Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-12 / 24. szám
unius 12, 1937 11-ik olisl JELIGÉS aggodalmunk e héten: Ha a munkáskérdé- 5eket mindenütt úgy rendezik el, mint Monroeban és Chicagóban, vájjon nem-e fogy el a munkáskérdésekkel együtt i munkás is ? — Azt óvasom az újságba, hogy Németországban lefejeztek egy amerikai pógárt. — Le hát, merhát az embör csak igy lehet Hitlerista. — Hogy? — Fej nélkül. szerencsétlenség^ történt. A kis 'Móric a tanácsra nem hallgatott, mégis elment fürödni. Majd nagy sírással jön haza. Az anyja elébe szalad s kérdezi, mi történt? — Elvesztettem a mellényemet, —- bőgött a gyerek. Ugy-e megmondtam, ne menj fürödni! — kántálja neki az anya. A következő évben a kis Móric titokban elment füirödni, s amikor hazajön, ragyogó arccal újságolja az anyjának: — Mit gondolsz, mi történt velem? — Hol voltál? — kérdezi kétségbeesve az anyja. — Fürödni — feleli Móric — és megtaláltam a mellényemet, amit tavaly elvesztettem. — Hol? — Az ingem alatt. Mr. Pacek bemegy az étterembe, leül egy asztalhoz, sötét arcot vág és rág. A pincér megkérdi, mit kíván. Pacek int a kezével, még sötétebb arcot vág és rág. A pincér hívja a főpincért, aki felszólítja Paceket, hogy rendeljen valamit. De ez megint némán int, és tovább A GIPSZEMBER HATVAN CENTJE A gipszember egy koldust ábrázolt. Apró, hosszuszakállu koldust, de tulajdonképpen spórkassza volt. Ott álldogált örökösen, mozdulatlanul a szekrény tetején; a poros befőttek s a halvány melancholikus csináltvirágok között. Ez a gipszember volt a mintaképünk. Ez az ember megtudta azt tenni, amit a családunkban senki. Spórolt. Mellette majdnem mellette állott egy gipszamorett. Bájos, kecses, mint egy liliputi primadonna. Egy vékony fóliáns választotta el a gipszembertől, nem érhettek egymáshoz, csak néztek egymásra epedőn, olvadékonyan. Egyszer . . . hogy is történt csak . . . igen . . . éjszaka, mikor kint esett az eső és a szél verdeste az ablaktáblákat, a kis amorett fázósan rázkódott össze. Aztán hirtelen rendbehozta magát és odalépett az öreghez. Hófehér karjával átölelte a nyakát és dorombolva, mint egy cica, odakupordott az ölébe. Mikor felébredtem, szokás szerint megcsörgettem a gipszembert. — Üres volt. Ott találtuk meg az összegyűjtött 60 centet a kis amorett harisnyájában. AZ APA Leány: Én édes Istenem, hát már nem megyek férjhez soha? Azért, mert már öregecske vagyok. Hát tehetek én arról, hogy 1872-ben születtem? Apa (indignálódva): Hát én tehetek ? Távirat: “Tamás tigrisvadászaton meghalt.” Válasz: ‘‘Azonnal szállítsák haza a holttestet.” Nagy láda érkezik, döglött tigrissel. Távirat: “Ne tigrist, Tamást küldjék.” Válasz: “Tamás a tigrisben.” A ló, szamár és a kutya diskurálnak. Azt mondja a kutya: — Szomorú az én sorsom. Ha egyszer biléta nélkül megyek az utcára, rögtön elfog a sintér. — Mit -mondjak én, — siránkozik a ló — húsz évig kinlódok, aztán jön a hentes és virslit csinál belőlem. A szamár elkezd nevetni: — Nekem akkor sokkal jobb dolgom van. Én, ha megöregszem, elmegyek egy politikai gyűlésre és ordítozok. FÜRDÉS A kis Grün uszodába készül, de az anyja rárivall: — Istenem, Mórickám, ne menj “fürödni, ahányszor á mi családunkban valaki fürödni ment, mindig valami rag. Jön az üzletvezető és igy szól: — Uram, vagy rendel valamit, vagy elhagyja a helyiséget. Jtt nem lehet csak úgy ülni és gumit rágni. . — Mi az, hogy gumit rágni — mondja Pacek — ez még az a rostélyos, amit tegnap ettem itt. CILIKÉ NAPLÓJA Máj. 3.—A tenger sima, az égbolt felhőtlen. A kapitány csinos ember. Máj. 4.—A tenger nyugtalan, aíT ég borús. A kapitány ma bemutatkozott. Máj. 5.—Vihar van. Villámlik, dörög. A kapitány szerelmet vallott. Máj. 6.—Az orkán tetőpontjára hágott. A kapitány megesküdött, hogy elsülyeszti a hajót mind a 243. utasával, ha nem hallgatom meg . . . Máj. 7.—Semmi . . . Máj. 8.—Kétszáznegyvenhárom utas életét mentettem meg. \ ---------------Gróf Ökritz Uhui találkozik az egyik barátjával és azt mondja neki: — Kérlek alássan, igaz lenne az, hogy a viz száz foknál kezd forrni? — Persze, hogy igaz, <-h hangzott a válasz. — Hát ez káprázatos, kéhrlek szépen.-— Micsoda? — Hogy a viz tudja, mikor van száz fok. CSIP-KE BUDAPESTET az ame rikaiaknak találták fel, mond ja előzékenyen Montgomery követ. A bókot viszonoz zuk: Amerikát viszont a ma gyaroknak fedezték fel. A NÉPJOGI értekező! Párizsban szeretnék megtartani a jövőévi magyar világ kongresszust. Bevalljuk, — hogy ilyen sikerült tótágasra a Tótágas sem képes. AZ UJELŐRE megvédi Jézust a názikkal szemben. Még megéljük, hogy a népjogi kérdésekben a magyar kormány védelmére kel. AZ ÉSZAKI SARKON meleg van. Ezt jelentik az orosz tudósok, akik egy kutyát is vittek oda magukkal. És most mi nem tudjuk, hogy vájjon mi melegítette igy fel az Északi sarkot: Stalin üdvözlete-e vagy a kutya? OTTO megnézte Bilbao ostromát és kedvesen közölte Francoval, hogy ő is ilyen sikerrel ostromolja Budapestet. SZOVJET országban több tábornokot vonnak felelősségre! Stalin ellenes hadmozdulatok mián. Jó. De mi lesz, ha majd tábornokai után mozdul a hadsereg is? AZ ORVOSI kongresszus hivatalosan is elfogadta a születéskorlátozást. Ha ezelőtt 40—50 évvel történt volna a dolog, vájjon hány orvos lett volna ezen a kongresszuson? UJ GYÓGYMÓD Az orvostudomány diadala. I. JELENET. (A páciens fölkeresi a hires belgyógyászt.) Az orvos: Nos, nos, mi baja? Mit érez? Á beteg: Kérem, doktor ur,! már hetek óta nem tudok altfdni a köhögés miatt. Az orvos: Maga köhög? A beteg: Köhögök. Az orvos: Komolyan köhög? A beteg: Olyan komolyan, hogy majd beleszakadok. Az orvos: Nem akar felültetni ? A beteg: De 4cérem, hát tessék megvizsgálni, azért jöttem. Nem jövök én ide tréfálni. Köhögök, a legkomolyabban köhögök. Az orvos: Jó, majd megvizsgálom. A beteg: (Hevesen köhög, szinte fuldoklik.) Az orvos: (Befejezi a vizsgálatot.) -— Hm, hm! A beteg: Nos, mit tapasztalt doktor ur? Az orvos: Csakugyan köhög. " A beteg: Na látja. Nem hazudok én. *srTAz orvos: Egészen jól köhög. A beteg: Hát persze. Az orvos: És hol kapta ezt? A beteg: Mit tudom én! MEGHÍVÓ A SPRINGDALE. PA.ban székelő 296-ik fiók 1937 julius 5*én, hétfőn a FÁBIÁN FARMON nagyszabású pikniket rendez, melyen a zenét Nagy Árpád hires zenekara szolgáltatja. Lesznek jó hűsítő italok és lunch is. — Útirány: New Kensingtonból jövők vegyék a Leechburg Roadőt s a temetőt elhagyva, jobbra az első utón kanyarodjanak be a farmra. Mindenki szívesen látott vendég lesz! Blizman Béla, titkár Az orvos: Hát mégis hol fázott meg? A beteg: Ej, kérem, hát tudja azt az ember, hogy hol fázik meg? Ha tudná, nem menne oda. Az orvos: De mitől kapta? A *beteg (ordit): Mert megfáztam,- meghűltem ! Az orvos: Jó, jó, csak csöndesebben. Nem olyan komoly baj, hogy idegesnek kellene lennie miatta. Egy óra múlva nem fog köhögni! A beteg: Egy óra múlva? Az orvos: Igen. Az én gyógymódom rögtön segit. Én nem próbálgatok. Én mindjárt olyan orvosságot rendelek, ami hat. A beteg: Hát legyen olyan szives. Az orvos: (megírja a receptet) : Tessék! A beteg (megnézi a receptet) : Mi ez?! Az orvos: Az orvosság. A beteg: Hashajtó? Az orvos : Az-A beteg: Köhögés ellen? Az orvos: Köhögés ellen. A beteg: Ezt még életemben nem hallottam. Az orvos: Ez nem tesz semmit. Vegye be, amit rendeltem és nem fog köhögni. A beteg: Doktor ur tréfál. Az orvos: Kérem, én a betegeimet nagyon komolyan veszem. Tessék a rendelésemnek engedelmeskedni. A beteg: Jó. Megpróbálom. De ha nem segit, akkor nagyon dühös leszek, doktor ur. Az orvos: Azonnal vegyen be öt szemet. Most mehet. Holnap legyen szerencsém. II. JELENET. (A páciens fölkeresi a híres belgyógyászt.) Az orvos: Ä, maga az a köhögős ... Na, köhög még? A beteg: Hát merek? Mikor az ékszerész haldoklóit, magához irttette cégtársát, Izidort és elhaló hangon suttogta: — Izikém, van egy tizenkétszemélyes evőkészletem, amelyből hat darab hiányzik azt rádhagyom. — Miért pont rám hagysz egy hiányos evőkészletet? — Azért, — suttogta a haldokló — mert azt akarom, hogy megint együtt le* gyen a teljes készlet. _
