Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-02-06 / 6. szám

14-ik oldal Szörnyű asszonybosszu Gőgös, kegyetlen asszony volt* Anna cárnő, aki a Will, század elején ural­kodott Oroszországban, (lá­nyosán és hidegen hallgatta a daliás arisztokraták, gár­disták és diplomaták hízelgő udvarlását, akik gyilkos \e­­télvkedéssel próbálták el­nyerni kegyéit. Különösen Biron, kurlandi herceg eről­ködött szörnyűséges módon, hogy, maga felé hajlítsa a cárnő szivét, nyilván abban a titkos reménykedésben, hogy a cárnő kezével együtt elnyeri az orosz trónt is. A . cárnő azonban mar v á­lasztott. Ősi asszonyi ösztön szerint nem azok közül vá­lasztott;! ideálját, akik méz­­édes; szavakkal és hétrétgür­­nved-ve próbálták behálózni hanem a férfiasán délceg szűkszavú és visszavonult Galiczvn hercegre esett a választás. Az udvaroncok fel háborodva vették tudomásul, hogy a cárnő őt rendelte maga mellé bizalmas szolgá­lattételre, titkos tanácsos lett, akinek a nap. sőt az éj­szaka minden órájában sza­bad bejárata volt az uralko­dónő lakosztályába. Forrt, égett a halálos gyűlölet. A Időzött vetélvtársak csak a kellő pillanatot lesték, hogy lecsapolnak és elveszítsék a szemtelen herceget, aki ke­resztül húzta számításaikat. Mindez azonban édes ke­veset ártott Galiczynnak, a­­kit bizalma és legfőbb kegye jeléül nagyköveti minőség­ben . Párizsba küldött a tár­­mi egy igen kényes és fon­tos diplomáciai ügy elinté­zésére. Fényes kísérettel indult el Pétérvárról a herceg. Ren­geteg szolga, szolgálattevő tiszt, titkárok légié)ja követ­te hosszú kocsisorban. A tisztek között ott ült Fedor kapitány is és Xikoláj had­nagy is, Biron herceg meg­fizetett kémei azt a titkos inegbizást kapták, hogy el­lenőrizzék és jegyezzék tel Galiczvn minden lépését. Három hónapig volt távol' Galiczvn herceg és ezalatt sűrűn érkeztek Párisból a le­veleket hozó futárok. A le­velek égy része a cárnőnek szilit és Anita elégedetten olvasta, -hogy a diplomáciai ügy teljesen kívánsága sze­rint bonyolódik. Hiába, még­is csak nagyszerű ember a herceg. Jó szimatja volt, mikor éppen őt tette ke­gyeimévé. l-'.s milyen kedves gavalléros! Minden hivata­los leveléhez hozzá csatolj egy másikat is, amelyben szere tét re mél téian érdeklő­dik a cárnő egészsége iránt, megkérdezi; hogyan szóra­kozik és egyben biztosítja;, hogy párizsi tartózkodásá­nak egyetlen szépséghibája, hogy olyan messzire van imádott uralkodónőjétől, a ónek néni csókolhatja meg a kezét. Éhez a második szá­mú levélhez egyidejűleg mindenkor egy jókora láda is tartozott, amely tele volt szebbnél-szebb ajándékokkal jlyn kis művészi remekek­kel. melyeket csak Párizs Áldott még abban az időben készíteni. Finom kis elefánt­­csontra festett képek, disz­­■ kötései, szép, aranvmetszésü „könyvek, újfajta illatszerek Ás arcfestékek, selyemparó­kák. lágy szövetek... Kifogy­hatatlan volt a herceg lele­­uénvessége és Anna arca elégedett mosolyra huzó­­lott, valahányszor megérke­zett a párizsi futár és átadta i leveleket és csomagokat. )e éppen ilven elégedett mosollyal olvasta Biron her­­:eg is a Fedor és Xikoláj lé­déit is. melyekben sok szó esett egv bizonyos Móniié írv márkinőről, aki feltűnő­en gyakran mutatkozik Ga­­'iczyn herceg társaságában. ■ lár az udvarnál is nyílt ti­­:o.k a herceg és a szép már­­; i 11 <"> feltűnő vonzalma. A húszéves márki-nő két éve özvegy és a beavatottak tud­­ű vélik, hogy (ialiczyn ti­•'.okban eljegyezte. Csak ép­­ien elintézi diplomáciai neghizatását, azután haza­­'»egy, pénzzé teszi orosz i irt oka it és visszajön Pá­­-izsba. ahol megtartják az ■skiivőt. Ha a Galiczyn-va­­>yon egyesül a Moiitfleury­­al, úgy ö.k lesznek Francia­­>rszág leggazdagabb arisz­­okratái. — A terv feltétle­iül komoly, legalább is erre vall az a további suttogva terjesztett hir. hogy Gali­­zyn mar el is hagvta az ősi pravoszláv hitét és titokban hatholikus lett. Mindebből csak annyi volt gaz, hogy (ialiczyn csaku­­'■>'»« gyakran jelent meg Monttleury márkinő szalon­éban. De egyáltalán nein 'zé-rt, mintha szerelmes lett volna, hanem csak inert VIontlleury asszony palotá­jában Találkoztak' legsűrűb­ben azok a politikusok, akik­ul Jesztelen beszélgetés -közben sok ól vari apró titkot lehetett megtudni, tbelyek­­lek Gáliczvn igen nagy húsz­át vette diplomáciai meg­­izásával ktipcsolathan. \ iszont az is igaz, hogy a márkinő csakugyan belesze­retett Gali.cz vnba, akinek 'gylátszik, már ez volt a j égzete. A márkim') nem is '•agyon - titkolta érzéseit, ab­­)an az időben Párizsban iga­zán nem botránkoztak meg azon, ha ;tz udvari pletyka gv érdekes históriával töb­bel tudott szolgálni. Mont­­íleury márkinő szenvedélyes ■ erseiő volt és több költe­ményt is intézett (ialiczyn herceghez, -melyben Apolló­nak és Alkibiádesznek, a szi­ajtaja és bárom hatalmas gárdista egy borzalmas em­beri teremtményt lökött a szobába. Egy ijesztően el­torzult, eszelős banyát, akit Pvétervár valamelyik börtö­néből kaptak elő. Ez a ré­mületet keltő emberi roncs rehér menyasszonyi ruhá­ba volt öltözve .. . Galiczyn borzadva hördült fel, mint akinek irtozatos látománya van. Nem! — kiáltotta iszonyodva és önkéntelenül kifelé hátrált. De már akkor újabb fegyveresek léptek a terembe és Galiczyn egy­szerre megértette, hogy mindennek vége. A szerel­mes és féltékeny czárnö ha­lálos hosszút akar állni raj­ta. Kegyelem! — kiáltotta magán kivül. — Ne sértegesd a me­nyasszonyodat, Galiczyn ! — válaszolta a czárnő guny­­nyal. — De úgy látszik nem akartok többet enni. Türel­metlenek vagytok, alig vár­játok a nászlakoma végét.... Hát lássátok kegyemet.... Máris uj palotátokba kísé­rünk benneteket, ahol za­vartalanul élvezhetitek bol­­dogságtokat! Hé. fiuk, a bundákat! A lakájok rohanva hoz­ták a nehéz szőrmekabáto­kat. Csak Galiczyn bundá­ját felejtették el behozni, meg a menyasszonyét. . . Akkor azután a cárnő ki­adta a parancsot: — Előre! Nem kellett messze men­niük. A czári palota óriási udvarának egyik szögleté­ben csillogó gyémántpalota állt. Gyémántpalota — jég­ből ! A harmincfokos hideg­ben nem volt nehéz dolga az udvari építésznek és szob­rásznak. jégből vágták ki a palota bútorait is. A hatal­mas nyosx.ol yát, a székeket, asztalt. Ebbe a palotába kel­lett belépniük Galiczynnak és a szerencsétlen eszelős banyának. Nyestprémes ap­­ródok siettek utánuk és le­húzták róluk felső ruháikat. Azután diszőrség sorako­zott fel a palota előtt, ne­hogy yalaki megzavarja a fi­atalok nyugalmát. . . A cárnő megfordult és azt mondta: — Mehetünk, urak! Az ünnepség véget ért. A hangja is olyan fagyos volt mint a jég. Másnap reggelre mind a két szerencsétlen áldozat megfagyott. Ezerhétszázhar­­minckilenc január 17-ét mu­tatta a kalendárium. vek gyujtogatójának nevez­te. A verseket aranydoboz­­ba- rejtve küldte a herceg la­kására, aki azokat moso­lyogva elolvasta és félretet­te. A márkinőnek pedig drága ékszert küldött viszon­zásul. Fedor és Nikoláj pedig a verseket szépen lemásolták. Pontosan olyan papírra, — mint amilyenre,az eredeti volt irva és hajszálnyira leu­tánozták a márkinő kézírá­sát is. Az eredetieket azu­tán magukhoz vették, a má­solatokat viszatették az aranydobozba. Galiczyn her­­seg ugyan sohasem fogja észrevenni, hogy mi történt a kéziratokkal. Két hét múlva a versek már ott voltak J-firon kezé­ben Pétervárott. Es nehány órával később Anna cárnő lialálsápadtan, dühtől elíehé­­redett ajakkal olvasta a ver­seket azokkal a részletes je­lentésekkel együtt, melyeket fíiron kémei küldtek Gali­czyn hercegről. Galiczyn herceg mosoly­gós vidáman, diadalmasan tért vissza Pétervárra. Zse­bében ott volt a pecsétes ál­lamirat, amely a cárnő ked­ve szerint rendezte a vitás francia-orosz kérdést. A cár­nő ■ tróntermében gyöngyök­kel és gyémántokkal ékesí­tett ruhájában fogadta kö­vetét és mikor elolvasta* az államszerződést, m e Ivet t é r d r cd) c >cs á t koz v a nyújtott át neki Galiczyn. helyeslőén bólintott. — Köszönöm kitűnő szol­gálataidat! — mondotta, — melynek jutalmául melledre tűzöm a legnagyobb orosz kitüntetést, a Szent György­­rend gyémántokkal ékesített csillagát. A kihallgatás ezzel véget ért. A cárnő elhagyta a trón­termet. Galiczyn kissé cso­dálkozva nézet utána. Azt hitte, hogy a hivatalos cere­mónia * magánbeszélgetéssé fog átalakulni, hogy a cárnő meghitt kettesben fog pári­zsi tartózkodásának részle­tei iránt érdeklődni, hogy nemcsak a cárnő, hanem a szerelmes asszonv is fog né­hány meleg, kedves szót in­tézni hozzá. — Rosszkedvű­en és csalódottan indult ki­lóé. A szomszédos terem­ben már várta a czárnő szárny segéd je. — Ólelsége estére bizal­mas, baráti vacsorát ad', melyre elvárja hercegsége­det! Galiczyn arca kiderült. —■ Nincs semmi haj. A cárnő változatlan k c g y e s s é g g e 1 gondol rá. Estére teljes díszben je­lent meg az udv varnál. A vacsorára mindössze tizen­két lónemes volt hivatalos. I’iron is ott volt. Galicz vn­­n ak I eltűnt, hogy Biron mennyire ideges és szórako­zott. kzt jó jelnek vette. A vetélvtarsat nyilván hazaér­kezése dúlta fel ennvire. Az udvarnjjester jelentette hogy a vacsora tálalva van. Az urak bevonultak a fény­árban úszó ebédlőbe. Mind­egyik az előre megjelölt helyet foglalta el. Azután szélesen széttárultak az aj­­tószárnyak és a czárnő lé­pett be díszes estélyi öltö­zetben. Az urak tisztelgő ál­lásba merülve álltak mind­addig, amig a czárnő jelt nem adott, hogy leülhetnek. Galiczynnak feltűnt, hogy a jobbja melleti hely üresen maradt. Úgy látszik, még valaki hivatalos volt, aki azonban valami ok miatt nem jött el. A pecsenyéig a szokásos néma és feszes hangulatban folyt az étkezés, kikkor hir­telen szólásra emelkedett a czárnő. =— Uraim — mondotta — ma délelőtt sajátkezűiig ékesitettem fel kitűnő Köve­tünket, Galiczyn herceget a legmagasabb orosz érdem­renddel. Ezzel megjutalmaz­tam és elismerem kiváló diplomáciai szolgálatait. A bércig azonban Párizsban nemcsak a haza ügyén fára­dozott, hanem érthető em­beri önzéssel a maga bol­­godságát is meg akarta épí­teni. Amint bizalmasan kö­zölték velem, titokban elje­gyezte Montfleury márkinőt akinek kedvéért elhagyta a mi ősi hitünket is és folyta­tólag hazáját is meg akarja tagadni, mert el akarja adni ősi birtokait, hogy teljesen' francia lehessen, Párizsba költözzön és helyettem Montíleurv márkinőt szol­gálja. Galiczyn halálsápadt lett. A nyelve remegett az izga­lomtól. Jeges, borzalom fu­tott végig a hátán. — Felség... ez valótlan megrágalmaztak! — kiáltot­ta. — Anna megvető pillan­tással mérte végig. — írásbeli bizonyítékaim tannak. íme a márkinő sze­relmes levelei, melyeket ön­höz intézett, les az (összes bizalmas részletekről is ki­merítő. hiteles jelentéseim tannak. Mindezek alapján érthető, hogv én, aki Gali­czyn herceg szolgálatait a legnagyobb mértékben mél­tányolom, ez ellen a házas­ság ellen tiltakozom. Gáliczvn felállt és mélyen meghajolt: Természetesen soha­sem veszem feleségül a már­­kinőt! —^ Óh. ez nem elég meg­nyugtató! — válaszolta a cárnő. — Most igv beszélsz, herceg, de holnap talán bi­zonyos édes emlék hatása alatt ismét feléled régi elha­tározásod. Fz ellen akarok én védekezni. Te még ma meg fogsz nősülni, Galiczyn herceg. . . — Eri ? — ámult el ijedten Gáliczvn herceg. — Igen. Gondoskodtam arról, hogy méltó és min­denben hozzád illő meny­asszonyt kerítsenek szá­modra. Bizonyára észrevet­ted, hogy egy hely üresen maradt melletted. A meny­asszonyod fog oda ülni. A cárnő intésére ismét fel­tárult a szomszédos terem PAN AMERICAN TRUST COMPANY HARBOR STATE BRANCH Alapította: KISS EMIL FOURTH AVE. AT 9th ST., NEW YORK Több mint 30 éve szolgáljuk az amerikai magyarságot PÉNZKÜLDÉS BÁRHOVÁ A LEGOLCSÓBB ÁRAKON HAJÓJEGYEK - BETÉTEK KÖZJEGYZŐI ÜGYEK Forduljon hozzánk bizalommal Memberfgderol Deposit InsuronceCorporation

Next

/
Thumbnails
Contents