Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-02-06 / 6. szám
“ACCEPTANCE FOR MAILING AT SPECIAL RATE OF POSTAGE PROVIDED IN THE ACT OF FEB. 26. 1925, AUTHORIZED FEBRUARY 6, 1931” Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. FEBRUAR 6, 1937 „ > No. 6 SZA.W — , ■ ■ , i .................-i- -.-.n. . ■ — ..................................................— .........!!■■■■■ 1 I.......................-■■■—-■ ■ - ..................=1 A MI GYÖNGESÉGÜNK Én, mint a Verhovay Segély Egylet alelnöke, érthető figyelemmel kisérem, — amit a legfontosabbnak tartok a Verhovay biztonságára nézve, — a TAGSZERZÉST. Fájdalmasan hat rám annak látása, hogy az a rettenetes erőlködés, amit a mi kerületi tag-1 szerzőink s általában az egész Verhovay vezető akarat kifejt ezen a téren nemcsak, hogy nem kielégítő, hanem szerintem elszomoritóan silány, eredménytelen. Az okát is kutatom s kutatásaim közben rájöttem arra, hogy a legnagyobb baj szerintem az, hogy maga a Verhovay Tagság közönyös a saját ügyével, saját érdekével szemben. Úgy áll a dolog: a mi tagjaink felfogása szerint, hogy a havi dijainak befizetésével már eleget is véltek tenni egyleti kötelezettségüknek, -— holott ezzel szemben az igazság, hogy EGY VERHOVAY TAG, BELÉPÉSE IDEJÉN, A TAGSZERZÉS KÖTELEZETTSÉGÉT IS VÁLLALJA. Úgy látszik azonban, hogy ezt csak sallangnak vélik Alapszabályaink pontjai között s csak arra hagyják ezt a kötelességet teljesíteni, aki azt magára is akasztja. Pedig, hát hogy becsületes Verhovay voltunknak megfeleljünk, nem is kellene ide, vagy oda tagszerzés után futkároznunk, mert hiszen minden Verhovay tagnak közvetlen közelében, ott van a TAGSZERZÉS ALKALMA, — ott van a saját családja, vagy meghitt jó barátja és annak családja. Január 27-én engemet is elhajtott az érdeklődés oda, ahol beható, fontos tanács- j kozásokon keresztül tár- . .. _______ gyalták meg az arra hivatott Verhovay közegek a tagszerzés körülményeit: — A KERÜLETI SZERVEZŐK GYŰLÉSÉRE. Behatóan figyeltem minden szavukat s egyik uj, de nagyon is agilisnak látszó kerületi szervező tette az asztalra hivatalos feljegyzéseit, melyben rám nézve a legmegdöbbentőbb adatok foglaltatnak. A—b—c sorrendben ki volt ott mutatva, hegy melyik fióknál, melyik családnak a feje tartozik a Verhovay Segély Egylet kötelékébe s ezeknél a családoknál nyomban közölte velem a kimutatást, hogy a középkorú családapáknak gyermekei nem tartoznak egvesületünkhöz s ITT LÁTTAM ÉN MEG, HOGY MI A MI GYÖNGESÉGÜNK! Igen, az a mi gyöngeségünk, hogy az öreg csontok megmaradtak ugyan Verhovaynak, — de csak mindig “féloldalt” vol-A VERHOVAY HÉT. CSÜTÖRTÖK: A Verhovaysta építi Amerikát. A4 UJ N r aV Agyban, idegben, izomban, csontban, magyarnál senki nem végzi jobban. Magyarnál jobban nem szenved mégse: kenyeres célban senki meg érte. Eszünk kenyérnek hajnali dolgot, iszunk italnak estéli kortyot, fekszünk álomnak éjféli ágyat, élünk az egész kerek világnak. Élünk: mert égő robot a vérünk. Nincs is sorsosunk, nincs is testvérünk. Vagyunk: maga a temérdek Munka.. S hogy meddig bírjuk: csak Isten tudja! tak Verhovayak, mert kötelességüket, a rájqk rótt erkölcsi munkát: — A TAGSZERZÉSI MUNKÁT NEM VÉGEZTÉK! A Verhovay erősségét természetesen óhajtják, de nem vetnek számot magukkal s nem tesznek meg sem számadással, sem számadás nélkül annyit, hogy igyekezzenek megtámasztani, — erőssé, hatalmassá, tartóssá építeni azt a hajlékot, amiben saját magok is tanyáznak! Szinte érthetetlen előttem a Verhovay családfők viselkedése, mikor saját maguknak megfelelőnek tartják a Verhovay biztosítást, gyermekeiket pedig más, tőlük külön álló biztositó intézetek eresze alá állítják. Az is megfejthetetlen rejtvény előttem, hogy mi magyarok, akiket életre való ésszel áldott meg a Teremtő, nem tudunk tanulni anynyit, hogy a biztosítási intézménynek üzleti föltételeit megösmerjük, ...— .mert hiszen ha helyesen gondolkozni tudunk s azokat a körülményeket ismerjük, amelyekben élünk, úgy MINDENKI NAPI SZÜKSÉGNEK TARTJA MÁR AZ ÉLETBIZTOSÍTÁST s igy tudnia kellene abból annyit, hogy minél ifjabb életben kezdjük meg a biztosítást, annál hosszabbra nyúlik az életlehetőség s igy kevesebb mennyiségre oszlik a fizetési kötelezettség, — tehát a biztosítás révén nyakunkba szakadt teherviselés sokkal könnyebben hordozható. Konvencióink, Igazgatóságunk határozatai évek óta igyekeznek a Verhovayak gyöngeségeit pótolni azáltal, hogy kerületi szervezőkön keresztül rázegatja, nógatja tagjainkat a tagszerzés munkájának végzésére. — Kötetekre menő írásokon keresztül kérik, buzdítják minden egyes tagját a Verhovaynak, hogy a tagszerzés munkájában részt vegyenek. Nem mondom, hogy látszata nincsen, — de szerintem az eredmény csak akkor lesz kielégítő, hogyha tagtársaink legnagyobb része legalább felfigyel Alapszabályba foglalt kötelességére, hogy a legkönnyebb tagszerzési utón, tehát saját családjai, esetleg jó barátai körében egyekszik azt betölteni. Kérésnek is vehető a következő ajánlatom : — Nézzünk szét saját otthonunkban, bizonyára áll hozzánk közel valaki, aki a Verhovaynak még NEM TAGJA. — Vannak vők, menyek, unokák, az iskolás és gagyogni alig tudó csöpp véreink, akiket kézenfogva be lehet vezetni a VERHOVAY. SEGÉLY EGYLETBE! KÖRÖSFŐY JÁNOS • *Mti im t* 11
