Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-06-12 / 24. szám

unius 12, 1937 11-ik olisl JELIGÉS aggodalmunk e héten: Ha a munkáskérdé- 5eket mindenütt úgy rendezik el, mint Monroeban és Chica­góban, vájjon nem-e fogy el a munkáskérdésekkel együtt i munkás is ? — Azt óvasom az újságba, hogy Németországban le­fejeztek egy amerikai pógárt. — Le hát, merhát az embör csak igy lehet Hitlerista. — Hogy? — Fej nélkül. szerencsétlenség^ történt. A kis 'Móric a tanácsra nem hallgatott, mégis el­ment fürödni. Majd nagy sírással jön haza. Az anyja elébe szalad s kérdezi, mi történt? — Elvesztettem a mellé­nyemet, —- bőgött a gyerek. Ugy-e megmondtam, ne menj fürödni! — kántálja neki az anya. A következő évben a kis Móric titokban elment füi­­rödni, s amikor hazajön, ra­gyogó arccal újságolja az anyjának: — Mit gondolsz, mi tör­tént velem? — Hol voltál? — kérdezi kétségbeesve az anyja. — Fürödni — feleli Móric — és megtaláltam a mellé­nyemet, amit tavaly elvesz­tettem. — Hol? — Az ingem alatt. Mr. Pacek bemegy az ét­terembe, leül egy asztalhoz, sötét arcot vág és rág. A pincér megkérdi, mit kíván. Pacek int a kezével, még sö­­tétebb arcot vág és rág. A pincér hívja a főpincért, aki felszólítja Paceket, hogy rendeljen valamit. De ez megint némán int, és tovább A GIPSZEMBER HATVAN CENTJE A gipszember egy koldust ábrázolt. Apró, hosszuszakállu kol­­dust, de tulajdonképpen spórkassza volt. Ott álldogált örökösen, mozdulatlanul a szekrény tetején; a poros befőttek s a halvány melancholikus csi­­náltvirágok között. Ez a gipszember volt a mintaképünk. Ez az ember megtudta azt tenni, amit a családunkban senki. Spórolt. Mellette majdnem mellet­te állott egy gipszamorett. Bájos, kecses, mint egy lili­puti primadonna. Egy vékony fóliáns vá­lasztotta el a gipszembertől, nem érhettek egymáshoz, csak néztek egymásra epe­­dőn, olvadékonyan. Egyszer . . . hogy is tör­tént csak . . . igen . . . éjsza­ka, mikor kint esett az eső és a szél verdeste az ablak­táblákat, a kis amorett fázó­san rázkódott össze. Aztán hirtelen rendbehozta magát és odalépett az öreghez. Hó­fehér karjával átölelte a nya­kát és dorombolva, mint egy cica, odakupordott az ölébe. Mikor felébredtem, szo­kás szerint megcsörgettem a gipszembert. — Üres volt. Ott találtuk meg az össze­gyűjtött 60 centet a kis amo­rett harisnyájában. AZ APA Leány: Én édes Istenem, hát már nem megyek férj­hez soha? Azért, mert már öregecske vagyok. Hát tehetek én arról, hogy 1872-ben születtem? Apa (indignálódva): Hát én tehetek ? Távirat: “Tamás tigrisvadá­szaton meghalt.” Válasz: ‘‘Azonnal szállítsák haza a holttestet.” Nagy láda érkezik, döglött tigrissel. Távirat: “Ne tigrist, Tamást küldjék.” Válasz: “Tamás a tigrisben.” A ló, szamár és a kutya diskurálnak. Azt mondja a kutya: — Szomorú az én sorsom. Ha egyszer biléta nélkül megyek az utcára, rögtön el­fog a sintér. — Mit -mondjak én, — si­ránkozik a ló — húsz évig kinlódok, aztán jön a hentes és virslit csinál belőlem. A szamár elkezd nevetni: — Nekem akkor sokkal jobb dolgom van. Én, ha megöregszem, elmegyek egy politikai gyűlésre és ordíto­zok. FÜRDÉS A kis Grün uszodába ké­szül, de az anyja rárivall: — Istenem, Mórickám, ne menj “fürödni, ahányszor á mi családunkban valaki fü­rödni ment, mindig valami rag. Jön az üzletvezető és igy szól: — Uram, vagy rendel va­lamit, vagy elhagyja a helyi­séget. Jtt nem lehet csak úgy ülni és gumit rágni. . — Mi az, hogy gumit rág­ni — mondja Pacek — ez még az a rostélyos, amit teg­nap ettem itt. CILIKÉ NAPLÓJA Máj. 3.—A tenger sima, az égbolt felhőtlen. A kapi­tány csinos ember. Máj. 4.—A tenger nyug­talan, aíT ég borús. A kapi­tány ma bemutatkozott. Máj. 5.—Vihar van. Vil­­lámlik, dörög. A kapitány szerelmet vallott. Máj. 6.—Az orkán tető­pontjára hágott. A kapitány megesküdött, hogy elsü­­lyeszti a hajót mind a 243. utasával, ha nem hallgatom meg . . . Máj. 7.—Semmi . . . Máj. 8.—Kétszáznegyven­három utas életét mentet­tem meg. \ ---------------­Gróf Ökritz Uhui találko­zik az egyik barátjával és azt mondja neki: — Kérlek alássan, igaz lenne az, hogy a viz száz foknál kezd forrni? — Persze, hogy igaz, <-h hangzott a válasz. — Hát ez káprázatos, kéhrlek szépen.-— Micsoda? — Hogy a viz tudja, mi­kor van száz fok. CSIP-KE BUDAPESTET az ame rikaiaknak találták fel, mond ja előzékenyen Montgomery követ. A bókot viszonoz zuk: Amerikát viszont a ma gyaroknak fedezték fel. A NÉPJOGI értekező! Párizsban szeretnék megtar­tani a jövőévi magyar világ kongresszust. Bevalljuk, — hogy ilyen sikerült tótágasra a Tótágas sem képes. AZ UJELŐRE megvédi Jézust a názikkal szemben. Még megéljük, hogy a nép­jogi kérdésekben a magyar kormány védelmére kel. AZ ÉSZAKI SARKON meleg van. Ezt jelentik az orosz tudósok, akik egy ku­tyát is vittek oda magukkal. És most mi nem tudjuk, hogy vájjon mi melegítette igy fel az Északi sarkot: Stalin üd­vözlete-e vagy a kutya? OTTO megnézte Bilbao ostromát és kedvesen közöl­te Francoval, hogy ő is ilyen sikerrel ostromolja Buda­pestet. SZOVJET országban több tábornokot vonnak felelős­ségre! Stalin ellenes hadmoz­dulatok mián. Jó. De mi lesz, ha majd tábornokai után mozdul a hadsereg is? AZ ORVOSI kongresszus hivatalosan is elfogadta a születéskorlátozást. Ha eze­lőtt 40—50 évvel történt volna a dolog, vájjon hány orvos lett volna ezen a kong­resszuson? UJ GYÓGYMÓD Az orvostudomány diadala. I. JELENET. (A páciens fölkeresi a hi­res belgyógyászt.) Az orvos: Nos, nos, mi baja? Mit érez? Á beteg: Kérem, doktor ur,! már hetek óta nem tudok altfdni a köhögés miatt. Az orvos: Maga köhög? A beteg: Köhögök. Az orvos: Komolyan kö­hög? A beteg: Olyan komolyan, hogy majd beleszakadok. Az orvos: Nem akar fel­ültetni ? A beteg: De 4cérem, hát tessék megvizsgálni, azért jöttem. Nem jövök én ide tréfálni. Köhögök, a legko­molyabban köhögök. Az orvos: Jó, majd meg­vizsgálom. A beteg: (Hevesen köhög, szinte fuldoklik.) Az orvos: (Befejezi a vizs­gálatot.) -— Hm, hm! A beteg: Nos, mit tapasz­talt doktor ur? Az orvos: Csakugyan kö­hög. " A beteg: Na látja. Nem hazudok én. *srTAz orvos: Egészen jól kö­hög. A beteg: Hát persze. Az orvos: És hol kapta ezt? A beteg: Mit tudom én! MEGHÍVÓ A SPRINGDALE. PA.­­ban székelő 296-ik fiók 1937 julius 5*én, hétfőn a FÁBIÁN FARMON nagyszabású pikniket ren­dez, melyen a zenét Nagy Árpád hires zenekara szol­gáltatja. Lesznek jó hűsí­tő italok és lunch is. — Út­irány: New Kensingtonból jövők vegyék a Leechburg Roadőt s a temetőt elhagy­va, jobbra az első utón ka­nyarodjanak be a farmra. Mindenki szívesen látott vendég lesz! Blizman Béla, titkár Az orvos: Hát mégis hol fázott meg? A beteg: Ej, kérem, hát tudja azt az ember, hogy hol fázik meg? Ha tudná, nem menne oda. Az orvos: De mitől kapta? A *beteg (ordit): Mert megfáztam,- meghűltem ! Az orvos: Jó, jó, csak csön­desebben. Nem olyan ko­moly baj, hogy idegesnek kellene lennie miatta. Egy óra múlva nem fog köhögni! A beteg: Egy óra múlva? Az orvos: Igen. Az én gyógymódom rögtön segit. Én nem próbálgatok. Én mindjárt olyan orvosságot rendelek, ami hat. A beteg: Hát legyen olyan szives. Az orvos: (megírja a re­ceptet) : Tessék! A beteg (megnézi a re­ceptet) : Mi ez?! Az orvos: Az orvosság. A beteg: Hashajtó? Az orvos : Az-A beteg: Köhögés ellen? Az orvos: Köhögés ellen. A beteg: Ezt még életem­ben nem hallottam. Az orvos: Ez nem tesz semmit. Vegye be, amit ren­deltem és nem fog köhögni. A beteg: Doktor ur tréfál. Az orvos: Kérem, én a betegeimet nagyon komo­lyan veszem. Tessék a ren­delésemnek engedelmesked­ni. A beteg: Jó. Megpróbá­lom. De ha nem segit, akkor nagyon dühös leszek, doktor ur. Az orvos: Azonnal vegyen be öt szemet. Most mehet. Holnap legyen szerencsém. II. JELENET. (A páciens fölkeresi a hí­res belgyógyászt.) Az orvos: Ä, maga az a köhögős ... Na, köhög még? A beteg: Hát merek? Mikor az ékszerész hal­doklóit, magához irttette cégtársát, Izidort és elhaló hangon suttogta: — Izikém, van egy tizen­­kétszemélyes evőkészletem, amelyből hat darab hiányzik azt rádhagyom. — Miért pont rám hagysz egy hiányos evőkészletet? — Azért, — suttogta a haldokló — mert azt aka­rom, hogy megint együtt le* gyen a teljes készlet. _

Next

/
Thumbnails
Contents