Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-10-07 / 41. szám

1937 október 7. VéHmayakjgpja BUCSUZKODÓ VERHOVAYSTAK BÚCSÚZNAK A VERHOVAYAK A SZÉP ÓHAZÁTÓL ÉS BÚCSÚZIK TŐLÜK EGY MAGYARORSZÁGON ÉLŐ VERHOVAY ... A KELETI PÁLYAUD­VAR indulási oldalán szom­baton este. Hatalmas cso­maghegyek között amerikai magyarok. Indulnak vissza — uj hazájukba. Pár hetet itthon töltöttek, szippantottak a hazai leve­gőből. ettek a hazai kenyér­ből, vigadtak és sirtak, mo­solyogtak és könnyeztek: egyszóval itthon voltak. Most indulni kell vissza Dollárországba, ahol talán nagyobb karéj kenyér jut, az életkörülmények is má­sok, a lakások is kényelme­sebbek : de aki gondolkozik, tudja nagy árat fizet érte az amerikai magyar. Lelkének nyugalmát, hogy észrevétle­nül kicsúszott alóla a “haza”. Magyarország már nem ha­zája, de. Amerika se lesz az első generációnak soha se az. Két hazája van az ameri­kai magyar első nemzedék­nek, — hogy egy se legyen! Itt vannak a csapatban Bencze János a Verhovay Egylet főtitkára, aki a nagy­sikerű Verhovay zarándok­latot vezette, Kőrösfőy Já­nos az egyfet alelnöke fele­ségével, aki szegény nagyon keveset élvezhetett az óha­zából, mert idejének legna­gyobb részét betegséggel szenvedte át és bizony kór­házban siratta át szabadsá­gát Erdélyben. Buzogány Mihály és élete párja, ez a nagyon derék amerikai ma­gyar asszonyka, aki már Amerikában született de azért amint mondja, az ő gyermekei is tudnak magya­rul, Pálinkás bácsi, aki itt­­honléte alatt az ország Pá­linkás bácsijává lépett elő. Amerre járt mindenütt a leg­nagyobb tisztelettel vették körül az öreg urat és úgy megszerették, hogy alig akarták visszaengedni Ame­rikába. Davies Károly és Mrs. Schwab Pittsburghból — de ki tudná mind felso­rolni a csapat tagjait, akik együtt indultak útnak. Hát nehéz volt a válás na­gyon. Rokonok, ismerősök serege tette nehezebbé azt! A Verhovay csapatnak különösen rendkívül fájdal­mas volt az indulás. A Ma­gyarok Világkongresszusa meglepte őket és Nagy Jó­zsef titkárral az élükön kint volt a bucsuzásnál Dezső Ernőné, Dr. Miklós Jenő és árvalányhajat adtak utrava­­lónak szeretetükön, becsülé­sükön felül. Mikor a vonat indult— ne tagadjuk, — mindenkinek a szeme könnyes lett. Nehéz volt búcsút venni a szép ma­gyar fővárostól. Zsebkendő lobogtatás, Isten veled szép Magyarország — hallatszik innen is, onnan is az ablakok­ban állók ajkáról. Ferencvárosban megáll a vonat... — Jaj még mindig Pesten vagyunk, — mondja Mrs. Buzogány. — Istenem, de szép is volt itthon lenni! Aztán Kelenföld. Még vi­lágítanak a budai hegyek lámpái. Bicske. Aztán egy félóra múlva Komárom. Határállomás. Itt már e sorok írójának is búcsút kel­lett venni azoktól, akik szi­vének, lelkének oly kedve­sek: Verhovay tagtársaitól. — A viszontlátásra — de ki tudja hol? Itt-e vagy oda­át? Pálinkás bácsitól minden­esetre azzal búcsúztam, hogy a 1939-ben tartandó Verho­vay konvención majd talál­kozunk. Adja Isten, az öreg ur megélje azt, — ha én netalán nem is lennék majd jelen ezen a konvención. * Ahogy vonatunk robog Mrs. Buzogány mellett ül­tem és kérdezgettem, mi tet­szett neki az óhazában. — Minden. Olyan jó volt itt lenni, hogy nem lehet azt megmondani, mi volt benne a legszebb. Annyi mindent láttunk, tapasztaltunk, hogy ezt nem lehet elmondani. Akik Verhovay nyertesek­ként jöttek át, azok soha meg nem hálálhatják az egyletnek, hogy lehetővé tette nekik a magyarországi utat. Igazán akik most jár­tak először itt, láthatták, hogy nem vagyunk mi utol­só nemzet, hiszen annyi kul­túrát mutattak nekünk, amennyiről fogalmunk se le­hetett. Csak kár, hogy nem völt több időnk és igy nem láthattunk eleget. — Min­denütt sietni kellett és igy is még el is kellett hagyni a programból, hogy befejez­zük az utazást. — Én tudom, semmiért nem adnám, hogy itthon jártam. Utolsó előtti este a Nemzeti Színházban vol­tunk férjemmel. A Csoda tü­kör cimii nemzeti darabot láttuk. Hát olyan szép volt, mint egy tündérálom. És örülök, hogy láttam élő szín­padon Jávor Pált is, akit ed­dig csak filmről ismertem. Milyen nagyszerű színész. — Hogy mikor jövök visz­­sza? A jó Isten tudja. De csak annyit mondok, hogy mindent el fogok követni, hogy mikor gyermekeim na­gyobbak lesznek azokat is elhozhassam ebbe a gyönyö­rű országba, hogy ők is büsz­kék legyenek majd arra, hogy magyar származásúak. Én annyit mondok az ame­rikai magyar szülőknek, nem tehetnek jobbat gyer­mekeiknek, mintha elhozzák őket Magyarországba. — És aki nem volt velünk, az el sem tudja képzelni majd, milyen szeretettel fo­gadtak bennünket minde­nütt. Lehet e valaha az élet­ben elfelejteni a budapesti fogadtatást? Vagy azt ami­kor a Magyarok Világkong­resszusa irodájában fogad­tak bennünket. Igazán a Ma­gyarok Világkongresszusa vezetői Nagy Károly méltó­­ságos ur, Nagy József titkár ur, aki az utunkon mindenütt velünk volt, Dezsőné akit úgy megszerettünk minden köszönetét megérdemelnek az amerikai magyaroktól azért, amit velünk tettek. — Csak az Isten segítsen minket, hogy mégegyszer visszajöhessünk. Hogy meg­mutathassuk a gyermekek­nek, akik most otthon vár­nak bennünket, ezt a szép or­szágot. Hiszem, a jó Isten meg­hallgatja Mrs. Buzogány imáját és ha felneveli gyer­mekeit elhozhatja majd ebbe az országba. * Ezzel a csapattal utazik, de csak Cherburgban csatla­kozik a csapathoz a Home­­steadi Kohuth Béla, »ki olyan nagy sikert aratott a magyar rádión, hogy egy is­meretlen hölgy négy remek könyvet is küldött neki, azonkívül, hogy leveleket is kapott. Kohut Béla nagyon értel­mes fiatal ember, jó szeme van és nagyon érdekes meg­figyelésekkel, tapasztalatok­kal indul vissza Amerikába. Útjáról cikksorozatban fog beszámolni a Verhovayak Lapja olvasóinak és igy nem vágok elébe az ő mondaniva­lóinak. Csak azt akarom megírni, hogy ő is nagyon boldog, hogy itthon volt, hogy meg­ismerhette ezt az országot. — Majd megírom a Ver­hovay Lapban, hogy mit lát­tam, mit tapasztaltam ango­lul, hogy a velem egykoruak megértsék, amit irok és ser­kentse őket arra, hogy egy­letünk újra tagszerzési ver­senyt rendez lelkesen dol­gozzanak a fiatalok, hogy mennél nagyobb számmal jöjjenek el az óhazát megis­merni. Biztos vagyok ben­ne, hogy az a fiatal amerikai magyar, aki megismeri ezt az országot, aki annyit lát majd belőle, mint mi: az büszke lesz arra, hogy ma­gyar szülőktől származik és ahol arra alkalma lesz sikra száll a szülőföld igazáért. — Tudjuk, hogy a Világ­­kongresszus vezetőinek báró Perényi kegyelmes urnák, Nagy Károly Öméltóságának és Nagy József titkár urnák köszönhetjük, hogy annyi mindent láthattunk, olyan sok helyen jártunk. Hálás­nak is kell lennünk nekik ezert. — Persze, szeretnék még visszajönni majd az óhazába mennél előbb. Nehéz innen elmenni nagyon.» * Búcsúznak, mennek, min­den .hajóval mennek az uj hazába az ame%kai magya­rok. Ma kisértem a keleti pá­lyaudvarra Albrecht Bélát és McNeil Györgyöt, akik még a tavalyi Verhovay csapattal érkeztek ide, de annyira megszerették ezt az orszá­got, hogy a hat hétre terve­zett vakációból 14 hónap lett. És holnap újabb csoport indul... Indulnak vissza oda, ahol azok a magyarok laknak, akik “egy szivvel két hazát” szeretnek, ahol minden földi gyönyörűség mellett felejte­ni még sem tudnak ... Az én lelkem is megyen velők, mert abban _ is két fészket rakott az élet: — az egyikben a MAGYAR TU­RUL, — a másikban az AMERIKAI SAS nevelke­dett fel s mindkettő vissza­­visszaröppen s igy — bucsu­­zás idején — együtt csiripel­nek, együtt erősödnek ... Az egyik szárnyra kel s a visszautazókkal röppen Amerika földjére, a másikkal itt maradok én s megint 5-:k oldal Magyarországba CZECHOSLOVAK IÁBA és , ROMANIABA New Yorkból GDYNIÁN ót “PILSUDSKI” Okt. 14, Nov. 10. “BÁTORY” Okt. 26, Dec. 12. CSAK TURISTA ÉS / HARMAD OSZTÁLY Forduljon helyi ügynökéhez, vagy Gdynia-American Line 32 PEARL STREET NEW YORK, N. Y. csak várom: — mikor tér meg hozzám újabb Verho­vay vándorlás idején a piros­­fehér-kékben játszó csillagos sasmadár, az amerikai Unió­nak tavaszi Hirdetője !!... Fáy Fischer Andor BALESET BIZTOSÍTÁS Julius elsejével életbelépett a Verhovaynál egy újabb biztosítási forma. Minden tagunk, akinek életbiztosítá­sa van — kivéve azokat akik a “Veszélyes Foglakozá­­suak” csoportjába sorol A- lapszabályunk — megkap­hatják ezt a kedvezményt, amely balesetből bekövetke­ző halál esetén a biztosítás összegét megemeli. Ha te­hát valakinek jelenleg ezer dolláros biztosítása van és julius elsejétől tagjává válik, havi 25 cent fizetése ellené­ben annak az osztálynak és balesetből kifolyólag hal el, az örököse egyezer dohár helyett kettőezer dollárra lesz jogos. Már meglévő tagjaink is beléphetnek ebbe az osztályba, ha a megkivint felvételi ivet kitöltik s eljut­tatják a kpi hivatalt*. A! julius elsejével belépő uj ta­gok, pe.dig felvételük alkal­mával kérjék ezt a biztosítá­si formát is. UJ SZÜRET Ha volna még a régi borból, sajgó szép asszu bánatokból, nem volna nálam boldogabb. De szivem üres, mint a pince, sajgásból benne nincs egy icce s halottan várom holtomat. Igaz, a hegyen uj szüret van s ahány hordó és szív üres van, az uj borokkal megtelik. De más az ize már az újnak és más nótája van a húrnak, nem vén kedvemre pengetik. A döngő hegyen busán, őszen összenézünk az öreg csőszszel: Hej-haj, de rongyos egy szüret! S átreng rajtunk egy béna csárdás, valami mustos élet-máslás s az októberi rémület. Tamócy Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents