Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-22 / 21. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937. MÁJUS 22. No. 21 SZÁM CSÖPPÉKBŐL ÁLL A TENGER A National Fraternal Congress of America, amelynek kötelékébe a Verhovay Segély Egylet is tartozik, Sajtóügyi Osztályának gyűlésén foglalkozott az autóbalesetek rettenetességével s tervbe vette, hogy annak lecsökkentésére a testvérsegittő egyesületek bevonásával kampányt indit. Ennek az ügynek tárgyalása során hajmeresztőén magas számtételekben lett kimutatva a National Safety Council jelentésében olvasható autóbaleseteknek menynyisége s szinte megrázóan hatott, hogy ebben az-évben már idáig 26%-kai megemelődött a múlt esztendőnek ugyanazon hónapjaihoz viszonyított autóbalesetek összege. Az 1936. évben 38,500 autó-szerencsétlenségről szól a statisztika, mig a United States News of Washington, D.C. State Highway Patrol központi hivatalának számadatai alapján közli, hogy több emberélet pusztult el az elmúlt 15 év alatt autóbalesetek folytán, mint mindazokban a háborúkban, amelyekben az Egyesült Államok fennállásuk óta — részt vett. Az autók által okozott s halállal végződött, fatális eseteknek száma 1920-tól 1935-ig 388,936-ra növekedett, mig 1776-tól lefolytatott háborúkban összesen 244,337 ember vesztette életét. Nem ejt-e gondolkodóba bennünket ennek a rekordnak megismerése s nem látjuk-e be mi is Verhovayak, hogy a National Fraternal Congress Sajtóügyi Osztályának meginditott kampányát tehetségünk szerint támogassuk? Ne intsünk — a saját kicsinységünkre célozva — elutasító mozdulattal erre a kampányra, mert hiszen a tenger vizének a csöppje is tenger s a sok miilókat számláló Fraternal Congressben, ha kevés számmal is, de mi is tényezők vagyunk. A Verhovay Segély Egylet, épen úgy, mint más Fraternal Life Insurance Company is többet jelent, mint épen biztosítást s igy nem csupán haláleseti biztosítások kifizetésével tesz eleget kötelességének, hanem többféle alakban nyilvánítja a köznek szolgálatát. — Társadalmi életünk réme ma a figyelmetlen, vagy az iautót őrült gyorsasággal hajtok sokasága s ha ezek közül csak egyet is ártalmatlanná tehetünk, úgy talán több életet is megmenthetünk. Váljék szokásunkká, hogy ne segítsünk senkit hajtóengedélyhez, mig meg nem győződtünk az iletőnek gépetismerő jártasságáról s lebegjen szemeink előtt, hogy bűnt követünk el az által, ha minden komolyabb megfontolás nélkül szavatolunk ilyen esetben és alkalmat adunk a tudatlanságnak, hogy gyermeken, felnőttön keresztülgázolva, — öljön, gyilkoljon. Ne befolyásoljon bennünket az, hogy becsületes életet élő s talán kiválóbb karakterű ember kéri a driver license kivevésénél segítségünket, mert nem az erkölcsi, vagy vagyoni jóság adja meg a gépkezelésbeni jártasságot és megbízhatóságot. — Ezzel ellentétben ugyanis többnyire az áll, hogy a társadalmi szempontból vett legrosszabb karakterek a legügyesebb hajtok. Az automobiltól összetört, zúzott, vagy megölt emberre nézve egyformán mindegy végeredményben, hogy a legpuhább női kacsoktól vezetett autó zuzta-e agyon, avagy A1 Capone sebes vágtatásával rohant az életből el. Az autóbalesetek csökkentéséhez közvetlenül is hozzájárulhatunk s t a Iá n ezen a módon tehetünk legA VERHOVAY NAGY ZARÁNDOKÚT SZENZÁCIÓI: 7 TOKAJ. //SOGOR, UGY-E JOBOR?" A magyar meg a német együtt jöttek a Bodrog felől és a gesztenyés árnyékában ültek le, mert olyan a fénye itt a levegőégnek, mint a tokaji bor. A macskafejü köveken hordós szekerek zörögtek át, de mire másodszor töltöttek, elcsendült az alkonyi csend és a Tisza túlsó oldaláról, Rakamaz alól, különös bugásu kanásznóta vert át: SZOMOROG A NYÍRI KANASZ. A BABÁJA MESSZI TANYÁZ. AHUN TANYÁZ, FEHÉR A HÁZ. GYÖNGYÖS CSELLAG OTT ÉCCAKÁZ. A német, a fehérhaju vizimérnök, úgy figyelt fel rá, mint siket kutya a füttyentésre. Hallotta is, nem is. De Keszegh András intéző uram szivén átkondult a kanász bánata és pohár után nyúlt. Leeresztett néhány kortyot és mire megért benne az érzés, meg is szólalt: — No sógor, ugye jó bor? A német sogor, aki már magyar pipát pipázott, némi megértéssel bólintott rá. De a tokaji bor tüze még nem talált helyet benne és felpárolgott a fejébe. Igen bódorgósan hökkentette ki: — Jó “por”. Hátuk mögött már pirult a Hegy és ilyenkor már szelek találkoznak a borpincék körül. Jönnek a Nyírségből, a Bükkből, Tulatiszárói, a Kisalföldről, rónáról, lankákról, hüsülő hegyekből. Mindenfelől. A tokaji hegyek illatáért jönnek, hogy behordják vele egész Magyarországot. Mert arra talyigás gurul a homokon, amarra tiszai halászlegény nyeldes Tokaj felé és mégarrébb a Pontyiak pásztornemzetsége őrzi a kondákat olthatatlan szomjúsággal. A szelek elcsevegtek a gesztenyéssel és ettől beszédes lett a magyar is:--- Hát, sógor, --- mondja a németnek, --ennek a bornak Te is hirit viszed Nimetországba, mer magadat ugyan elfelejtheted talán, de ezt a bort soha. Lám, Ferenc Jóska is éppeg most küldött néhány kisládával belőle a római pápának, hogy rendes bora legyen szegénynek a magasságos Jóisten névnapjára. — Hm. — Bion hm. Nem is bor tán ez, de maga az arany. Millióm évig kering a föld mélyibe. Vagy százezer évig plajbász-palába, aztán ugyanaddig az öregsziklába s vagy százezerig a csapzott talajba. Onnan szíjjá fel a tokaji vessző és még egyazon őszön kitapodjuk. Igyál no, sógor. És ezután, mikor már az estvére térő méhek, bogarak megkeringik a gesz tényé virágát, maga is rázümmög egy nótára: TOKAJ FÖLÖTT ARANY AZ ÉG. ELHAGY A BU, HA ARRA MÉGY. MAGAM IS CSAK ARRA JÁROK, MERHOGY A BABÁMTÓL VÁLÓK És, mire mégegyszer koccintanak, mar a német is énekel. eredményesebb szolgálatot ‘az ügynek. A Verhovay Segély Egylet tagjainak nagy százaléka autótulajdonos s vagy önmaga, vagy valamely hozzátartozója vezeti a gépkocsit. Ha más nem, az utánzási ösztön, nem egyet elkap közülök s megfeledkezve a vigyázatról, csatlakoznak azokhoz a “speed-maniatikusok”-hoz, akik őrült gyorsasággal hajtják gépeiket, hogy másokat megelőzhessenek. Szeretném, ha megszívlelné tanácsomat mindegyik autohajtó tagtársam s valahányszor gépére lép, rágondolna a gyermekekre. Rágondolna különösen saját gyermekére, akinek épsége és élete előtte kedves és megtartásra kívánatos. Ennek a gondolatnak nyomán eszébe ötlene, hogy amint neki drága gyermekeinek biztonsága, olyan értéket jelent az más gyermekek és szülők összekapcsolódásában. Akár a gépben foglal helyet, akár gyalogosan halad az utón, a gyermek figyelme minden esetben a játéktól van lekötve s cselekszik, mielőtt gondolkoznék. — Ha az útra guruló lapda, vagy más játékszer után szaladva, baj éri, úgy nem is az övé a felelőség, hisz gyermek ő, akire nem hat még szabályrendelet. Micsoda borzalmas érzést válthat ki az autóvezetőben a gép által megnyomorított gyermek sikoltozó fájdalma s az a tompa puffanás, amelyet az elütés pillanatában talán legutoljára hallatott egy emberi test . . . De nem szándékom ezeknek a borzalmaknak továbbfüzése, mert hiszen az a fontos, hogyha gépet vezet bármelyikünk, előttünk legyen az a felelőség, amellyel magunknak, családunknak és embertársainknak életbiztonsága tekintetében tartozunk az autóbalesetek csökkentéséhez ! Nincs az a Verhovay Tagtárs, aki a fentiekhez magát nem tarthatná s ezzel a kevés igyekezettel ne segítene annak a harcnak eredményes kivitelét, amelyet^ az autó-balesetek csökkentésére kezdett a National Fraternity Congress Sajtóosztálya. Sok apró cselekedet összefolyása csucsosit ki nagy dolgokat, mintahogy a tenger teméntelen nagyságát is a csöppek szaporasága adja ki. DARAGÓ JÓZSEF,
