Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-19 / 25. szám
4-ik oldal ^üerhovayQkJhpja ■. Junius 19, l.,j, Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: S45 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, ________345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Advertising Department Woolsey Station (Hirdetési iroda): P. 0. Box 7. — — Long Island City.'N. Y. Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. A VERHOVAY SZAVAK ÉS A VERHOVAY BETŰ EREJE HÚSZ ESZTENDŐ A VERHOVAY PORTÁN 1917-et irtak ... Itt Pittsburghban a csaknem két hétig tartó Verhovay Konvenció javában folyt. Valóságos holnap is mondjuk magunkban: én is ezeket mondtam volna ... Ezek jutottak most eszünkbe, midőn a visszaemlékezés szárnyán visszaszállunk 1917 júniusába... Húsz esztendő merült el azóta az idők végtelen tengerében s joggal elmondhatjuk e helyen, hogy erőteljesebb, lángolóbb szavak az elmúlt ötven esztendő alatt sohasem hangzottak el mint 1917 junius óta ... Daragó, “a Verhovay jövő emberének” valóban Verhovay nagy jövőt és szép előrehaladást — nyitogató szavai telve voltak és telve vannak erővel, valósággal és álmokkal!... Szeressük lángoló, tiszta és nemes szavait, mert hiszen azok mögött mindenkor ott látjuk a Verhovay cselekedetek egész sorozatát nagy egyesületünk javára — és sohasem kárára! # Midőn azonban a Verhovay szavak erejéről Írunk, meg kell azzal kapcsolatban emlékeznünk annak a nevezetes 1917. évi konvenciónak egy másik, óriási horderejű döntéséről is. Húsz évvel ezelőtt határozta el a konvenció egy havonta megjelenő egyleti értesítő: a “Verhovayak Lapja” kiadását, amelynek Garay Gerő, később Zámbory Sándor és utána Márthy Ferenc voltak a szerkesztői. Végre a havi értesítőnek — uj alapszabályaink értelmében — a mindenkori központi titkár és központi számvevő lettek a társszerkesztői. ... A Verhovayak Lapjának születése teljesen összeesik tehát Daragó József feltűnésével és Verhovay karrierjének kezdetével. “Mélységes mély a múltak kútja” — írja Thomas Mann, a József-trilógia bevezetésében. Mélységes kút Verhovay múlt is s benne az egyének múltja ép úgy, mint lapunké! Elhasznált idő hullik beléje — és rétegeződik — végetérhetetlenül. Az eltűnt idő nyomában haladunk ma is és haladunk parlamentnek illett be. Éppen HÚSZ évvel ezelőtt, azon tűnt fel okos, higgadt felszólalásával egy erős egyéniség, az amerikai magyar közélet egy uj harcosa, DARAGÓ JÓZSEF, akroni, ohioi magyar üzletember, akinek a szive is, az agya is magyar volt. Mély rezgésü hangjával, okos megfontolt beszédjével igen nagy hatást tudott gyakorolni úgy a delegátusokra, mint a sajtó képviselőire és előbb suttogva, majd nagyon is hangosan — szinte követelőén — szájról-szájra adták a jel-Midőn a Verhovayak Lapja, mint hetilap, megindult a maga diadalmas utján, Daragó József — mint központi elnök, egy mély meleg érzéssel bocsájtotta azt útjára, — azt mondván, hogy “A VERHOVAYAK HETI-LAP JÁNAK MINDEN SORÁBA BELE FOGJUK LEHEL NI A LELKÜNKET, HOGY SZÍNES, MELEG SUGARAKBAN LŐJJÉK AZT SZERTE A MI IGAZ ÉS BECSÜLETES, A MI NAGY ÉS HATALMAS EREJŰ VERHOVAY AKARATUNKAT.” Hogy célunkat rövid néhány hónap alatt már el is értük, annak bizonyítéka az, hogy a Verhovay portán mindenütt szeretettel fogadják lapunkat és az elismerő leve lek százait kapja szerkesztőségünk fáradságos munkánk elismeréséül. Mi pedig a VERHOVAY JÖVŐBE vetett szilárd És DARAGÓ központi JÓZSEF föelnök húsz esztendővel ezelőtt. Beszéltünk olyanokkal, akik részt vettek, akik jelenvoltak azon a nevezetes konvención s akik mind elragadtatással beszéltek a megválasztott Daragó Józsefről, aki gyönyörű szavakban köszönte meg azt a váratlan bizalmat és megtisztelést, melyben őt a konvenció részesítette ... Megszerette már akkor mindenki szavainak erejét! Igen, “azt az erőt, amelyek úgy hatnak, mint maguk a cselekedetek!” Gondolkozzunk ezen megállapítás felett Verhovay testvéreim! Központi elnökünk lett azóta Daragó József, aki egyáltalán sem akkor, sem most nem szorul arra, hogy tömjénezzünk karrierjét. Mi ez alkalommal csak azt óhajtjuk leszögezni, hogy a szavak erejéről érdemes Írnunk, mert a Verhovayak története azt bizonyítja, hogy a szavak ereje sokszor fontos szerepet játszott egyes Verhovay harcosok emelkedésében és a köz által való kitüntetésében! — A szavak ereje többféle lehet és mély különbségek vannak csengéseikben. Vannak az igazság erejével díszített szavak, vannak korbácsoló szavak, melyek mindég a bajt, a bűnt keresik. Vannak filózófikus szavak, amelyek megértetni akarnak és elnézést követelnek és vannak költői erővel ragyogó szavak, amelyektől semmi egyebet nem kívánunk, mint hogy szép legyen. Végül vannak kellemesen vagy kellemetlenül ironikus szavak. A szellem erejétől épp úgy csilloghatnak, mint a népies zamattól, vagy a durvaság erejétől. Ilyen, vagy olyan szavak főtörvénye, hogy legyen benne erő. Hogy meggyőzzön, hogy fölemeljen, magával ragadjon, vagy mulattasson. Mindenki szereti a nagy szónokokat, akik helyettünk beszélnek és amig hallgatjuk vagy olvassuk őket, azt bizalommal haladunk a magunk utján... És rövidesen szót: “Daragó Józsefet Jbe egész amerikai magyar társadalmunk nem csak megismeri kell választani a tisztikarba, hanem elismerni és megszeretni is fogja a Verhovay szavak mert ő a jövő embere!” — a Verhovay betűk erejét! Be is választották éppen ÍRJUNK mindenkor magyarságunkról ÉS SZOLGÁLJUK A MAGYAR IGAZSÁGOT! Irta: Dr. PÓLYA LÁSZLÓ A Verhovay Segély Egylet központi elnöke, Magyar Amerikának pedig ennél is többje. Daragó József tisztelt barátom, mikor nemrégiben Clevelandban járt, egy bizalmas társaságban megszólított, hogy írjak egy cikksorozatot. “Miről,” kérdeztem? “Az amerikai magyarságról,” volt a mosolygó válasz. Az amerikai magyar betű öreg cselédjei valamennyien szerelmesek ebbe a témába és igy én is kapva-kaptam az ajánlaton. — De hát hol és hogy is kezdjem ? Kis ideje még csak, hogy belefogtam a clevelandi magyarság történetének a megírásába és azok, akik kenyerem és sorsom iránt még ma is érdeklődnek, itt is, ott is meglepnek egyegy olyan nyomtatvánnyal, amelyben az egyleti élet és általában a magyar élet is megszólalt. Ezek között a hálás köszönettel vett nyomtatványok között ráakadtam több kalendáriumban saját Írásomra. Harminchét esz tendő alatt kötött és kötetlen beszédben_sokat írtam az amerikai magyarságról, de nem eleget. Ha erről gyönyörű tárgyról ,nevezetesen ősi fajtánk legjellegze tesebb csoportjáról, az ante rikai magyarságról van szó mohó szeretettel nyúlok penna után és mig életem tart, soha sem telek el vele Mig a tengerek messzeségében ide-oda hullámzott fajtánk, mig olyan must volt, amit a sors soha sem hagyott kiforrni, az ameri kai kereset volt a hazahívó álmok parancsnoka. Trianon gyalázata azonban végleges megtelepedésre kényszeritett bennünket. A must kiforrott és az amerikai közélet serlegében is gyöngyös bor lett belőle. Jó amerikaiakká váltunk? Erre a kérdésre az emberi és faji értékek megismerésére ébredt fogadott haza hivataos és közvéleménye is igennel válaszol. Mig az idegenek tömke* egében kiváló munkaképességéről csak a nagytőke ismerte a magyart, azt amit egymásért alkottunk, az angolnyelvü sajtó csak ritkán vette észre, mert faji alkotásainkat nem tekintette a; gyesült Államokat is szol gáló közmunkának. De n tagadás benne, nem is ér letett meg bennünket. Ko suth dicsősége itt ragyogc emlékké vált és csak a nagy vállalkozás vette figyelemh a magyart, még pedig azér mert a kezdet kezdetén Iá ta, hogy munkabírásba szorgalomban kiválunk idegenek közül. A régi lágban magunk se törődtün, eleget azzal, hogy mit tar erkölcsi és lelki-világunkrí Amerika ? A fejlődés utján talál! zott velünk a legnagyobb de mokracia és a világháború megelőző években szeme vetett reánk a politika is. Ne beszéljünk arról, hog mi. lett volna, ha. igy, vág. úgy lett volna, elégedjünk meg azzal a ténnyel, hogy jó amerikaiakká váltunk. Az is mellékes, hogy saját elhatározásunk, vagy a sors parancsolta-é reánk a megtelepedést. Itt vagyunk és otthon vagyunk. Az Egyesült Államok politikai egységeben MagyarAmerika lelki birodalom és ennek a lelki birodalomnak délibábos, nőj tás-könnyes faji határai kö zött gyönyörű tartalmat ad az Amerika iránti hála! Nem szabad, de magva^ szokás szerint nem is lehe elfelejtenünk azt, hogy a vi lágháboruban az “ellenséges idegen” hivatalos bélyegét em ország, sem közvélemény nem ütötte a homlokunkra és hogy az amerikai emberszeretett mit tett a szülőha záért. Mig nem fogott szü lőhazánk ellenünk is feg\ vert, ha védőkart nem tv dott is, szerető kezét kinyu; tóttá szenvedő, küzködő ő: hazánk felé és mikor a h ború elmúlt, Trianon gval zata előtt bezárta a törvén hozás ajtaját. Igaz, -me bocsájtó békét kötött IV gyarországgal és a szív é vagyon hatalmával, oda lőtt a világveszedelem 1 elhagyatottabb áldozata n lé. A hála emberséges mag latán és érzésében már a lágháboru alatt otthon 1 tünk Amerikában és a bé szörnyű éjszakájában gyelmes kegyelemnek kiüthettük azt, hogy a 1 nagyobb köztársaságban k lett uj hazát vállalnunk! “Él magyar, áll Buda mi tengereken túl és igaz, csületes amerika mivoltui nak az által adhatunk i gyogó történelmi tártaim ha uj hazánkat megismert* jük a magyar igazsággal. Magyar Amerikának e nél fontosabb hivatása nin< Erősek vagyunk, mert a d (Folytatás az 5-ik oldalon) ▼
