Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-23 / 4. szám

JANUÁR 23, 1937 3-ik oldal =VerhovoyokJopja-­Mi baj van az IWO-nál? A MUNKÁSOK ÁLTAL TEREMTETT, NAGYRANE VÉLT ÉS FENNTARTOTT EGYESÜLET KÖZPONT­JÁBAN HIÁNYZIK A CÉLTUDATOS VEZETÉS. — A VEZETŐSÉG NEM FELELT MEG A VÁRAKO­ZÁSNAK. — A KERÉK KÁTYÚBA JUTOTT, EGY HELYBEN FOROG ÉS NEM VISZI A SZEKERET ELŐRE. — A FELELŐSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS A BAJOK KIKÜSZÖBÖLÉSE A TAGSÁG DOLGA LENNE! CvV' ' ' ' s " '• 1 ' 4 )Líaa , . . Ha nincs válságban az IWO annak nem a mai veze­tőség az oka, hanem a sors­nak az a kedvező fordulata, hogy az általános gazdasági helyzet megjavult, az egylet vagyonában lévő kötvények (bondok) értéke megnöve­kedett és igy a helyzet meg­szilárdult. Az IWO még azt a rendszertelen gazdálko dást is kibírta, amelyet köz­pontja esztendők óta folytat és amelynek jellemző voná­sa az a pazarló költekezés, amely nem hoz semmi nemii eredményt. Ha a gazdasági válság ma is tartana, ilyen vezetés mellett megrendül­ne az egylet pénzügyi e­­gyensulya és veszedelem fe­nyegetné az egylet biztonsá­gát. A céltudatlan és pazarlóan költséges vezetés azonban országszerte ismeretlen, — mert hiszen ha a számada­tok nyilvánosságra kerülné nek — akkor a sötétségben tartott és félrevezetett tag­ság elseperné a mai vezető­séget. Nem közölnek rész­letes számadást soha s ha a tagok sorából valaki elszá­molást követel, annak pró­bálgatással, fenyegetéssel kötőféket tesznek a szájára. Ezek dacára minél erősebb az igyekezet, hogy a dolgo­kat titokban tartsák, annál megdöbbentőbb adatok ke rülnek a nyilvánosság színe elé. Mivel nem lehet célunk az, hogy a munkások nagy egyletének nehézségeket okozzunk, hanem kizárólag azt akarjuk, hogy az IWO fejlődését segítsük elő, leg­célravezetőbbnek az látszik, hogy nyilt kérdéssel fordul­junk Max Bedachthoz és a tagság érdekében követel­jük, hogy kérdéseinkre ő­­szinteséggel válaszoljon. A kérdések magok mutatják majd, hogy tényleg lényeg­bevágók és javítani akarnak a mai szomorú helyzeten. Ennek a szándéknak tisztes­ségesen közérdekű voltában kérdezük Max Bedacht-főtit­­kártól — egyelőre — a kö­vetkezőket : 1.) Igaz-e az, hogy a szer­vezés, a tagszerzés teljesen fenakadt az IWO-nál és, hogy annak alapos reform­jára lenne sürgősen szükség? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna, fi­gyelmébe ajánljuk azt, hogy tanulmányozza alaposan a biztosítási felügyelőségekhez beadott jelentést, ebből mi most csak az 1935-i év ered­ményeit feltüntetőre muta­tunk rá, mely arról számöfl be, hogy abban az hs^tend»­­ben több mint tizenötezer tagot veszített el az IWO annak dacára, hogy több mint tizenötezer dollárt fi­zettek ki szervezői és e­­gyébb költségek címén. Ha figyelembe vesszük,- — hogy az IWO biztosítás mellett még az “Uj Előrét” is kap­ják tagjaik, — megmagya rázhatatlan ez a tagvesz­teség. Sajnos a jelentés nem számol be arról, hogy az IWO magyar szekciója mi­lyen arányban járult ehez az eredményhez. Mivel a továbbiak során kényes kérdésekről lesz szó az egylet* vezetésével kap­csolatban és mivel bizonyos jólinformált oldalról (moszk­vai körök felől, akik állító­lag a központi utasitást ad­ják a forradalmositást ille­tőleg) azt állítják, hogy az UJ ELŐRE mint az IWO hivatalos lapja a harminc­­hatezer dollárból hatalmas összeget vágott zsebre, meg kell kérdeznünk: 2.) Igaz-e az, hogy az “Uj Előre” mint az IWO magyar szekciójának hivata­los lapja, 1935-ben több mint húszezer dollárt ka­pott az IWO-tól s ezenfelül különböző gyűjtések címén ugyanannyit szedett össze a könyenhivő magyar dolgo zóktól? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna fel­hívjuk figyelmét arra a tény­re, hogy a kiadott évi jelen­tésben hivatalos lap címén $36,058.76 van beállítva — de említés sincs téve arról, — hogy ebből mennyit kapott az “Uj Előre”. Ugyanakkor míg kell említenünk, hogy kéznél vannak a pontos ada­tokat tartalmazó számadá­sok New Yorkban, Bridge­­porton, Washingtonban és Moszkvában erre vonatko­zólag és tudtunkkal Youngs- j townban, Clevelandban, Det­­roitban és környékén nyil­ván vanak tartva az “Uj Előre” által eszközölt gyűj­tések, amelyek kimutatják, hogy az “Uj Előre” gyűjté­seinek összege mennyit tett ki. De el kell mondanunk azt is, hogy az “Uj Előre” kü­lönböző címeken beszedett vámjai, a tagság kebelében azt a hatást kelthetik, hogy jogtalan az, hogy az “Uj Előre” ilyen öszegeket keres sen különféle címeken és el­számolatlanul. Ezek tudatá bar vetődik fel a következő kérdés: 3.) Igaz-e az, hogy az IWO 1935-ben uj fiókok alakítása címén $24,775.23-t számolt el s ebből az ösz­­szegből az “Uj Előre” kü lönféle címeken szintén ré szesedett? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna, fi­gyelmébe ajánljuk, hogy két újságíró 14 tanú jelenlété­ben ezt a tényt elismerte az­zal, hogy az “Uj Előrének” elvitathatatlan érdemei van­nak az uj fiókok megszerve­zése körül s a forradalmasí­tás érdekében kifejtett tevé­kenységét is jutalmazni kell s ezt a munkát nem kíván­hatják tőlük ingyen. Elis­merték azt is, hogy az IWO gyűléseken az “Uj Előre” javára eszközölt gyűjtések nem fedezik kiadásaikat s igy jussot tartanak munká­juk ellenértékére. 4. ) Igaz-e az, hogy az 1935- ik évben a befolyt tagsági di­jakból majdnem annyit köl­töttek költségekre, mint a­­mennyit haláleseti segélyek és betegsegélyek címén kifizet­tek? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna, tekint­sen a harmadik kérdésre és gondoljon arra is, hogy a biz­tosítási felügyelőséghez bea­dott jelentésében megtalálha­tók a pontos válaszok s azok ból kitűnik, hogy 1935-ben közel egynegyed millió dol­lárt fizettek ki ügykezelési költségekre, akkor amikor haláleseti segélyek címén öz­vegyek és árvák csak $115.-000-hez jutottak. Természe­tesen amikor Iskolákra több mint ötezer dollár lett fizet­ve, hivatalos lapra $36,058.78 akkor érthető, hogy a nehéz tízezrekbe kerülő üzletveze­tés közel negyedmillió dollárt emésztett fel. Természetesen ezek a részletek titokban van­nak tartva, az igazságot a­­zonban a bizt. felügyelőség­hez beadott jelentés ponto­san feltünteti. Arra vonatkazólag, hogy az IWO központ csakugyan titokban tart igen fontos dolgokat a tagság előtt, tesszük fel a következő kér­dést : 5. ) Igaz-e az, hogy az IWO alapszabályai —állító­lag — héber nyelven készül­ték el eredetileg s ezt a tényt állandóan titokbar tartják félve attól, hogy ez befolyással lenne a tagszer­zésre? Mielőtt Bedacht elvtárs erre a kérdésre felelne, fel­hívjuk figyelmét arra, hogy az egyik államban kért mű­ködési engedély ügyében folyt bírósági tárgyaláson, a megjaíent egyik fontos sze­mélyi több tanú jelenlétében kijaíentette, hogy az IWO eívfdeti alapszabálya ott be­­utatásra került s a tárgya­lást vezető azt hivatalosnak csak akor fogadta el amikor annak hites angol fordítását is bemutatták. Ennek a' ténynek tudatában mondot­ta az IWO egyik tagja a kö-> vetkezőket: — Ebbe a dologba majd mélyebben belenézek. Kii- Ionosén szeretem, hogy az IWO biztosításommal kap­csolatban az “Uj Előrét” is kapom. Minden nemzetsé­get, minden vallást becsülök, nem tudom azonban megér­teni azt, hogy magyar em­bernek miért ne szabadna tudnia, hogy az IWO erede­ti alapszabályai héber nyel­ven készültek? Ez a titokza­tosság bántja öntudatos munkás voltomat. Nekem teljesen mindegy, hogy igaz­­e ez vagy sem, a fontos dolog az volna, hogy megír­ják az igazságot. Sajnos ezt nem várhatjuk el az “Uj Előrétől!” Ezzel kapcsolatosan kér­dezzük : (Folytatjuk.) AZ ORVOS PROBLÉMÁJA A kezdő orvos először működik önállóan egy szülésnél. Az eset után lesújtott arccal jelenik meg a profeszor előtt, hogy az rész­véttel kérdi a fiatal kollégájától: — Mi az? Mi történt? — A gyermek meghalt —■ : mondja a fiatal orvos megrémül­­! ten. — Kedves barátom, — vigasz­talja a tanár a fiatal orvost — az ilyesmi megtörténik. Az ilyesmi­hez hozzá kell szokni. A fiatal orvos mélyebbre hajt­ja a fejét. — Igen, de az anya is meghalt. A tanár részvéttel teszi kezét a fiatalember vállára. — Ilyesmi is előfordul a mes­terségben. Azért nem szabad el­vesztenie a bátorságát. Máskor majd jobban sikerül.. . A vigasztaló szavaknak azon­ban nincs sok hatásuk. A fiatal orvos feje még mélyebbre süly­­lyed. A professzor gyanút fog és most már izgatottan kérdi: — De remélem az apa egész­séges? PUSZTÍTÓ ÁRVÍZ AZ OHIO RIVER VÖLGYÉBEN Képünk Pomeroy város egyik utcáját ábrázolja, ahol ebben az évben már másod­szor jár az árviz. Magában Pomeroyban több, mint 2000 szegény ember maradt hajlék­talan. Az uccákon csak csolnakon lehet közlekedni. Pittsburgot is ismét fenyegeti az árviz veszedelme. BIZTOS JEL A földszinten lakó suszter odaszól estefelé a feleségé­hez : — Te asszony, menj föl itt szemben a harmadik eme­letre a fogorvoshoz és kérd meg tőle a tiz dollárt, a mi­vel tartozik. Ma csak volt elég bevétele! — Ugyan honnan tudod? — Egész délután annyi orditozást hallottam az ab­lakából, hogy már a fejem is fáj tőle.

Next

/
Thumbnails
Contents