hulló vérét, fel­szántották az özvegyek és árvák folyó könnyeit a szere­tet Veronika kendőjével és nemzetiségünknek legtiszte­­letre méltóbb és hősi eré­nyekkel felkészített nagysá­ga mindenkor a Magyar A- nya és a Magyar Hitves volt ... * Most, hogy az országos megmozdulásról van szó, melyen keresztül a Magyar Vörös-Kereszt kérését telje­síteni szeretnők, azonnal a Verhovay Magyar Nőkre gondoltam. A Magyar Vörös-Kereszt Egylet felsegitése céljára, ha gyűjtéseket és mulatsá­gokat rendeznének minde­nütt a Verhovay Nők, — a siker el nem maradhat! Női fiókjainkat tehát e­­gyenesen felkérem, hogy az üggyel foglalkozzanak s- le­gyenek azon, hogy hathatós támogatásukkal segítség elő, a Verhovayaknál az uj for­mában próbálkozó akarat­nak sikeres vezetését! — Ir­galmasságot és szeretetet gyakorolnak ezáltal s áldá­sos munkájukat a legnagyobb elismerés és- a Magyar Vö­rös-Kereszt Egylet hálája fogja kisérni. Minden életre való elgon­dolást ez irányban szívesen meghallgatunk, felkarolunk, mert a testvérisegités ma­gasztos gondolata hatja át édes Mindnyájunk szivét. Kérő szavamat hallgassák meg hát mindazok, akiknek szivében él az irgalom! DARAGÓ JÓZSEF a Verhovay Segély Egylet kpi. elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents