Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-29 / 22. szám
Journal of Verhovqy Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937. MÁJUS 29 NO. 22 SZÁM BECSÜLJÜK MEG MINDENKOR EGYESÜLETÜNKET ÉPEN MA VAN EGY ESZTENDEJE!!!... És mintha tegnap lett volna . .. — Lazajlott egyesületünknek felemelően szép, ragyogó és felejthetetlen ARANYJUBILEUMA. vCAz Egyesült Államok elnökétől és Magyarország kormányzójától kezdve a politikai, kereskedelmi, ipari és társadalmi vezéregyéniség gek egész légiója üdvözölte a. Verhovay Segély Sgyletet. — Az üdvözlő és szerencsekívánó táviratok, levelek és meleg, elismerő szavak hullámzó tengeréből pedig három grácia emelkedett ki és mirtuszkoszorut font egyesületünk homlokára. Ez a három grácia: a MAGYAR AKARATERŐ, a MAGYAR ALKOTÁS és a MAGYAR JÖVŐ ma is állandó lakói a Verhovayak Portájának. Ez a három grácia adta DARAGÓ JÓZSEFNEK a kezébe a jubileumi aranytollat, mellyel az alábbi sorokat irta meg szive minden melegével és lelke minden ujjongó örömével: “Temérdek viszontagság után érkeztünk idáig. Küzdelmekkel és gondokkal terhes a múltnak a levegője, de éppen ebben látom a legnagyobb biztosítékát a jövendőnek, mivel MEGHARCOLTUNK AZÉRT AZ ALKOTÁSÉRT, AMI A MIENK. Szűk, kiséletü alapításból nőtt magyar Amerika legerősebb egyletévé a Verhovay és átélte a természetes fejlődésnek minden próbáját. Ötvenedik évében végre odaért, hogy ma már jövőt jelent, de nem csak tagjainknak, hanem az egész amerikai magyarságnak is. \ Meggyőződésem, hogy az egész amerikai magyar élet kénytelen lesz beevezni abba a kikötőbe, ahol a Verhovay Segély Egylet ma horgonyoz és minden munka, elgondolás, szándék és cselekedet ezen a biztonságos magyar hajón termelődik ki, ami az amerikai magyar lelkekben valaha is kifejezésre vár.” — Gyönyörű és az ...igazság tüzében izzó sorok ezek, melyek belevilágítanak a múltba s ugyanakkor bemutatják az ötéven éves Verhovay Segély Egyletet, — félszázados, odaadó, becsületes és dicső munkája után, mint viharedzett gránitsziklát is — a hegy ormán! A megemlékezés fáklyafényénél ismét elvonulnak ma előttünk a “testvérhüség magyar pionírjai”: azok a kérgestenyerü, derék magyar bányászok, — az a maroknyi “feketegyémánt-görgető” magyar csoport, mely a Verhovay Segély Egylet megalakította — s mi kegyelettel tekintünk rájok! Lelki szemeink előtt pedig felelevenedik a Verhovayak Legendája. Mindnyájunkra nézve olyan erőteljes lelkiforrás az, mint a “fehér szarvas” legendája. Az első esztendők csetlőbotló, kátyuSkodó “szekerezései” nem voltak egyehek, mint a küzdelmek-küzdelme, — mondja a legenda. — Át kellett esni annak a lelkes, maroknyi, feketegyémántgörgető magyar csoportnak az uttörés izgató keservein, miként őseinknek: a honfoglaló magyaroknak ezer esztendővel előbb — ott a Duna-Tisza közén ... De a mélabus legendából igen szép történelem lett! Ismerjük azt mindnyájan. És tudjuk, hogy valóban uj honfoglalást jelentett egyesületünknek megalakulása, megszilárdulása és félszázados, testvértsegitő, nemes munkálkodása. Elismerte és elismerését méltóképen dokumentálta is óhazánk, amikor elküldötte aranyjubileumi ajándékba a nagy honalapítónak: Árpád fejedelemnek lovasszobrát. Legenda helyett történelmet regélhetünk tehát, amióta az a szobor itt van közöttünk, melynek eredetijét az ezeréves magyar földből gyúrta ki alkotója s az ajándékozás tényével hivatalosan is elismerte Szülőhazánk, hogy mi amerikai magyarok és Verhovayak uj országgal, uj várral ajándékoztuk meg a magyar fajt és hogy nem vérveszteség volt kivándorlásunk, hanem inkább “duserü vérbővülés”, amiben a Verhovay Segély Egylet immár félszázad óta “neveli és erősiti a magyar sejteket”. Vérbővülésről ismét jogosan beszélhetünk és írhatunk azóta, amióta a Verhovay Ifjúság is bevonult táborunkba s a Verhovayak hajója a fraternal vizeken megindult a nyilt tengerre ... — Uj atmoszféra kezd ráborulni a Verhavayak Portájára s az uj légkör tisztaságában felragyog a Verhovay Ifjúság, a Verhovay Uj Nemzedék aranynapja. Igaz ugyan, hogy a magyar mylt kezd elhalványulni és amerikai jövőnk kirajzolódása valami bánatot is hordoz magában. — De a Verhovay hagyományaiban minden biztosíték meg van arra, hogy Egyesületünk a maga szép és küzdelmes fáradsággal megszerzett emlékeit és alkotásait soha sem fogja elveszíteni! Csodálatos erők sugároznak vissza a múltból és nem kell félni attól, hogy az unokák megfeledkeznek apáikról, akik — a legenda szerint 13-an voltak — s akik a legkeservesebb bányászsorsban rakták le a Verhovay Vár, a Verhovay Segély Egylet fundamentumait. És akiknek lelkét, szivét, életét, elgondolását magyarázza a félszázados jubileumunkra irt Verhovay Himnusz: "Oh, szép a harc az életért, Ha minden testvér egyetért!’* A VERHOVAY ZARÁNDOKÚT SZENZÁCIÓI: 8. A “VERHOVAY DERBY”. VERHCVAy DIEIRIBT ügy futják, mint a Kentucky Derbyt, csak éppen nem a földön, hanem jóval magasabb régiókban. Ott, ahol már lelki célokat követ a lovas és csillagok porát rúgja levegőbe a remények zöldjén nevelt, ezüstpatkós versenyló. A hatalmas pálya gyémántos kék és naparanyban leng a két zászló: az amerikánus és a magyar is. Mert éppen ez a testvérség a Derby s nagy élmény azoknak, akik jólismerik a magyar náció sorsszerű testvértelenségét. A Célnál csodálatosan pompás érzések lengenek, mint felhők sírása után a szivárvány, ami a patinás mondák szerint is nagy gyönyöröket igér. És alattuk égi hajók várnak a győztesekre, hogy követhessék utján a felhőt, a szárnyas madarat, a szivek vágyódását és a költő repülő képzeletét. Mert: valahol a Nap alatt, vén Európa szive helyén van egy kis földi sziget, ahol az ős magyar Juhar megtépett ágai szomorgó bánattal várják vissza az elsodort leveleket. A világnak vert sok-sok magyar vándort, akik soha sem szűnnek meg visszatekinteni szülőföldjükre. És Decoration Day az a nap, amikor a Verhovay Derbyt futják. Népes a pálya, mert száz és száz magyar lélek állt vala starthoz. Csodálatos erőkkel felkészülten, mert sokezer mérföld a “táv”. De könnyű a verseny, mert Nagyur karámjából valók a paripák és nem is War Admiralnak, Pompoonnak, Reeping Rewardnak, Melodistnek hívják ám őket, hanem egyszerűen csak igy: Kisfalu, Nagyalföld, Kék Duna, Tiszahát, Zöld Róna, Honvágy, Buhánat, Kesergő, Nógrád. így bizony. És ezeken a paripákon futják le a Verhovay Derbyt a világ legküiönb zsokéi: Öreg Amerikas, Ősz Magyar, Bus Asszony, Szép Lélek, Uj Nemzedék, Nagy Szorgalom, Régi Álom és a többiek. A dij: falusi harangszó, ákácillat, boldog sóhajtás, pántlikás kalap, rózsás viganó, pipacs, búzavirág, napszállati libagágogás, anyák szemekönnye, testvéri ölelés, erdők zúgása, fecskék szárnyának kedves suhogása, egy korty bikavér és ezek közt is legelöl a boldog viszontlátás. No meg úgy mellékesen, vagy huszonöt hajójegy és vasúti biléta, hogy még se kelljen az egész hosszú utat a vágyódások és álmok szivrengető sebességével végigfutni. No iám, hát ez a Verhovay Derby, amit nagyszivü magyarok iktattak be a Verhovay egylet programjába, miután félszázadon át figyelték az ametrikájs magyarszivek dobogását és látva látták belőle, hogy a vándorlás nyugtalanságában sincs állandóan célja életünknek, mint a magyar föld. És a nagy egylet portáján száz olyan ablak nyílt ki azóta, amin át erre a földre lehet kilátni. És temérdek ott a csábitó gyönyörűség azonkívül is, aminek emlékét magunkkal hordjuk. Módját kell ejteni annak, hogy a pocahontasi bányász, a nagygyári acélos, a gummigyárak ro£>otosa, az amerikánus földet nevelő farmer Verhovay ország minden népe könnyebben odajusson. Ezért került a Verhovay Derby céljába a szülőföld lobogója. És most, május hónap utolsó estéjén futják a Derby finisét. Abban a csodálatos esti fényességben, amiben amúgy is minden magyar szív kiszokott röppenni a fészekből, hogy légi útra keljen. És ennek a Derbynek csak győztese van. Mert a legutolsónak érkező is megkapja a kincset, amit ez a mondat jelent: MAGYAR CÉL FELÉ, MAGYAR CÉLOKÉRT FUTOTTAM!
