Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-23 / 39. szám
12-IK OLDAL 1937 szeptember 23 Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA Van az úgy sokszor, hogy azt hisszük, valakinek a szavát eleresztettük a fülünk mellett, holott az ravaszul meglapult agyunkban, mintha ott se lenne, csak pár nap múlva kezd el motoszkálni s befolyásolj* elhatározásainkat. Olyan, mint a földbehullott mag, mely csak bizonyos idő múlva bocsátja napfényre a csirát. György szunyókált, azután kicsipte magát s indult a Bosnyák uccába, ezúttal se üres kézzel. Élelmiszereket vásárolt. Mielőtt felkereste volna Novákékat, a házmesterhez lépett be, kifizette a hátralékos házbért s egy negyedévet előre. A nagy darab sváb ember hajlongott. — Keszenem a háziúr, meg a magam nevében is, mer tetszik tudni, há nem fizet a lakó, á tulájdonos á házmestert okolni, mir nem élig erélyes T Ami szemrehányást én már ezér a szemétnépir kaptam! — Azér még nem szemétnép. mert Isten sok csapással látogatta meg. Keresztényhez illő beszéd ez? — szólt rá György. A házmester megorrolt. Ö magát jámbor kereszténynek tartotta, mert amikor csak tehette, misét hallgatott a Domokosok templomában. Megvetően nézett György után, s azt mondta feleségé♦ nek németül: “Ä Vilma szerencsét csinált, felcsipte mágának egy külföldit, aki megadta helyettük a házbért. Jóravaló emberek nem szórják ilyen könnyen a pénzt... talán nemzetközi zsebtolvaj. A délután folyamán a házmesterné közölte férje gyanúját a ház minden lakójával, György azalatt jól elbeszélgetett Nováknéval s Vilmával. Az apa meg Irénbe kisétáltak. — Mit cipel már megint? — kérdezte Novákné, mikor György belépett, hóna alatt a nagy csomaggal. Igazán röstellem, hogy úgy megterheli magát miattunk. — Csak magam miatt... kezitcsókolom . .. nemtudom hová tenni a két kezemet ha nem viszek valamit. A beteg asszony mosolyogva fenyegette meg njjavai. — Maga éppen olyan nagy kópé, mint amilyen jó ember. Vilma csak nézett rá, mintha szentkép lenne. — Györg-y nyomban fel akarta vidítani. — Jó helyen van már a Dorka, ne tessék érte aggódni. Lám még javára vált, hogy .. . Elhallgatott, észrevette elszólását. — Mi volt javára? — érdeklődött Novákné. — A... az a... Györgynek most nem jutott eszébe hazugság, Vilma segitségére sietett az igazsággal. — Édesanyám, Dorka tegnap bele akart ugrani a Dunába és a főkapitányságra vitték. — Tegnap? Hiszen ti... ti együtt mentetek el . . . akkor ... Tétován ejtette a szavakat, aztán egyszerre, mint mikor a vak sötétségben tapogatódzó előtt rémitő villám lobban, látott s felsikoltott. — A két fiatal lány... te voltál az egyik! És azért kísért haza Faluvégi ur. — Nem kérdezte, kitalálta, tudta. Nem volt miért tagadni. — Kedves nagyságos aszszony, ne eméssze magát, — kérlelte György. — Jóra fordult minben. Vilmácskának hajszála se görbült meg, Dorkát magához vette egy derék detektív. Hiába jártak munka után és nagyon elkeseredtek . . . igy történt. Ezt már felejtsük el. Ma beszéltem egy újságíróval aki egész bizonyosan szerez Vilmácskának állást. Beszélt Tanyairól, égig magasztalta, milyen jószivü, tehetséges ember. — Ő tudja, mi a nyomorúság, Amerikában éppen úgy vergődött, mint akármelyik napszámos. Most milyen nagy ember itthon. Isten megsegítette! Vilmácskát is megfogja segíteni. Novákné udvariasan hallgatta, mint vendéget illik, de görcsösen kulcsolta egymásba lesoványodott ujjait =^Verh(wayokJhp/a= s lázasan ragyogó szemeiben többé nem aludt ki a rémület. Anya volt. Féllábbal már a sírban is gyermekéért remegő, igazi anya. György és Vilma tekintete sokszor találkozott. Amikor elbúcsúzott, az ócska, tatarozatlan bérház sok ablaka kinyílt és kiváncsi szemek leskelődtek utána, a házmesteri hírszolgálat következménye gyanánt. Másnap nem ment el György Novákékhoz, nehogy megunják, — de hiányzott neki valami, dacára, hogy Tanyai felkereste. — Öregem, — mondta — mihelyt rágyújtott, — nem is sejted, mi mindent műveltem, mióta nem láttuk egymást. Telefonon udvaroltam egy doktorkisasszonynak, aki majd jó előre értesít, mikor lesz üres ágy a budakeszi szanatóriumban. Öszszezsugorodtam az alázatos tisztelettől egy tábornok-orvos előtt, kinek nagy befolyása van az összes egészségügyi intézményeknél. Ingyen reklámot ígértem egy uj tészta-árugyár igazgatójának, ha védencedet irodájában alkalmazza, missziós nővérek fejét fájditottam meg egy rokkant családjának szörnyű helyzetével. És igy tovább. Temérdek emberrel kell beszélni, mig végre valami sikerül, de ha törik, szakad, sikerülni fog. — Megbocsátod-e valaha, hogy ennyi munkát sóztam rád? — Micsoda beszéd! Többel is tartozom neked, elégszer segítettél ki kölcsönökkel keserves keresetedből. — Azt ne említsük. — Én emlegetem és nem felejtem el soha. Nem olyan sokan paroláztak velem ínséges napjaimban s ha felvennék egy rongyos kabátot, nem tudom, hányán ismernének meg holnap Budapesten. György 10 órakor lefeküdt — Tanyai visszament a szerkesztőségbe. György szobaszomszédja egy ezredes volt, akinek súlyos lépteire s kíméletlen ajtóbecsapására ébredt fel mindig első álmából. Ilyenkor nem jót kívánt neki s bosszúsan fordult másik oldalára. Azon az éjszakán ébredésekor ezt gondolta: — Csakugyan ... miért ne vehetném el Vilmát? És ezen az éjfélkor feltolakodó gondolatán úgy el csodálkozott, hogy el se tudott többé aludni. Hessegette magától. No de gondolatot, meg szemtelen legyet csak hesegetni kell, akkor újra s újra visszatér. Még a reggel józan világossága se űzte el. Kut3'ába se vette, hogy olyan ember fejében motoszkál, aki szigorúan feltette magában, hogy csak erőteljes, egészséges falusi parasztlányt vesz el. Mit repked ez a gondolat a madárcsontu szerencsétlen kis urileány körül? (Folytatjuk.) PÁRTOLJA LAPUNK HIRDETŐIT. PÁRTOLJUK MI IS, AKI BENNÜNKET TÁMOGAT “MATYó KATÓ” A PITTSBURGHI grand színházban (4909 Second Avenue) Szeptember 29-én és 30-án szerdán és csütörtökön Délután 2-től folytatólagosan — Belépődíj 25c és 10c. fél 6-ig, azután 30c és 10c — Nincs adó! A SZEZON ELSŐ MAGYAR FILMJE A “Matyó Kató’’ film két óráig tartó kacagásvihar Szept. 29—30-án mutatja be a Hazelwoodi Grand szinház Régen nem látott a magyar moaiba járó közönség olyan ötletes és mulattató kedves filmslágert, mint amilyen a “Matyó Kató”, az Amerikába legújabban érkezett vidám filmvigjáték. A pompás humorral, nagyszerű nótaslágerekkel fűszerezett eredeti filmkomédia villámgyors jelenetekben peregteti le a gavallér skot pesti és mezőkövesdi kalandjait. Arról szól ez a nagy tehetséggel és kitűnő érzékkel rendezett filmujdonság, hogy a fukarságukról ismert skotok gyűjtést rendeznek és annak eredményével vonatra ültetnek egy tékozló skotot, akinek az a feladata, hogy mindenüvé, hová eljut számolatlanul szórja a bankókat. Ennek a csoda-skotnak Budapesten kezdődő és Mezőkövesden végződő mulatságos kalandjait annyi szépségnek, olyan pompás vidéki tájaknak keretében történik, hogy arra mint kedves, finom csemegére fog visszagondolni az Ínyencséghez szokott filmközönség is. A matyolányként hóditó Orosz Vilma játsza a filmcimszerepét és a budapesti lapok egyöntetű kritikája szerint uj filmsztárral gazdagodott személyével a magyar filmgyártás. A skotot Radó Sándor alakítja brilliáns és az idegenvezető szerepében a jóképű Feleky Kamill fogja megdobogtatni Amerikában is a hölgyek szivét. Komlós Juci ebben a filmben egyszerre sztárrá avanzsált és a kritika szerint rövidesen főszerepekben látjuk majd viszont ezt a feltűnő szépségű üde és friss fiatal művésznőt. Dajbukát Ilona, akinek egészségtől duzzadó magyar menyecske alakításait többizben élveztük már magyar filmekben (“Édes mostoha”, “Királyné huszárja”), pompásan illeszkedik ezen remek együttesbe. Amit ez a nagyszerű művészgárda végigcsinált mulatozásban, mókázásban, azt leírni nem lehet, azt végig kell nézni és egyszeriben érthetővé válik, hogy nem dicsekvés, hanem valóság amikor a filmreklámokban két órás kacagó-vihart jósólnak. A sziporkázó ötletekben bővelkedő pompás jelenetek sorát nagyszerűen egészíti ki Balogh Piroska vezetése alatt álló 32 tagú ci-Jelenet‘MATYÓ KATÓ” című filmből. gánypurdé muzsikája és a darabba szőtt nagyszerűen sikerült pattogó uj nóta slágerek, melyek közül egy csapásra megfogja hódítani a közönséget a “Hej, az anyád ne sirasson” kezdetű énekszám. Bravúros nagyszerű filmteljesitmény a “MATYÓ KATÓ” amelyet nem szabad elmulasztani senkinek sem, aki kedveli a vidám, mullattató filmeket. Pittsburgh magyarságának — SZEPT. 29—30-ÁN lesz alkalma végigkacagni a “MATYÓ KATŐ”-t melyet a Grand szinház d. u. 2 órától folytatólagos előadásokban mutat be.
