Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-23 / 4. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. JANUÁR 23, 1937 N. 4 SZÁM ELMÚLT A MÁSODIK FÉLSZÁZAD ELSŐ ESZTENDEJE Irta: KUNSTADT ERNŐ — a 164-ik fiók titkára Mi lesz feljegyezhető annak a könyvnek első léniáján, amelybe a Verhovay Segély Egyletnek második félszázadáról történelmet ir a haladás? Bizonyára sokunk előtt feltolakodik ez a kérdés most, amikor az 1936-ik esztendőt már a második félszázad jegyében le is élte a mi Egyletünk, a Verhovay Segély Egylet. Nálam nem a közönséges kiváncsiságot szolgáló hajlam tolja fel a kérdést, hanem nagyon is komoly és több irányból kiinduló érdeklődés adja azt ajkamra s helyezi pennámnak hegyére. Érdekel az ügy amúgy is, mint a biztositási szakmában jártas embert az csak érdekelheti; Verhovay tag is vagyok s ebből kifolyólag közelebbről érint s mint fióktitkár pedig óhajtom tudni, hogy hasonló tisztet betöltő több száz tagtársaimmal egyetemben mennyire toltuk előre Egyesületünk haladásának szekerét? A rendes központi kimutatások és a most már beérkező fiók évi elszámolások nyomán minden fenntartás nélkül elhihetjük, azt, hogy a második félszázad első esztendejében kitűnő volt a Verhovay haladás. Tetemes volt tőkénk gyarapodása és hatalmas méreteket öltött a tagok szaporulata. Sietek azonban hozzátenni, hogy ez az év rendkívüli alkalmának tudható be, holott szerintem épen az volna a fontosság, hogy a kivánalmaknak megfelelőleg ezek az előhaladást jelző tünetek állandósuljanak s a közönséges egyleti élet sablonos lefolytatásának meg nem szakadó kifejezői. Ennek biztosítására meg van a Verhovay Segély Egyletnek minden alkalma, mert hiszen meg van, ki van építve mind a szükséges szerv, amivel ez elérhető. Saját magamat véve példának azt állítom, hogy az a sok száz titkár, akik a Verhovay Segély Egyletnek helyenként megbízott hivatalos képviselői és ügyeinek intézői, egyöntetű munkájukkal ezt véghez vihetik; természetesen, hogy a legelső szükség errenézve az egyetemes meggyőződés és a következetes célirányossággal végrehajtott közös munka. Szerény tapasztalatomat közrebocsátom abból a célból, hogy titkár tagtársaim velem együtt ugy láthassák a reájuk bízott feladatot, mintahogy tényleg van s ha nézetük velem egyezik, úgy nem is leszünk messze azoknak a céloknak megközelítésétől, amelyeknek irányában nekünk mennünk kell; — mennünk kell, — még pedig azért, hogy Egyesületünk második félszázadának történelmét mint a fejlődés meg nem álló folyamatát jegyezhesse fel a haladás. Tisztán áll előttem, hogy az ember ellenállóképességét nem a hat lábig felnyúló magasság biztosítja, hanem az az anyagcsere, amelyre az élő testnek szüksége van. Az is bizonyos, hogy a milliókat kitevő tőkék még nem teszik szilárddá a biztositási intézményeket, hanem újabb és újabb üzletkötéseken keresztül érik el azok teljes erejöket. Ez az igazság a Verhovayra is áll s azért ha valaki, a mi Egyesületünk életképességét az évenkénti osztalék kifizetésekből következtetve kielégítőnek véli, úgy az nagy tévedésben van, mert abban csak a kifejlett testhez hasonló cselekvését látja Egyesületünknek s nemcsak hogy le nem méri, de figyelembe sem veszi az anyagcserének folyamatát. Pedig hát ez a mi életünkre nézve a legfontosabb; UJAK> KAL PÓTOLNI A SORAINKBÓL KIMÚLT, ELHULT TAGJAINKAT S FOKOZNI AZ ÜZLETI TÖRVÉNYEKNEK MEGFELELŐ TAGSZAPORULATOT. Egyesületünknek központi vezetősége, már évek óta dolgozik azon, hogy a tagszerzés fontosságát a tagok köztudatába átvigye s jó nagy része titkárainknak ezt már nem csak tudja, hanem az abból ráháramló felelősséget nagyon is érzi. Még ezeket is akadályozza azonban, ósdi nézetekhez ragaszkodó öreg tagjainknak ellenséges viselkedése a tagszerzés uj idiómáival szemben, mikor gyűléseken fontoskodó hivatkozással hánytorgatják: “Mire való a költséges tagszerzés, hisz mi régiek meg voltunk nélküle, növekedett a*tőke s hozzá a fiókok kaszszáiban is bőségesen találtatott pénz!” Át kell tenni magunkat az ilyen elmúlás fölötti kesergéseken Titkár társaim s kitartó magyarázatok révén szorítsuk ki gyűléseink tárgyai közül, ezeket a mához nem illő okoskodásokat. Errenézve ai módok és eszközök kezeink között vannak. Titkár társaim velem együtt kimutatásokat készítenek, vagy készíthetnek, az évnek bevégeztével áttekinthető fiók mozgalomról s könnyedén csoportosíthatják az eredményeket úgy, hogy a lényegtelen kiemeléseket felcserélik, a mindannyiunkat érdeklő fontosságokkal. A pikniknek, vagy bálnak sikere ma már másodrendű esemény közöttünk, mert hiszen úgy a betegsegély, mint a csonkulás és haláleset kifizetése, egyedül a központot terheli s igy bármenynyire idegenül hangzik is a fiók pénztárának gyarapodása nem elég ajánlat ahoz, hogy újból tisztségre választódjék az, aki a fiók pénztárának töltögetésében merítette ki az egyesületi munkát. i Hozzuk csak kimutatásunkban arányba a központhoz teljesitett befizetéseket s a fiókhoz különféle címen a központtól érkezett kifizetéseket s látni fogja velünk együtt a tagság, hogy régi fiókjainknak jó része többet vett ki központi pénztárunkból, mint amit oda beküldött. Könnyű lesz hát ezen a réven szemléltetővé tennünk, hogy UJ VÉR, UJ ERŐ, UJ TAGSÁGI SZAPORULAT TÁMASZTJA MEG AZT A TŐKÉT, AMIT MILLIÓS VOLTÁNÁL FOGVA! ELFOGYHATATLANNAK TART AZ A SZEM, AMELY LÁTNI NEM TUD. •— Évi, havi kimutatásainkon keresztül ismételjük a tagszerzés fontosságát és olvassuk rá a vezetésünk alatt álló fiókra, mit tett ezekben az időkben a közös haladás előmozdítására, hány uj taggal szaporította a VERHOVAYAK TÁBORÁT? — Mint mindenben úgy a tagszerzés fontos munkájában is nekünk fiók titkároknak kell előljámunk, mert a példa a legjobb vonzóerő! f ~------------------------------------------‘------;------<$> NIEW y'DIRIK Zug Naw York, mint szálas erdők zugnak éjjein a töprengő Nagyurnak és ijeszt a rejtelmes, terjengő óriás, mint gyermeket az erdő. A szivem, ez a vén, beteg óra, ráriad az ah'ó Alkotóra s tengernyi égi porszem leragyog. Óh, be jó, hogy New Yorknál mind nagyobb. Tarnócy Árpád VERHOVAY HÉT. KEDD: Mr. Magyar az unokáit Is beíratja a Verhovayba