Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-23 / 39. szám
io-ik oUl.l 1937 »xeptemW 23 AZ ORVOS BESZÉLJÜNK AZ ORVOSAINKRÓL Anyáink után sokan, igen sokan, orvosainknak köszönlietünk legtöbbet. A jó orvos hivatásának tiszta lényével odaáll hűségesen a műtőasztal mellé, vagy odahajol a szenvedő fölé, ráteszi gyógyító kezét a lázas homlokra, belenyúl a mérgezett sebekbe és elkövet mindent, hogy helyt álljon azért, amiért vállalkozott: hogy orvos lett. Nem akarunk irni olyan orvosokról, akik csupán jól jövedelmező üzleti vállalkozásnak tekintik az orvosi hivatást, hanem csakis az igazi orvosról, akik végig kisérnek bennünket egész életünkön. Mert hiszen a jó orvosról valóban elmondhatjuk. hogy ott áll fölöttünk a születés misztikus pillanataiban és lefogja szemünket, amikor a fáradt élet utoljára dobbantja meg szivünket!.... Közben pedig küzd és harcol a halál ellen, szembeszáll a legfélelmetesebb kórokkal és megóvja nekünk ajegdrágább kincsünket, — az egészségünket. * Abban a nehéz pillantitban, amikor á'z operációra várakozó beteg ágya mellett megjelent az orvos, egy lélekzetelállitó dráma veszi kezdetét, amelynek kimenetele a gondviselés és az orvos kezében van. Az operáció az a döntő pillanat, amely élet és halál között választ. A a orvos lelki nagysága, kötelességérzése és önfeláldotőernyő segítségével, kiugrott a gépből s igy ért földet. Utolsó pillanatban — egy rendőr motorkerékpárján — sikerült még a nagybeteghez jutnia és megmentenie őt. A másik esetet a Pittsburgh Press-ben olvastuk. Svájci tudósítójának .mondotta azt el egyik hősi aszszisztenséről Ciairmont professzor. A tragédia az operációs teremben játszódott le. — Dr. Frezoli, az orvostanárnak olasz származású asszisztense, egy súlyos beteget operált. A műtét a legnagyobb figyelmet és odaadást igényelte, mert a bonyolult szivoperáeió könynyen a beteg halálát okozhatta volna. Az operáció kitiinően sikerült, de utána pár perc múlva az asszisztens holtan esett össze a műtőasztal mellett. Kiderült, hogy az orvos operáció közben egyik ujját véletlenül megsebesitette és bár tudta, hogy a súlyos vérmérgezés életébe kerül, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy figyelmeztesse társait a balesetről. Az operációt befejezte, a beteget megmentette, ő azonban néhány pillanat múlva meghalt vérmérgezésben, mert nem volt ideje az operáció közben arra, hogy a vérmérgezés ellen injekciót kérjen. Ellenkező esetben megmenthette volna életét, de betege holtan maradt volna az operációs asztalon. * zása ezekben a döntő pillanatokban jut kifejezésre. Vannak orvosok nagy számmal, akik feláldozzák magukat betegeikért, csak azért, hogy arról a Ilidről, amely átvezet az életből a halaiba, visszavezessék betegüket. A napokban két ilyen esetről hallottunk, mely az orvosi önfeláldozásnak és hősiességnek nagyszerű példája. A “short wave treatment” * - ■ — a rövid hullám kezelés meglepő eredményeket ér ma el a gyógyászatban. A short wave-re eddig csak akkor gondoltunk, ha rádiónkon . valami szép zenét akartunk megkapni Budapestről, Bécsből, Párizsból, Berlinből, Rómából vagy Londonból, — ezentúl szembajosok többet fognak a rövidhullámra gondolni ... — Dr. Crosbyt, a hires nevadai sebésztanárt éppen Labor Day napján hivták klinikájáról egy nevadai hegyi községben élő súlyos beteghez. Dr Crosby repülőgépre ült, hogy minél előbb végrehajthassa az operációt: különben megvakulás fenyegette volna a szerencsétlen beteget. Crosby repülőgépe a Sierra Nevada fölött váratlanul jég és hóviharba került s a pilóta, aki különben jól ismerte a hegyi városka repülőterét, nem merte megkísérelni a viharban a leszállást. Erre Dr. Crosby mütőtáskájával kezében, ej-Amerikai szemorvosaink — egybenhangzó véleménye szerint ugyanis főleg a szemészet terén nagyszerű eredményeket értek már el a rövidhullámú kezeléssel. A könnyzacskó gyulladásnál, főleg a szemhéjon keletkező genyes kezelésnél, szivárványhártya gyulladásoknál, valamint műtét után bekövetkezett fertőzéseknél rendszerint teljes sikerrel alkalmazzák ma már a rövidhullámú kezelést. Egyik kiváló magyar orvosunk : Dr. Kellner Dániel, egy nemrégiben megtartott előadásában pedig azt állítja, hogy' rövidhullámokkal a =VerhovayQkJhpjQ== migrént is sikerült gyógyítani és véleménye szerint az epilepszia (nyavalyatörés, eskór) is gyógyítható lesz hasonló módon. * : Lehet, hogy túlzás van abban a hírben, mely azt ál- Htja, hogy ma minden harmadik beteg szívbajban hal meg . . . mégis kollegáink a szívbajokról írnak a legszívesebben, mint érdekfeszitő és mindenkit érdeklő témáról... Az elmúlt hetekben is egv mesteri szivoperáeió hírének a szenzációja tartotta izgalomban a párizsi francia orvosi köröket. Az operáció legnagyobb szenzációja, — hogy annak lefolyásánál szükség volt a páciens szivének párperces megbénítására. Az orvosok választhattak: vagy megkísérlik a lehetetlent, a szívműködés kikapcsolását, vagy meghal a beteg. Kikapcsolták tehát a szívműködést s azt egy különleges szivattyúval pótolták. A szivattyú 4 percen keresztül tökéletesen helyettesítette a szivet s amikor az operáció befejeződött, — a szív újra átvehette a szivatytyutól szerepét. Az operáció kitünően sikerült. Nincs messze talán már az az idő, amikor a beteg szivet megfelelő szivattyúval pótolja az era ostudomány s egész sereg gépszivü ember jár-kel majd a világban. * Anglia tudományos köreit pedig most egy igen érdekes orvosi probléma foglalkoztatja. A napokban történt, hogy egy londoni utjavitó munkás, pillanatnyi elmezavarában, öngyilkosságot követett el. A szerencsétlen ember holtteste, Dr. Temple Gray boncolóorvoshoz került, aki megállapította, hogy évtizedes orvosi és kórbonctani* gyakorlatában nem találkozott még oly különös szívvel, mint amilyent a felboncolt holttestben talált. Kijelentette, hogy nem nevezheti az öngyilkost máskép, mint “kőszivü ember”nek, mert a boncolókése alá került szív annyira el volt meszesedve, hogy csaknem kőkeménységii volt. Tudományos körökben nagy vita indult meg afölött, hogyan élhetett a munkás ily soká ezzel a különös szívvel? * Szivbajban és általában más betegségben szenvedőknek is, — orvosaink azt a helyes tanácsot szokták adni, hogy ne túlozzuk a bajokat és ne csak ez irányban foglalkoztassuk folytonosan az agyunkat és ezzel kapcsolatban a szivünket, — mert baj úgy is elég van! Ne csak a sötét felhőket A KIEJTÉSRŐL Irta: Nagy J. Béla dr. Egy magyarul nem tudó angol ember azt figyelte meg nyelvünkön, hogy a magyar beszéd gyakran ilyenféle hangbenyomást kelt. az igédén hallgatóban: vavavava, veveveve, például: agarakat, egereket. Mi magyarok persze azt mondhatjuk erre, hogy az angolban'is akad efféle vuvuvuvu, veveveve. Itt van mindjárt a hau do jit du (how do you do? hogy van?) azután a kecs ez kecs ken (catch as catch can: fogd, ahogy foghatod; a több fogást megengedő “szabadstilusu birkózás” neve), báj nájt áj fájnd (by night. I find. . éjjel találok...) stb. Annyi igaz, hogy a magyar nyelv szigorú rendet tart a magánhangzók között, nem keveri őket össze-viszsza. De például az e hang gyakoriságából . eredő kiejtésbeli egyformaságot enyhíti az, hogy meghatározott esetekben a legtöbb magyar ember zártabb ajakkal ejti az e hangot olyfélekép, mint a francia ember ebben a szóban: télégramme. Például a megemelem és az emlegetnek szót legtöbben nem úgy mondják ki, hogy mindegyik e hangot egyformán ejtjük, hanem az ö-vel jelölt hangot zártabban mondjuk: mögemelöm, emlögetnek. így nem olyan egyhangú e szavak kiejtése, mintha minden e-t egyféleképpen mondunk. Az elfogadott helyesírásban persze nem jelöljük ezt a zártabb e hangot. Nem is lássuk meg, hanem a napsugarat is, — mert ebből úgy sincs soha elég! Egyszóval : legyünk optimisták. Úgy van, optimistáknak kell lenni a szó igazi, teljes értelmében. — Boldogságérzetből, mosolygásból kell rózselevélpáncélt vonni a szivünk köré. Hinni a jóban, az igazban, az igazság beteljesülésében, ezzel óvjuk szivünket, nem pedig az életmegtagadással, a lemondással, lelkünk-testiink kívánságainak erőszakos elhallgattatásával. Az orvos nem helyesli például bizonyos esetekben a nikotinról, a fűszerről, a kávéról való teljes lemondást sem .. . csak mértékletességre int. — Tehát megint elérkeztünk a klaszszikus kor bölcsességéhez? — “Omnia in mensura!” — “Mindent mértékkel” — a bölcsőtől a sírig! kívánhatjuk, hogy jelölni kellene, mert akik csupa egyforma e-vel beszélnek, sohasem tudnák megtanulni, melyik e hangot kell zártabban ejteni, tehát sohasem tudnák megtanulni a magyar helyesírást. Nem is oly'an egyszerű dolog ez! Lám az ember a második e a zárt ö: embör, a lehet szóban pedig az első: lőhet, a kereszt szóban mind a kettő: köröszt, az ereszt szóban pedig egyik sem: ereszt. A magyar kiejtésnek ezt a sajátosságát könyvből ugyan meg nem tanulja senki fia ! Ezt csak .az .tudhatja, aki olyan, vidékeh tanult meg magyarul, ahol úgy beszélnek, hogy némelyik e hangot zártabban ejtik. Olyan vidékek is vannak, ahol ö-t mondanak a zárt e helyett; de csakis a zárt e helyett ám, a másik, úgynevezett nyílt e helyett soha! Ezeken a tájakon igy ejtik az előbb említett szavakat: mögemelöm, emlögetnek, embör, lőhet, köröszt; az ereszt azonban ereszt marad. Sőt az e hangot is megtartják néha, nem mondanak helyette ö-t. Például az egy Szedegen, vagy Kecskeméten is egy', nem ögy; a le ott is le, nem lö; a betyár pedig betyár, nem bőtyár. Ez is olyan dolog, hogy csak azt tudhatja, aki arra a vidékre való. Petőfi például tudja, mert a Kiskunságban igy beszélnek; azért ő vállalkozhatott is “tirra, hogy alföldiesen — “Tisza-Duna közti tájbeszéd szerint” — beszélteti a betyárt: Hirös város az alfödön Kecskemét, Ott születtem, annak őszöm könyerét. A búzáját magyar embör ve töt te, Kakastéjjee szép mönyecske sütötte... De nevetni kell rajta, ha Budán olyan hirdetményeket ragasztanak ki, amelyeken szüröti mulatságra hívogatják az embereket. Szűrőt ugyanis nincs, csak szüret, úgyszintén Köcskemét sincsen, csak Kecskemét. Aki nem tud arabul, ne beszéljen arabusul! ITHACA, N. Y. a 221. fiók titkára értesiti a tagtársait ez utón is, hogy a havi dijakat csakis a megállapított rendes időben és a gyiilésteremben fogadja el.
