Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-16 / 3. szám

10-ik oldal JANUÁR 16, 1937 V<írlmQyük.Igpj(i [Beszéljünk a házasságról A házasság bizony nagy probléma. Nem azoknak’, akik csak úgy máról-holnapra (esetleg tegnapra) kötnek házasságot, hanem olyanoknak, kedves nőtársaim, akik egy életre kötik a házasságot. Egy nagyon elmés francia asszony a következő tiszparancsolatot állította össze erre a szent célra: 1. Ne menj férjhez olyanhoz, akit nem szeretsz. 2. Ne menj férjhez olyanhoz, aki bátortalan, mert csak igazi férfi lehet jó férj. 3. Ne menj férjhez olyanhoz, akinek asszonyos szokásai vannak. 4. Ne menj férjhez olyanhoz, aki már az édesanyádat is elvehette volna. 5. Ne menj férjhez olyanhoz, aki esküdözik, hogy soha sem volt más­ba szerelmes. 6. Olyanhoz menj feleségül, aki még a hi­báidat is szereti. 7. Olyanhoz menj feleségül, aki bízik hű­ségedben és nem üldöz féltékenykedéssel. 8. Olyanhoz menj feleségül, aki megissza a bort, de legénykorában is éjfélelőtt járt haza. 9. Olyanhoz menj feleségül, akit nem­csak szeretsz, de tisztelsz is. 10 Olyanhoz menj feleségül, akit te választasz ki magadnak. Ez a tízparancsolat ugyan nem fejezi ki egészen pon­tosan a jóházasság minden feltételét, de nagyon bölcsen disztingvál. Körülbelül azt mondja, hogy igazi ember le­gyen az, akit a nő élettársul választ. AZ UJ FARMTÖRVÉ­NYEK UJ REMÉNYE­KET HOZNAK A VER­­HOVAY TANYÁK VILÁ GÁBA A farmélet szürke világá­ba-éltető fénnyel fognak be­világítani a készülő uj farm­törvények, melyek rövide­sen mind a törvényhozás asztalára kerülnek Wash­ingtonban. Az, aki járta itt Ameriká­ban a magyar tanyákat, az jól tudja és ismeri az ottani életet és mind azt a megszám lálhatatlan akadályt, mely a zavartalanabb és nyűgöd tabb élet útjában áll. Roosevelt elnökünk már több ízben tanujelét adta annak, hogy szivén viseli a farmerek ügyét s most is el­tökélt szándéka, hogy a ta­nyák világában a mai idő­nek megfelelő, a farmerek érdekeit védő és a mai kor igényeit jkielégitő helyzetet teremtsen! A kormány támogató ke­zét már e tavaszon érezni fogják farmerjeink. Kényei mes és valóban könnyen törleszthető kölcsönöket fog a kormány folyósitani ré szint vetőmag, gazdasági gépek és szerszámok, vala­mint házi állatok beszerző' sere, — részint az elviselhe­tetlen kölcsönök átcserélé sére olyan értelemben, hogy a kormány fogja kifizetni a­­zokat, — s helyettük hosszú lejáratú kényelmesen tör leszthető kölcsönöket kap nak a farmerek alacsony ka­matláb mellett s ezáltal meg védelmezi őket az uzsora kamatokat szedő zugban koktól. — Roosevelt ezenkívül meg akarja valósítani ama ré­gebbi keletű tervét is, hogy azon farmbérlőket a kor­­mátiy teljes támogatásban részesítse, akik farmtulajdo­nosok akarnak lenni. A földmi velésügyi miniszter­nek ezen terv keresztülvite­lére legalább 50 milió dol­lárra van szüksége a követ­kező tiz éven át. Ezen összeggel az arra érdemes farmbérlőknek mó­dot akar a kormány adni, hogy negyven év alatt ké nyelmesen, minden különö­sebb megerőltetés nélkül tu­lajdonosai lehessenek annak a földnek, amelyen dolgoz­nak. A föltétele ennek az, hogy az első öt év alatt pon­tosan fizessék be az állam kölcsönben részesülő farme­rek évi részleteiket. — Ha az első öt évben megfelel nek ezen követelmények nek, úgy a farmot a saját nevükre irja a kormány és jogos tulajdonosai lesznek a földjüknek és farmjuknak. A földmivelésügyi minisz­térium számadatai szerint két millió amerikai farmer család él bérelt földön. Ter­mészetesen ezen horribilis számnak csak bizonyos há­nyadáról volna szó, mert földbirtokosok és földbér lök mindenkor voltak és mindenkor lesznek is, de határozottan nagy nemzeti és erkölcsi érdeket fog je­lenteni, ha a földmives csalá­dokat saját földjükhöz és sa­ját otthonukhoz segíti a kormány. Több törvénytervezetről vitatkoznak máris Washing­tonban főként két nagy cso­portban. A kongresszusi képviselők egyik csoportja a íentemlitett javaslat mö­gött áll és s most terjesztet­te elő azt a javaslatot, hogy vásárolja össze a szövetsé­gi kormány a bérbeadott földeket és azokat adja el egyes farmereknek olyan a­­lapon, hogy egészen kis részletekben, hosszú idő a latt törleszthessék le a vé­telárt. — A másik csoport pedig olyan törvényhozási intézkedések sürgős létre­hozatalán fáradozik, mely minden időben biztosítani fogja a farm-termékek be­csületes árát, úgy, hogy a farmer megfelelő haszon­hoz juthat munkája révén és ebben az esetben önma­gától megoldódik a kérdés, mert abba a helyzetbe kerül, hogy megvásárolhatja a maga földjét! ! — A BAROMFI TÉLI GONDOZÁSA Időjósok azt mondják és írják, hogy a mostani eny­he, beteges időt kemény hi­degek s nagy havazások fogják felváltani február­ban, de főként március ele­jén. Nem tudhatjuk, hogy mennyiben teljesül be a jó­solás, — de farmerjeink ta­pasztalatból rámondják min denhol, hogy : “Biz’ a köny­­nyen megeshetik, mert bo­­lnodul furcsa ez a beteges tél!” . . . •A havas, téli napokban a baromfiakra a jó farmernek nagy gondot kell fordítania, azért adunk itt jó tanácsot nehány Verhovay farméi tagtársunk kérelmére. Tudnunk kell, hogy a tyuk tulajdonképen “hó­vak”, — vagyis a nagy fe­hérség nem kedvez a látá­sának, ezért nem is szeret kijárni, ami élelemkeresés szempontjából nem is bir ilyenkor nagy fontossággal mert hiszen úgy sem talál­nak a baromfiak semmit sem a szabadban. A fon­tos azonban az, hogy nincs alkalmuk a mozgásra. —­Ha az ól nem alkalmas a benntartozkodásra, akkor a tyúkok kijárnak ugyan, de rögtön megállnak valame­lyik széltől védeett sarok­ban és ide-oda tipegnek, ha a hely egyébként száraz, vagy bebújnak ahová épem lehet, sőt oda is, ahol hideg huzat van és ottan bizony sehogy sem érzik jól magu­kat. Nem is lehet tőlük várni tehát, hogy tojjanak Megfigyelhetjük, hogy ilyen kor nincs semmi élénkség az udvaron. — Szomorúan áll­dogálnak a tyúkok, — de más baromfiak is az eresz alatt és nem dicsérik a gaz­dájukat a gondossága miatt. Ezen a helyzeten a leg­könnyebben és a legolcsób­ban akként segíthetünk, ha deszkából nehány láb ma­gas szint építünk, ámelynek teteje lejtős legyen, hogy a hóié és az eső lefolyhasson; — frontja pedig nyílt, hogy az állatok mégis szabad le­vegőn legyenek. — Ez tehát három oldalról védett és tetővel ellátott “kaparószin”, — ahogy még otthon az óhazában nevez­tük, amelynek mélysége le­het 10 - 12 láb, hossza pedig tetszésszerinti. Ha sok a hely és van elegendő desz­kánk is, — lehet hosszabb, hogy az állatoknak minél több terük legyen mozogni. Ide kiszórunk és elterege­tünk szénamurvát, vagy szalmaszecskát, amelyben egész nap szívesen elkapar­­gálnak, különösen, ha né­hány marék durvára darált kukoricát (török búzát) szó rufik el. Ilyen régidivatu kaparószinnek az építése nem kerül sokba és azonnal látni fogjuk, hogy az állatok vidámabbak és egyébként helyes etetés mellett fognak tojni most a tél közepén is s husvétra szép jövedelmet biztosíthatunk magunknak tojáseladás révén. Persze sokkal jobb, ha — amerikai értelemben vett — modern ólat építünk ma­gas ablakokkal, jó szellőzte­­tőkkel, melyeknél az állatok egész nap bentmaradhatnak a meleg ólban és kényelme­sen megkaphatnak mindent amire szükségük van. Ilyen körülmények között aztán lehet szó rendszeres téli to­jástermelésről, amely egyik legjövedelmezőbb ág'a a ba­romfitenyésztésnek és csak három tényezőn fordul meg: jó állomány, jó ól és helyes etetés. -— * * Ha már tyúkokról és to­jásról van szó, egy kérdésre is válaszolunk e helyen, me­lyet B. Nagy Mátyás íarm­­tagtársunk felesége vetett fel. — Azt kérdezni, hogy ho­gyan lehet a tojást télire, vagy mondjuk most husvét­ra eltenni? Szomszédjai német farmerek, — de azok nem árulják el annak a tit­kát . . . — No, hát annak a “titka” nagyon is közismert, főként magyar farmerjeink körében Ohioban . A tojást általában mész­­vizben szokták télire elten­ni s az igy “konzervált” to­jás fehérjét rendesen fel le­het verni habnak még hosz­­szu hónapok múltán is. A konzerválása eljárás a Zsuzsi néni postája ÚJSÁGÍRÓ. — Hogy le het-e a nő jó újságíró? — Hogyne. Éppen ebben a szá­munkban közlünk arról cik­ket, hogy az újságíró gár­dának nagyon sok nő tagja volt már. És mégis azt mon­dom : vagy nő, a nő, vagy új­ságíró. Ami annyit jelent, hogy azok, akik leküzdhetet­len hajlamot éreznek ma­gukban az újságírásra, ren desen nem 100 percentes nők. 17 ÉVES. — Még nagyon rá ér arra, hogy “okvetlenül férjhez menjen”. Pláne, ha nem is szereti azt, aki első­nek jelentkezett. Van egy magyar közmondás, ami igy szól: “Várt asszony vá­rat nyer”. A közmondás ugyan nem egészen világos következő: a friss égetett meszet óvatosan sok hideg vizzel öntenek le s a mész leülepedése után a felette ál­ló mészivizet leöntik széles­­szájú üvegekbe, amelyekbe előzőleg a friss, konzervá­landó tojásokat berakták. Az üvegeket sziniiltig tölt­jük mészvizzel és bekötve, hűvös helyen tartjuk. Bámulatos frissen marad­nak igy a tojások s pl. ha husvétkor előszedjük azo­kat, senki sem mondja, hogy nem frissek és nem néhány nappal előbb tojták a tyú­kok. Ez az eljárás egysze­rű olcsó és biztos. — Verhovay farmer tagtár­­saink ha bárminemű felvilá­gosítást óhajtanak, fordul­janak hozzánk s Írjanak er­re a címre: Verhovay Farmertudositó 345 Fourth Ave. Pittsburgh, Pa. de valamit mégis mond ar­ról, hogy várni jobb, mint ezt a fontos lépést elsietni. FÉLTÉKENY. — Egé­szen biztos, hogy ok nélkül féltékenykedik. Az, hogy a férje olyan nőnek köszönt az uccán, akit ön nem ismer, még nem bizonyítja azt, — hogy “félre lép”. A férfi — kinek egészen más hivatása van az életben, mint a nő­nek — nagyon sok olyan emberrel, tehát asszonnyal is kénytelen megismerkedni, akit nem mutathat be a fele­ségének és köszönni annak, akit ismerünk, legalább is il­lik. A féltékenység nagyon csúnya betegség, jó lesz, ha kigyógyul belőle. ÖREGEDŐ ASSZONY. — Bizony azok az asszo­nyok, akik elismerik, hogy öregednek, rendesen öreg­asszonyok is már. De ez iga­zán nem szerencsétlenség, hiszen az öreg asszonyok­nak is van rendeltetésük a földön és pedig igazán na­gyon szép. Például: a gyer­mekek, esetleg az unokák nevelése, a háztartás gondo­zása, stb. Ha férjének “tet­szeni” akar, aki bizonyára szintén “megállapodott em­ber” már, fordítson legalább annyi gondot az otthonukra mint amennyit önmagára szán. Egészen biztos a siker. ÖZVEGY. — Arra nincs szabály, hogy ki hogyan és meddig gyászolja a férjét, de régebb szokás volt: fél­évig teljes gyász, egy évig félgyász. A külsőség a világ­nak szól. Az igazi gyász a­­zonban önmagának. És azt Ön jobban tudja, hogy meny nyi gyásszal tartozik önma­gának, mint én.

Next

/
Thumbnails
Contents