Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-12 / 24. szám
oldal Junius 12, 1937 'UfrhovayQkJhpjQ Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. i Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel , Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors;. BENGZE JANOS és RÉVÉSZ KALMAN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 345 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be_ sent to . the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, ' 345. FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁSBA VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United, States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda); P. 0. Box 7. — Woolsey Station — Long Island City, N. Y. Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. A TÁRSADALMI JÓTÉKONYSÁG , A kártékony hazugságokról nem óhajtunk most elmélkedni. —_ Nincsen közöttünk egy lélek sem, aki ne .érezte volna néha egy:egy elejtett hazug szó, egy-egy hazug rágalmazás, becsmérelés, lealacsonyitás, leszólás; milyen kellemetlen és bizony sokzor kártékony hatással volt reá. Az ártatlan hazudozásnak egész lélektani irodalma van. A Tarasconi Tartarino-k, a báró Münchhausen-ek, a Hári Jánosok, a Don Quijotte-ok jellegzetes emberi tipusok s belőlük valamennyiünkben van egy csipetnyi kis adag. E ponton mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy az emberi agyvelő tulajdoképen nem is tud valami abszolút újat kitermelni, ennélfogva hazugságot sem. Legfeljebb ferdítést, túlzást, plágiumot és letagadást. Nincs az a regényíró, aki ma egy uj képzeletet, .uj fogalmat, vagy uj helyze-' tét tudna termelni, valami olyan abszolút újszerűséget, amelynek gyökerei ne nyúlnának bele a valamennyiünk által ismert és megszokott, valóságukba. Verne Gyula a holdba lövette,az embereket regényeiben, de ez nem volt uj .ötlet. Hiszen az ágyút és a robbanó angyagok horderejét már akkor mindenki ismerte. — Ugyancsak Verne Gyula irta meg. a Maptilust, a tenger alatt járó hajót, dé akkor már minden tudományos feltételeit ismerték a probléma megoldásának. Egyszóval a hazugság tornyát sem tudjuk csak az igazság tégláiból felépíteni s az .építőmester sokszor maga sem tudja, hogy a. valóságok fundamentumára hogy kerültek rá a hazugságok emeletei. HOVÁ SIETÜNK? (Kérjük ezen problémához olvasóink szives véleményeit) Egy olvasónk levele fekszik előttünk. Arról panaszkodik, hogy manapság lépten-nyoman kéregető áll az ember útjában. Kéregetés tekintetében leső helyen állanak azok a jótékony akciók, melyek ilyenkor tavasszal szinte egymást kergetik az egész országban. Fürge asszonyok es. lányok, művirágokat kinálgatnak uton-utfélen s az utcasarkok csak úgy virítanak a pipacsoktól, nefelejcsektől. Mindenki kér, sőt követel is a jótékonyság és a hazafias érzület szent hevében*. . . igazat adunk olvasónknak, mert valóban sok ember azt sem tudja: hogyan elégítse ki a maga jótékonysági ösztöneit anélkül, hogy azzal meg ne .rövidítse önmagát, vagy hozzátartozóit. A családos ember előbb-utóbb válaszúihoz érkezik s önmagában azt kérdi: — a magam gyermekeitől vonjam-e el a dájmokat, hogy a beteg, vak, árva, nyomorék gyermekek számára adjak , vagy szívtelen,ül menjek el ez utcasarkon a kéregető leányok, vagy a gyűjtők sátra mellett, hogy minden centemet megtakarítsam a magam és családom számára. Kissé nehéz probléma ez, ha felvetődik ez a kérdés: — Meddig mehet el a természetes önzés, a családi ér zés és a nemes értelemben vett takarékosság, és meddig mehet el a jótékonykodás, a kéregetök számára juttatott i alamizsna, vagy a jótékonysági egyesületek segélyezése? Erre bizony nehéz felelni. OLVASÓINKAT SZERETNŐK MEGSZÓLALTATNI. Mit tudnának ŐK erre felelni? A mi szerény véleményünk az, hogy mindenki a saját zsebe szerint intézze el ezt a kérdést, mert arra senki sem kötelezhető, hogy a maga, vagy a saját rovására jó-1 tékonykodjék. Az egyéni önzés, ha nagyobi) a keleténél, visszataszító dolog és*az a családi önzés is, ha túllépi az észszerű határokat. De sokszor eszébe jut az embernek, hogy mégis csak elsősorban a saját családja anyagi boldogulásáért felelős és a saját gyermekei előbbrevalók még a legnyomorékabb idegen gyermekeknél is. Ezt megértjük. Viszont nem tudunk elképzelni olyan kis jövedelmet, olyan kevéske pénzt, amelynek egy csekély töredékét oda ne lehetne adni azoknak, akik még nálunk is szegényebbek, vagy szerencsétlenebbek. Gondoljunk a bibliai szegény asszony két pennyjére. . . Lehet, hogy jámbor mesének tekinti sok olvasónk azt, de mégis arról a két pennyről szóló példabeszéd a legszebb és legmaradandóbb törvénye a társadalmi jótékonykodásnak. A HAZUGSÁG TORNYA IS AZ IGAZSÁG TÉGLÁIBÓL ÉPÜL A hazugság manapság az emberi gyarlóságok végtelen' mezején valóban éppen olyan, mint a gyom, a dudva. Kiirhatatlan. Sokan igen szigorúan, mások enyhén ítélik el a hazugságot. És tényleg hazugság és hazugság kßzött különbséget kell tenni. Előbb lélektanilag vizsgálatnak kell alávetni és csak akkor szabad erkölcsi Ítéletet mondani a hazugság felett, mert vannak kártékony és vannak ártatlan hazugságok. NE FELEJTKEZZÜNK MEG A NAPOZÁSRÓL; — A NAPFÉNYRŐL, MELY SZÉPÍTI A NŐK ARCÁT, TESTÉT! Rohanunk. Folyton-folyvást megállás nélkül rohanunk napi munkánk közben s alig-alig jut eszébe valakinek is, hogy megálljon egy percre s megkérdezze önmagát: hogy hová is rohan, miért is siet annyira? — Mi is a célja, vagy van-e egyáltalán célja ennek a rohanásnak? így a késői tavasz mele- j gén, az első nyári napok ve- j rőfényén, különösen is okunk j van arra, hogy megálljunk I egy percre és megkérdezzük , önmagunktól: — hová is I megyünk hát, hová sietünk? Talán jó is volna önmagunkért is tenni valamit. — Megállni, napra kiülni, vagy kifeküdni; — szívni a nap éltető sugaraitól átperzselt, friss levegőt. Pihenést adni testünknek, idegzetünknek s meggyötört, agyonhajszolt lelkűnknek is. Vagy hogy csak az ember volna oly utolsó, hogy ne lehetne pihenése?— Csak a gépnek van szüksége arra, j hogy megállítsák, megtisztogassák, megkenegessék minden részét s csak aztán indítsák el ismét a robotos munkára. Ne legyünk rosszabbak a gépnél. Nekünk is meg kell állatiunk néha-néha. Kenegetni kell az agyonhajszolt gépezeteket, •— de nem mesterséges, izgató ételekkel és italokkal, hanem az áldott nap melegével, a fii, fa, erdő, a patak szent csöndjével, amelynek gyógyító, megbékítő erejét semmi más nem pótolja s amely nélkül hamarosan összeroppan gépezetünk. Ne siessünk, ne'rohanjunk diát, hanem álljunk meg egy szóra! * TAGTÁRSNŐINKHEZ szeretnénk e helyen nehány szót szólni, ha már a napról van szó. Amerikában (én úgy mint óhazában is)' már évek óta elterjedt az a közhiedelem, hogy a NAP SZÉPÍT s ezzel a régi vélemények rombadőltek. Mindnyájan emlékezünk még az óhazai bájos napernyőkre. Ha kutatunk az öreg almáriumban, vagy a ládafiában s régi emlékeink közül ejőszedegetiink egyetmást, — a holmik között sok fotográfiát látunk — s a fakult fényképekről anyáink, asszonyaink és leányaink napernyős, karcsú, liliomszál-termetei mosolyognak felénk. Védte minden nő az arcbőrét, mert a tejfehér szin dominált akkor s a napbarnított, egészséges piros arcot közönségesnek, parasztosnak tartották. Azóta nagyon ...megváltozott az ízlés és más lett a divat. A napernyő idestova a múlt emléke lesz csupán. A hölgyek keresik a napfényt, ahelyett, hogy elrejtőznek előle. (Legfeljebb az óvatos, ki hajlamos a szeplőre.) A mesterséges napfénnyel, a kvarclámpa ultraviolasugarakban gazdag fényével régóta eredményesen gyógyítanak különböző kozmetikai fogyatkozásokat. A bőr beteges zsírosságától az eccemakig, a hajhullástól a kóros izzadásig számos bántalom javul, sőt tökéletesen gyógyul fénykezelésre. Ezek a gyógyító hatások feltalálhatok a mindenki részére ingyen hozzáférhető áldott napsugárban is. Csak ésszerűen kell felhasználni azt a végtelen hő-, és fényenergiát, mely a nap sugárözönében felhalmozódik. Az erélyes hatás, melyet a napfény kifejteni képes, teszi szükségessé az óvatosságot. Mint valami gyógyszert, csak fokozatosan emelt kicsi adagokban szabad bőrünkhöz, engedni a fénysugarakat. Ily módon válhatik csak a napozás egészségünk és bőrünk hasznára, anélkül, hogy a legkisebb kárt vagy kellemetlenséget kellene elszenvednünk. Az arcbőr oly sokszor gondot okozó megtisztítása célszerűen végzett napozással- ügyesen, .szinte érszevétlennl keresztülvihető. A ibőr beteges.' zsírosságából eredő mitesserek,. pattanások rendszerint javulnak; sőt teljesen el is tűnnek. jó hatással van a napfény és a levegő a fejbőrre. Ennek tulajdonítható, liogy a fejbőr és haj némely betegsége napozással gyógyítható. így a kopaszodás és hajhullás. A napfény hatására a fejbőr vérkeringése javul s ennek nemcsak a fejbőr állapotára van kihatása, hanem a hajhagymákra is. A mértéktelen napozás azonban nemcsak a hajat teszi tönkre, kisziva színét, megtámadva állományát, hanem még másképpen is veszedelmes lehet. Aki fedetlen fővel, hosszú ideig a forró napon tartózkodik, főfájást, napszurást, agygutát is kaphat. A napkurák nem teszik feleslegessé a bőr megszokott ápolását, sőt még nagyobb gond fordítandó erre, mint egyébként. — Az érzékeny s főként a szeplőre hajlamos nőnek nem lehet ajánlani a napfényt, mint szépitőszert, de a többi nőknek mindenkinek a javára válik a napozás, mert a napfény tényleg és valójában szépit, ha betartjuk a mértékletesség aranyszabályait. Rohanva, sietve közeledik a nyár, ne felejtkezzünk meg tehát a napozásról! ZÁMBORY SÁNDORNÉ GYÁSZA A múlt héten őszinte részvéttel vettük, a' gyászhirt, hogy Zámbory Sándor, a Perth Amboyi Híradó szerkesztője feleségének édesanyja, Balla Jánosné, életének 64 évében, trentoni otthonában elhalálozott. —1 Temetése az elmúlt hétfőn nagy részvét mellett ment végbe a gyászházból, hol á temetési szertartást Kiss Gyula, trentoni r. kát. plébános végezte. Gyászolják férje, Balla Jánoson kívül : Zámbory Sándorné, szül. B.alla Róza, Rossuné, szül. Balla Mária, Mashlovitsné, szül. Balla Erzsébet és fia s ifj. Balla Jánosné. —■ MIÉRT — Majd megmutatom magának az én Pali fiamat. Az egy csodagyerek. — Miért csodagyerek? — Na hallja! Nyolc éves már és se hegedülni, se zongorázni, se énekelni nem tud. Hol talál még egy ilyent.
