Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-09-16 / 38. szám

1937 szeptember 16 3-ik oldal ='Vfrhoüayakjbpja A NYELVÚJÍTÁSRÓL Irta: Tolnai Vilmos dr. A nyelvújítás szóra a leg* több ember homályos isko­lai emlékek nyomán valami furcsaságra gondol; torz : szavakra, ferde kifejezések­re, végeérhetetlen tollcsa­­tákra. Talán felmerül egyik­­ben-másikban egy cim, egy név is: Mondolat, Kazinczy, Bugát ... de azután napi­rendre tér a dolog fölött. A legkedvesebb ember sejti, hogy a szavak vitája mögött eszmék harca rejtőzött; hogy a lesajnált nevek vise­lői is sokszor voltak a maguk módján; hogy a nyelvújítás küzdelmei, kivált a XVIII. és a XIX. század fordulóján, a nemzet élet-halálharcanak kisérő mozzanatai és részei voltak, amelyekben arról volt SZÓ, akar-e a magyar európai lenni, magába ol" vasztja-e a keleti erő a nyu­­, gáti lelket, hogy vtj életet kezdhessen; vagy észrevét­lenül elmelült-e a semmiség­be, ahogyan nyugaton meg­jósolták. A nyelv élete hü tükre a nemzet életének, amint ez megújul, meg kell újulnia annak is . Zavartalan idők­ben a nyelv lépést tart az élettel; ahol azonban, mint a mi történeti életünkben, a sors megszakítja, megbénít­ja a nyugodt fejlődést, ott a pi! ienés rövid szüneteiben a szellem élete erőszakosan e* lőretör, magával ragadja a nyelvet is és mesterségesen teremti meg azt, amit termé­szetes utón nem birt megte­remteni. Ilyenkor az élet megduzzad- uj eszmékkel uj fogalmak­kal, a külföld szellemi ter­- rnésé elárasztja az elmaradt nemzeti életet, úgy, hogy a nyelv nem birja utolérni, szűknek, szegénynek, elég­telennek bizonyul, amint ir . ták akkor a magyar nyelv­ről : .... Az ám a dolog bök­kenője, hogy rövid a ma­gyar nyelvnek lepedője! Ilyenkor egyes emberek: költők, irók, tudósok mester­ségesen pótolják a nyelv hi­ányait; szavakat, kifejezése­ket teremtenek, s mint a ker­tész, ráoltják a természetes nyelv ágaira, törzsére. Ez a mesterséges fejlesztés a nyelvújítás. * Megteremtője és igazolója a szükség. A nyelvújításnak három­ágú a működése: nyelvbővi* tés. az ttj fogalmak kifejezé­sére szolgáló szükséges uj szavak alkotása; nyelvtiszti­­tás, a nyelvet szeplősitő, ide­gen nyelvekből b e t ó d ul t szükségtelen szavak kiszorí­tása, saját anyagunkból ké­szült uj szavakkal; nyelvszc­­pités, a nem szép, kivált szer­telenül hosszú és egyhangú szavak helyettesítése rövi­dekkel jóhangzásuakkal. Régen az aecjuatort igy mondták: égnek két felé osz­tó kereke, ma csinos rövid­séggel: egyenlítő; nem volt szó az úri magaviselettel és az emberi nemes érzésekkel felruházott egyénre, meg­csinálták az urias és emberi* es szavakat; az irók r.osszal­­lották a diadalom, tiirede­­lem, üdvösség, cikkely, per* cenet szavakat, szépen meg* nyesték, összerántották őket és lett belőlük: diadal, türe­lem, üdv, cikk, perc. Sokszor a bttzgóság túl is lőtt a célon. Kazinczy! bán­totta, hogy legédesebben szóló madarunknak görög a neve, bár az eredeti íiloméla magyar ajkon már rég ftile* mile lett; bánthatta a ma is élő diáknóta: Ha a tyúknak füle vóna, Mindjárt fülemile vóna . . . ezért lágy, csalogató éneke után csalogánynak nevezte; harminc évvel később csat­togásáról csattogánynak. Ezt kevesellette a finomlel­­kü Vajda Péter és a dalabáj nevet ruházta rá. Egy ter­mészettudós pedig, aki tud­ta, hogy minden természeti lénynek, mint a törvénytisz­telő polgárnak, Linné szerint két nevének kell lennie, eine vezte bájdalu zenérnek. Már ezt nem bírta el a kö­zönség, s a régi meghono­sodott fülemile mellett be­vette még a csalogányt, de a másik kettőt elvetette. Ilyen apró furcsaságokon túl azonban a nyelvújítók arra törtek, hogy a szűk, ide­­genséggel tarka, terjengős* ségében nehézkes nyelvet bővé, tisztává és könnyűvé tegyék. Ez természetesen nem ment könnyen. Hosz­­szu idők munkája kellett hozzá, s mivel avatott és a* vatatlan egyaránt faragot rajta, a hírhedt nyelvharcok­kal teli évtizedekre volt szükség, mig a közszokás megállapodott a megfelel*) szókincsben, a halvaszüle­tett és nem életrevaló ele­meket pedig kirostálta. A szócsinálás különben nem könnyű dolog. Bart­­zafalvi Szabó Dávid, a szó­faragók atyamestere, igy ir róla: “Monhatom, hogy u­­gyan fiirödtem az izzadság­ban, mig egy szót kicsinál­tam.” Nem is csoda, ha ef­féle csinálmányáit nézzük: Minnyájság. Eveménv. Bö-röndő, Felület, E 1 ő z* mény, Százszaka, Miivede­lem és veteményedelem. De voltak “szóköltők” is. kik fáradság nélkül, egv pü* 'lanat ihlete alatt teremtették meg a nevezetlen vagy ide­gen forgalom magyar kön­tösét. Ilyen volt a íiirge­­eszii és örökkéiíju Szemere Paki öccsének Szemere Bertalan útirajzaiban olvas­va a litteratura szót, kihúzta és mentem odaírta kitűnő magyar kifejezőjét: iroda­lom. Megtörtént vele. hogy megálmodott egy puszta szót s aztán reggel azon törte a fejét, mire is lehetne azt használni. Valóban a jó uj szó olyan, mint a jó ötlet; parancsszó­ra, kényszerítve nem akar megteremni. Mutatja a sok szócsináló társaság, hírlapi szópályázat, melynek ezer­nyi ficamodott, izzadsággal koholt szörnyetege közt csak alig-alig akad elvétve egy* egy életrevaló, csinos», hasz­nálható ötlet. Volt olyan szócsináló, aki módszeresen fogott hozzá és eleve kiagyalt egy ‘‘rend­szert,” mellyel bármikor, tet­szés szerint ezerszámra le­het szavakat csinálni, mint a villanyos esztergán a gyöngyházgombot. Bugát Pál a halhatatlan érdemű természettudós, először 40,-000 szót gyűjt. .Természet­­tudományi Szóhalmaz című könyvébe s elárasztja vele a természet — és orvostudo­mányt. De nem éri be ev­vel. Kieszeli a Szókincstan nevű tudományt, mellyel a végtelenig lehet fokozni a “termelést.” Ebben a “rend­­szer”-ben minden meg van engedve: hangok helycseré­je, keverése, szó megfordí­tása, képtelen képzés, szóval “szócsigázás,” ahogy ő ma­ga nevezte. Például, ha va­lami jót szánunk valakinek, akkor egyszerűen nekelünk valamit; ember; az ember; ha kiváló, egyszerűen meg­kettőzzük, az elejét: emem­­ber; az üres hordó nagyott kong, tehát hordor.g annyi mint: kongo üresség, stb. Már erre a legedzetebh szó­faragók és legkonokabb újí­tók is ezt mondtál.: ne to­vább! és Bugáinak fiókjába kellett rejtenie kitűnő remi­­szerét. Az uj szó sorsa mindig at­tól függ, amitől általában az ember sorsa: a sikertől. Be­veszve a közszokás, vagy sem. Akadt akárhány okos ember, aki okosan, a nyelv­tan szabályai szerint csinált iij szót, de"a közszokás nem fogadta el; holott máskor a 1 legtörvénytelenebb módon teremtőzött korcsot mind­gyárt pártul fogta és belcik* tatta a szókincs teljesjogu tagjai közé. így nem volt a világegyetemet betöltő matériára magyar szó; most igy okoskodtak: a latin ma­teria alapja a mater, az a* nya; a föld pedig legtöbb­­nvire agyag; vegyük- tehát az anya előtagját, ragasszuk hozzá az agyag utótagját s lesz belőle: anyag! Hajme­resztő törvénytelenség, de a közszokás nem törődik vele, szükség van rá és elfogadja s ma e szó nélkül nem tud­nánk megélni. A XVIII. század végén klavir mellé énekelték a könnyfakasztó, érzelmes dalokat; ez a klavir úgy szól, mint a zengő tam­­bura, lett belőle zengura s a hangokat szépen kiegyenlit­­ve: zongora. Rettenetes korcs! De milyen szép, hogy most már nem idegen klaviron, hanem magyar zon­gorán játsszuk a “cserebo­gár. sárga cserebogár”-t és Beethoven szonátáit! Csapnivaló rosszak, tör­vény és szabály ellen szüle­tett az, állam, elnök, főnök, hivatalnok, . iroda, nyugdíj, titkár, ügyvéd, (óvást eme­lünk: csak a szavak!) de hogy boldogulna ma nélkü­lük, és száz társa nélkül a jo­gász? A lelki életben nem volna ábránd és fölény, egyed és egyén, elv és elmélet, sem eszme és fogalom, sem jel­leg és jellem, sem lényeg és szabály, sem szellem és tu­dat. A művészetnek le kellene tennie a zenéről s az ütem­ről, a dallamról s a futamról, az összhangról s a szólam; ról nem volna színház, föl­vonás. jelenet, páholy és kar zat; fénykép nem versenyez­ne a festménynyel, a képtár alkotásain nem volna távlat, a képmásnak nem volna ke­rete, nem volna sem rajz, sem minta, egyáltalán mű­vészet sem volna! Kereken tiz ezer szó hi­ányoznék ma szókincsünk­ből a nyelvújítás nélkül, tíz­ezer olyan szó, mely nélkül mai életünk legfontosabb fo­galmait sem tudnók megne­vezni. Pedig egymagában tízezer szó akkora szókész­let, hogy csak igen miiveit ember él annyival beszédé­ben, a szerényebb és egysze­rűbb életű ember beéri 800, 2.000-rel. Másfél század nyomta rá a nyelvújítás szabálytalan termékeire is a szükséges bélyegét, másfél század gya­korlata törvényesítette őket sok kifogástalan alkotás mel­lett. Egy igen szigorú nyelvtu­dós ezt mondta rájuk: “Ha­ragudhatunk, hogy lettek, de örüljünk, hogy vannak.” Nyelvújítás azóta van, hogy az ember írásban rög­zíti meg lelke tartalmát; lesz is addig, amig irodalom lesz. Volt is. lesz is valamennyi nyelv történetében. A ma­gyar nyelvújítás minden ha­sonló külföldi jelenségnél já­ró s az egész nemzetre ható mozgalom. {Talán csak a Magyarország gyorsan és könnyen elérhető a FRENCH LINE modem hajóin utazva via Havre—Paris—Basel Gyors és kényelmes ut MAGYARORSZÁGBA NORMANDIE a világ legnagyobb és leggyorsabb hajója ILE DE FRANCE PARIS CHAMPLAIN LE FAYETTE Heti indulások a 88-as uj Pierről Wert 48th St„ New York, N. Y. Minden osztályon jó kabinok. — Híres francia konyha. — Figyel­mes kiszolgálás. — Étkezésnél in­gyen bor. Részletekkel szolgál minden meg­bízott hajójegy ügynök tJreoeh. jQ/ie 610 Fifth Ave. New York most folyó török nyelvújítás fog nemzetátalakitó hatásá­ban mérkőzni vele.) Az a száz esztendő, a XVI ff. szá­zad közepétől, a XIX. szá­zad közepéig, a mag y a t nyelvújítás dereka, vitte vég­be a nagy munkát. Ahogy a magyar nyelv más volt a XVIII. század közepén, mint a XIX. század derekán, a nemzet maga is más volt politikailag. társadalmilag, erkölcsében és műveltségé­ben is. Tették ezt gondvi­selés-adta irók, költők, tudó­sok, akik súlyos harcokat vívtak érte. De az egyének­nek sokszor egymással ellen­tétesnek látszó munkáját a nemzeti lélek egysége ki­egyenlítette és egybeforrasz­totta. Köszönetnyilvánítás Nagy elismeréssel adózom a Verhovay Segély Egylet központi hivatalának és 133. fiókjának, hogy elhalt férjem: KOVÁCS PÁL Alphai, N. J. lakos után járó Egy­ezer dollár biztosítási dijat hiány nélkül és rövid nyolc nap alatt kézhez kaptam. Összmagyarsá­­gunknak ajánlom a Verhovay Se­gély Egyletet, mint meghízható, legnagyobb magyar biztositó in­tézetet! Hálás köszönettel: özv. KOVÁCS PÁLNÉ Alpha, N. J. WHO WILL be the next to be accidentally killed? GET WISE and im­mediately add our double indemnity rider to your certificate.

Next

/
Thumbnails
Contents