Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-19 / 25. szám
. • • ••......■— ..■'T'...."...... .......... —........, C-ik oldal NAGY DOLGOK FENEKE Irta YARTIN JÓZSEF Nagy megtiszteltetés ért a múlt hetekben. A Verhcr vayak Lapja nevében Daragó József főelnök kedvesen felszólított, hogy havonként egyszer írjak a Verhovayaknak immár hetivé átformálódott lapjában. Jól esett, hogy még vannak, akik emlékeznek rám, de kissé meg Is ijedtem, mert mit írjak egy egyleti lápba, főleg a Verhovayakéba, melynek igazán változatos és érdekes színvonalát az én komor cikkeim nagyon leszállítanák. Mert ha már valaki olyan öreg mint én vagyok, akinek tehát sokkal több alkalma volt rengeteg sok dolgot és eseményt látni, meglátni, átélni, az analytikussá kétkedővé, reális hajlandóságúvá válik; azt a külszin már nem kábítja el; az a dolgok fenekén felismeri azokat a titokzatos erőket és törvényeket, amelynek nemcsak embereket és viszonylataikat, de országokat és népeket is mozgatnak. írni szeretnék sok mindenféléről, komoly, komor és nagy dolgokról, de ne ijedjenek meg, mert van még irói rutinom, hogy érdekessé tegyem. Ezeknek a nagy dolgoknak a forgandóságában megdönhetetlen törvény és törvényszerűség van, de csakis azokra a vonatkozásokra fogok kiterjeszkedni, amelyek az olvasót a legközelebbről érdeklik és amelyekre a legtöbb ember nem is gondol. írni szeretnék a létért való küzdelemről, mely alapja és forrása mindenféle érdekharcnak, osztályharcnak, gazdasági harcnak bűnnek, gazságnak és ezt a küzdelmet maga az Isten indította meg. Hogy mikor és mivel majd el fogjuk mondani. írni szeretnék a “Struggle *for-Life’’ rettenetes törvényéről, az erőszaknak felülkerekedéséről s arról, hogy az erősebb (legyen az ország, nép vasúttársaság, Rockefeller, vallás egyház) nemcsak el akarja nyomni a gyengébbet, de feltétlenül elnyomja erőszakkal, rafinériával, vagy okosan nem feltűnő módon, mihelyest csak teheti. Ki hinné, hogy ha elnyomja, akkor öntudatlanul önmagát védi. írni szeretnék a létküzdelem másik kisarjadásáról, az equilibrium törvényéről, azaz egyensúly törvényéről, amely az egész természetben megnyilvánul, amelyeket minden ember megérez, de nem tudja micsoda. • Én nevet adtam neki, az “Egyensúly törvénye” nevet. Nagyszerű egy törvény'ez, megnyilatkozik a lépésünkben, a zenei taktusban, a tenger hullámzásában. A forradalmak, a lázadások, a szicíliai bosszú, a szocializmus, a sztrájkok és szakszervezetek, a sok milliós jótékony alapítványok, mind az egyensúlyra törekvés megnyilvánulásai. Sőt még az is az, mikor egy szegény embert megszánok s egy dájmot adok neki. (Nem bírok többet.) De sokról szeretnék még irni, ha kifutná az időből. Nem a Verhovayak Lapja életéből, hanem a magam egyre fogyó napjaiból. Szeretnék irni arról, hogy az ember egyre borzalmasabb szörnyeteg lesz, mert a gonoszságra való hajlandóság mind erősebb és differenciáltabb lesz; és hogy miért. Szeretnék irni mindenféle izmusokról, kommunizmusról, fascizmusról, diktátorokról, nyájkorszakról s hogy miért azok és olyanok amik és amilyenek. Szeretnék irni Hitlerről, arról a rettenetes veszedelemről sőt katasztrófáról, amelyet Magyarországnak jelent, ha még vagy 15-20 évig garázdálkodhatik. Szeretnék irni Father Divine-ről és ar ról, hogy miért ismétlődik meg bizonyos dolog, sokszor 50 - 100, sőt kétezer év múlva. Szeretnék irni a relativitásról, de nem nagypofáju természettudományi alapon, (úgy sem értek hozzá) hanem csak úgy könnyedén, irodalmi, művészeti zenei alkotásoknak és egyebeknek a relativitásáról. E- zek igy mind színtelen dolgok, de minden ambíciómat beleteszem, hogy érdekesnek írjam meg. Szeretnék többféle könynyebb dolgokról irni; arról is, hogy melyik a legmaradandóbb (néhány soros) kis irodalmi müve, és miért az? Mi tes-zi örökkévalóvá? Szeretnék irni a nekem legellenszenvesebb micsodáról, arról, hogy mi a frázis, mi teszi azzá, mikor frázis és mikor nem az? A frázisról oly keveset kell irni, s oly kis téma, hogy ezt talán most mindjárt elintézhetjük. Frázissá az olyan mondás lesz, melyet unalomig ismételnek, miután felkapták mint tetszetősei, s továbbadják, mig végre elterjed az egész világon, mint ártalmatlan, vagy ártalmas és tévútra vezetés mondás. “A munka nemesit!” Egyike a sok hülye kis frázisoknak, mely azonban szinte dogmává nőtt és nem sok embernek jut eszébe kételkedni benne. Higyjen benne, aki akar; én nem hiszek. Ha a munka nemesit, akkor miért igyekszik mindenki mással végeztetni a munka nehezebb készét? Ez oly egyszerű kis ügy, hogy felesleges tovább foglalkozni vele; aki azonban mégis alapos információt akar szerezni ennek a frázisnak az értékéről, kérdezze meg az éhbérért rettenetes munkát végző bányászokat, s lelketlen érdekköröknek dolgozó mindenféle munkásokat, hogy miben tapasztalták önmagukon a munka nemesitő hatását? Ez a frázis kis dolog s igy a feneke se nagy. Az is igénytelen kis frázis, hogy a csirke ne akarjon okosabb lenni a tyúknál, a gyerek az apjánál. Ez már veszedelmes egy frázis, mert voltaképen az a filozófiája, hogy egy nemzedék ne akarjon okosabb, tanultabb eszesebb lenni a megelőzőnél, hanem a világ maradjon meg a fakilincsnél, a faekénél, az olajmécsnél, a ludtollból faragott irótollnál, a jobbágyi sorsnál, a szervezetlen és jogatlan munkánál, az úgynevezett történelmi jogoknál és Isten kegyelméből való királyoknál. A legtetszetősebb és leghülyébb, legfelkapottabb frázist a legutolsó korszak termelte ki, s fújják nemcsak érzelmes emberek milliói, de emóciókra hajló .olyan emberek is, kiknek úgynevezett jogi trainingjük van, s fújják különösen akkor, amikor megszaporodnak a kivégzések. Aszondják, hogy aszondják: “senkinek sincs joga elvenni az életet, amelyet nem adott!” Tehát még a törvénynek sincs. Vagyis a törvénynek joga van a gonosztevő vagyonát elvenni, (még a becsületesen szerzett is) joga van a családját indirekte koldusbotra juttatni, de nincs joga elvenni az életét. Engem ez a frázis örökké bántott, sokat gondolkoztam rajta, s talán azért, mert semmi konyitásom sincs a jognak alapelveihez, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az akasptófára került többszörös rablógyilkosnak az életét nem L törvény vette el, hanem indirekt utón önmaga lett öngyilkos. Nem technikailag uayan, de mégis. Ezt azorjban valahogy érthetőbbé kell tennem egykét példával. Egy kötéltár cos a Niagara felett száz yard magasságban kötelet feszitett ki, hogy azon ma .M végigmegy, akármekkora 1 alálos veszedelemmel jár iAz utköz&pén lecsuszii: a kötélről, lezuhan a kava: gó örvénybe. Ki vagy mi ölt' meg? Technikailag a Nn.gara, — de miért ment oda? Ki mondta neki, hogy a; t a borzasztó rizikót vegye? A tó vize vékonyan behgy. Tábla figyelmeztet, hógy nem szabad a jégre menni, mert halálos veszedelemmel jár. Akadnak, akik mégis rámennek, bár tudják, hogy az életüket kockáztatják s odavesznek, pedig i tó jegének “nem volt jogaj” elvenni az életüket. Másvalaki bízik az úszási képességében, s bravúrból ép ;.z örvényen akar keresztüli szni, a parton felállított figyelmeztető tábla dacára. Az örvény megöli, “jogtalanul.” Épp dy jogtalanul capja el és morzsolja össze a száguldó gyorsvonat azt a vakmerőt, aki a leereszt« tt sorompó =l)eriiovapkJhpJa— Junius 19, 1937 alatt át akar menni a vágányokon. Azt hiszem az olvasó e néhány példából is látja, hogy mit akarok bizonyítani, talán rusztikus logikával, talán oly abszolút laikus módon, hogy a jogászok megmosolyogják. Amiképpen a vékony jég és az örvény nem megy senki után és nem tör senki életére, akképpen a törvény is mozdulatlan a maga néma fenségében. De veszedelmes kisebb-nagyobb kampói vannak, sőt halálos tőrei. Akik veszik a kockázatot, hogy “majd ők átbújnak” a veszedelmes kampók közt, s rosszul számítván felnyársalják magukat az egyik kiálló dárdával, azoknak az életét a törvény veszi el? Még egy hatszoros rablógyilkosét is,- — aki jól tudja, hogy mi lesz az ő életével, ha nekiszalad a törvénynek. Miért rohan neki, mikor a törvény a maga egészében sem más, mint oly figyelmeztető és intő tábla, mint az örvényé, vagy a tó vékony jegéé. De azért a hazug és szépen kongó frázis tovább fog kongani: “a törvénynek nincs joga elvenni azt az életet, amit nem adott.” SHARPSVILLE, Pa. FELHÍVÁS a 171-IK fiók TAGJAIHOZ Ezennel felhívom a 171-ik fiók tagjainak szives figyelmét arra, hogy gyűléseinket minden hó második vasárnapján délután két órai kezdettel fogjuk tartani az eddigi négy órai kezdet helyett Simon Károly Halijában. Abban az esetben, ha a második vasárnap a hónap 10-ike előtt esik, úgy a gyűlés az utánavaló vasárnap lesz megtartva. Felkérek minden tagtársat, — hogy mivel a fiók taglétszáma már meghaladta a százat saját érdekében jelenjen meg a gyűléseken; minden tagtárs arra törekszik, hogy havidijait pontosan befizesse, ugyanakkor tehát amikor ezt teszi egy-két órát szentelhet a gyűlésen való megjelenésre, ha már másért nem is időtöltés és egy kis szórakozás szempontjából Tagtársaim nem az utcán és a gyárban kell a Verhovay ügyeket megtárgyalni, hanem elke1! jönni a gyűlésekre és ott megtárgyalni a történteket, vagy panaszokat. ' Ugyancsak felkérem a tisztelt tagtársakat, hogy az egymás elleni táplált rosszindulatot és gyűlöletet igyekezzenek minél gyorsabban elfelejteni, mert egy ilyen szép taglétszámmal rendelkező fiók mint ma a 171-ik fiók, sokkal gyorsabban juthat előre, ha összetartás van a tagok között, nem pedig egymás ellen való áskálódás. Ez alkalommal különösen felkérem tagtársaimat, hogy a júliusban megtartandó gyűlésen mindenki feltétlenül jelenjen meg, mivel azon több fontos indítvány kerül tárgyalás alá. Ismételten elvárom, hogy a gyűléseken lehetőleg minél nagyobb számban jelenjenek meg tisztelt tagsársaim és vagyok Tagtársi tisztelettel: Takács Péter, titkár. FELHÍVÁS A SOUTH BEND, INB.ban székelő 132. fiókunk titkára: Axnix Jenő, Cime: 1634 S. William St., — tisztelettel kéri tagtársait, hogy azok, akik címüket az elmúlt 2 évben változtatták, uj címüket vele azonnal tudassák, hogy a fiók nyilvántartásaiban a változások keresztülvezethetők legyenek. Ez a dátum nagyon fontos napja az amerikai magyarságnak, — mert ezen a najion indul New Yorkból a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET Nagy társasutazása MAGYARORSZÁGBA ÉS AZ AMERIKAKI MAGYAR UJ NEMZEDÉK ZARÁNDOKLATA BANDHOLTZ TÁBORNOK SZOBRÁHOZ a North German Lloyd EUROPA nevű gyorshajóján A bremerhaveni kikötőben, közvetlenül a hajó mellől induló “Verhovay Gyorsvonat” szállítja majd az amerikai magyarság követeit Budapestre, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesülnek AMERIKAI POLGÁROKNAK NEM KELL MAGYAR VIZüm! Minden amerikai magyar részt vehet a kirándulásban. Tegye meg az előkészületeket már most és lépjen érintkezésbe a helyi hajóügynökséggel. HAMBURG-AMERICAN LINE flg lapH NORTH GERMAN LLOYD Llldvd. M 407 Wood Street — Pittsburgh, Pa. —— NORTH I GERMAN I
