Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-08 / 19. szám
1937 május 8. 9-ik OLDAlj GYAKORLAT TESZI AZ EMBERT MESTERRÉ Kedves Fiuk és Leányok, drága Gyöngyfüzők! Ti még néni éltetek eleget ahoz, hogy olyat is meglássatok, amit a felnőtt emberek sem vesznek könnyen észre. ■ A sok mindenből nem azokat a parányokat érteni, amelyeket csak a sokszorosan nagyitó üvegnek segítségével láthat meg a szent, hanem a földet benépesítő állat, nővény és ásvány-országoknak alakjaira gondolok, amelyek eléggé közel vannak hozzánk és mégsem ismerjük. Mi emberek, magunk is beletartozunk az állatok világába s testalkatunk hasonlatossága folytán a gerincesek között, még pedig az emlősök osztályában van a helyünk. Ne fintorítsátok orrocskáitokat, mert ha nem is tetszik, mégis van közöttünk és az emlős állatok között közös vonás. — Tudom, hogy nem arra vagytok kiváncsiak, hogy mi az a közös vonás, hanem szívesebben veszitek, ha elmondom, mi választ el bennünket tőlük. Ami bennünket az állatok legfejlettebb fajától is elválaszt, az semmi más, mint a tökéletességre való törekvés.. Az ember valamikor barlangban lakott s egyedüli szerszáma, "fegyvere, a kőbalta volt. Ma acélvázákra épitett palotáknak ablakaiból tekint le, villámmal üzen és napsugárral fest. Az állatok ilyen fejlődést mutatni nem tudnak s ha példának a szorgalmasan munkálkodó méhet vesszük is, azt találjuk, hogy habár évmillióktól fogva dolgozik, gyűjt, munkáját mégis ugyanabban a formában végzi, mint ahogy abba belekezdett. — A tökéletesebb utáni vágyakozás s az arra való törekvés csak az embernek tulajdona s ez emeli fel őket mindenek fölé, amik benépesítik a földtekét. Hónapról-hófiapra beérkező leveleitek olvasása közben mindig azt kutatom, hogy a bennetek élő tökéletességű hajlam mennyire vitt előre benneteket s kik azok, a kiknél az előrehaladás szembeszökő ? Nagyon örvendek, hogy ebben a hónapban ketten is vannak, akik formában és tartalomban olyan levelekkel kerestek fel, amelyek világos bizonyítékok előttem, hogy azoknak irói fejlődő haladásukban a tökéletesség útjába kezdtek. JÓ.ZSA ARANKA Így ir: “Kedves Józsi Bácsi: — Olvastam a lapból a “Tavaszi Köszöntőit s annyira megtetszett ez a kis vers, hogy meg is tanulom templomunkban azt el is mondom. A mesék közül a Kis Dobozról szólót találtam a legjobbnak, mert Édes Anyám varrni is tanít s nagyon szeretem a tűvel dolgozást . ..” SZTOJKA ERZSÉBET levele igy hangzik: — “Mielőtt az áprilisi leckére felelnék, friss, jó egészséget kívánok Józsi Bácsinak! Amit a leczkében irok, azt én nem tanultam mástól, csak magamtól tudom. Farmon lakom s legtöbbször reggel j előtt, hajnalban kelek. — Én már a madarakkal köszöntőm az aranyos napot s dicsérem benne az Istent. T ö b b magyartól hallom, hogy a temetőbe megy, vag'y a temetőből jön s mivel jó Anyám is mondja, azért bizonyosan temető a sirkertnek a másik neve. — A göncöl-szekerének csillagait gyakran nézem s számolom a négy kerekét s mutogatom a görbe rudjának három csillagát. Hét csillagból áll hát a göncöl-szekere. — Ennyit felelek a leczkére. j Most pedig megírom, hogy nekem legjobban tetszett a “Tii és Fonalak” meséje, mert én már magam csinálok asztalterítőt, mivel édes Anyám csak nyáron tenyészt csirkét, télen pedig Ő is fogyasztja a színes fonalat s nekem is hozzá kell ülnöm.” Olyan levelek ezek, amelyeknek megírása egy felnőtt embernek is tisztességére válnék s a GYÖNGYFÜZÖKRE fordított gondért értékes visszafizetés. — Örülnék is ennek módfelett, ha el nem szomoritana az a jelenség, hogy mind a két levélíró leánygyermek s a fiuk között nem akadt eg-y sem, aki a balingujat ilyen takarosán ki tudta volna vágni. Hát- mi lesz a világ-FECSKE Villásfarku, boldog fecske Fészket rakott az ereszre. Abba rakta tojáskáit, Hogy kiköltse fiókáit. A rosszfiú észrevette, Kicsiny fészkét széjjelszedte. S mig a fecske szive vérzett, Gonoszkodva f ütyörészett. Szegény, boldogtalan fecske Panaszát elcsicseregte. Velesirt a föld is, ég is, Még a morcos estiszél is. Hogyha fecskefészket láttok, Jó gyerekek, ne bántsátok, Ő is csak az Isten népe S muzsika a csicsergése. Irta: Tóthné, R. Emmy, a 361 -ik fiók tagja Ki gondolna arra, hogy az erdei fáknak is van beszéde? Pedig ők is megértik egymást! Amikor csöndes az erdő és csak a levelek zizegnek halkan, a fák susognak egymásnak, mesélnek az éjszakáról, a tündérekről, az erdei manókról. Amikor ágaikkal hajladoznak egymás felé, rázzák lombjaikat, akkor veszekednek egymással. Elkergetik ágaikról a madarakat is. Egy Szép májusi délután, amikor a tavaszi nap aranyos sugarakat lövelt a fák lombosodó koronájára s néma volt az erdő, csak egy-két fa susogott egymásnak, ott jártam a fiatal fák tömegében. Leültem a már szép Zöld fűre az egyik nagy tölgyfa aljában, amely közül sok-sok fiatal fa hallgatta a vén tölgyfa meséjét. — Már hatvan éve szemlélem innen, erről sí kis dombról az életet, — mondta halkan az öreg tölgyfa. A magasból látom az utat, amelyen egész nap emberek járnak — kelnek. Látom, hogy mivé lettek társaim, mi mindent csiná\t belőlük az emberi kéz, az emberi ügyesség. — Szépen kifaragott kocsikat készítettek bordáikból s egész nap szaladgálnak a porban, sárban. Sokan testvéreiket cipelik a hátukon mások díszesebbek és szép asszonyokat meg urakat hordoznak. Amikor az öreg tölgyfa sok mindenről mesélt, hogy mivé lettek a társai, a kis fiatal fák megszólaltak. Az egyik azt mondta: — Én olyan görbe, összehajtott fa szeretnék lenni, amit a fiuk és a lányok maguk előtt hajtanak- Milyen pompás lehet szaladni, gurulni a sima utón! Én karika szeretnék lenni.. A másik igy szólt: —Én meg olyan szép lovacska, színes kantárral, nagy sörénnyel, amilyenen a kis fiuk hi-ntalovacskáznak! Milyen nagyszerű lehet a háton hordozni a kis huszárt ! — Én meg olyan világitó kis pálcika szeretnék lenni, -— szólalt meg egy vézna fácska — amilyenne’; a múltkor világosságot csinált egy ember. Mennyi kis fácskának csalt a feje búbjára olyan fényes lángot, amig rá tudott gyújtani a pipájára, de az öreg szél apó mindig belefujt a markába. Milyen nagyszerű lehet olyan fényesnek lenni! Amikor a sok beszédet meghallgatta az öreg tölgyfa, igy szólt: — Igyekezzetek szépen megerősödni, megnagyobbodni, szépen megnőni — s akkor mindnyájatokból szép dolgokat csinálhogy írásaitokból ki lehessen venni a komoly törekvést! j Írjatok meggondolva és ha! időtökből telik, úgy azt'többször is másoljátok le és olvassátok is el ismételten és figyelemmel. így mesterei lesztek majd a magyar írásnak és olvasásnak, mert hiszen a gyakorlat arra bizton rásegít! Mindezekre nagy szeretettel kér s el is várja annak teljesítését Józsi Bácsi mindenfelé. Szomorúan látták* — de már késő volt, — hogy mi lett a sorsuk. Valamennyien aj tűzre kerültek, mert hasznosabb célokra nem használhatták as emberek. i f Pedig ha haMgattak volna as öreg bölcs tölgyfára és türelme^ sen megvárták volna sorsukat, nem szövetkeztek volna az éjjeli gonosz tündérekkel, egészen másként történt volna minden. Kedves Gyöngyfüzőim! Tudjátok-e mi ebben a szép kis mesében a tanulság? nak az emberek. Akkor bejuthattok fényes pa'otákba; ragyogó színes ruhát adnak rátok és ott díszeleghettek királyok palotáiban. Karcsú, szép székeket faragnak belőletek, hintáznak az öletekben, fejedelmi > lakomákat fognak tartani a hátatokon és asztaloknak fognak hívni, selyemmel, bársony teritőkkel takargatnak. Tornyot építenek belőletek s ti lesztek a falu büszkesége . . . — Már szeretnénk menni most! — kiabálták a kis fácskák, mert türelmetlenek voltak. — Oh, fiaim — intette őket a vén tölgyfa — ki kell érdemelni, hogy szép dolgok legyetek. Fejlődni kell, gyarapodni, gömbölyödni, szép egyenesen tartani magatokat, mert máskép semmibe sem vesznek az emberek. Ha görbék lesztek, gödhösek, akkor hamarabb kerültök az emberek közé, de szomorú lesz a sorsotok. Egy szép napon aztán elbúcsúzott az öreg tölgyfa is az erdőtől. Az erdei manó jött e!| megmondani, hogy mi lett nagy apóból, — a vén tölgyfából: — Szép díszes ládikót faragtak belőle . . . Egy igen nagy urnák lett a koporsója . . . Levitték egy föld alatti szép házikóba, ahol nagy, nagy csend van mindig. Az erdők fácskái már kicsit* megizmosodtak azóta, de türelmetlenkedtek. Egyikük lázitani kezdett: — Ha hatvan esztendeig itt leszünk, elunjuk magunkat! —• Nem érdemes, hogy olyan hosszú ideig vigyázzunk az egészségünkre! Akkor az emberek nagyon sokáig nem visznek el innen! Majd szólunk az éjjeli tündérnek, az elhozza azt a szert, amelytől csúnyák leszünk, betegség esik a bőrünkbe, elgörbölünk, elfáradunk — és akkor elvisznek az emberek. — És úgy is cselekedtek, ahogyan mondták! Egy napon aztán emberek jöttek az erdőbe. Az egyik azt mondta : — Ezt az erdőt ki kell vágni! A fák nem értették az emberi hangot és ujjongtak, amikor az emberek megjelentek a fűrésszel és megkezdték az erdő kivágását. örömük azonban nem sokáig tartott, mert a kocsik végtelen sora olyan helyre szállította őket, ahol nagyon apró darabkákra voltak testvéreik összeapritva. Nagyon megszeppentek ők is, amikor a villanyfürész mellé tartották girbe-görbe derekukat és az éles fűrész mindig kisebb és kisebb darabokra nyisszantotta őket. Aztán társzekerekre hányták és széthordták a faluban, Akik eltalálják, azokat nagyon, meg fogja dicsérni Józsi Bácsi __ __ MESÉRE ÉHES A MAI GYERMEK IS 1 ■-----------Anne Carroll Moore a new york- i Public Library gyermek-osztályának vezetője azzal a meglepő felfedezéssel szolgált egyik legutóbbi előadásában, hogy a mai gyermekek, akiket kiábrándult reálistáknak és koraérett matérialistáknak szeretünk bélyegezni a tündérmeséket szeretik legjobban az ifjúsági könyvek között. Leányok és fiuk valósággal megrohanják a mesekönyveket, amikből nem lehet eleget beszerezni. Andersen és Grimm meséi vagy az “Alice in Wonderland” jellegű kötetek folyton kézben vannak s agyon használják őket. A könyvtárnak 317,000 ifjúsági könyve van, de ebből 150,000 oly. piszkos, hogy csaknem használhatatlan. Legalább egy millió ; kötet mesekönyv kellene, Ka a gyermekeket kellően el akarnák látni. i Miss Moore szerint a gyermekek által legjobban keresett könyvek sorrendje a következő: 1,- Pinoccio, 2,- Grim és Andersen mesék, 3.- Tom Sawyer, 4.Alice in Wonderland, 5.- Robin Hood, 6.- Little Women, 7.Hucklberry Finn. 8.- Robinson ; Crusoe. GYERMEK KÖTVÉNYEK Tudja-e azt hogy egy pakli cigaretta áráért, háromszáz dollárig biztosíthatja gyermeke életét? És nem heti 15 cent a gyermekbiztositás dija, hanem HAVI TIZENÖT CENT. Gondolkozzon egy kicsit és lássa he, hogy havonta csak egy pakli cigarettáról kell lemondania s annak ára fejében gyermekét biztosíthatja nem ! csak halálesetre, hanem j csonkulás esetére is! A Verhovay gyermekkötvények, amelyekért havi 15 vagy 25 centet kell fizetni, háromszáz illetve ötszáz dollárig biztosítják gyermekét. Miért I nem hasonlítja össze a Verhovay gyermekkötvények árát azokéval, amelyekre he- I tenként fizet? Sokszor végzetes a türelmetlenség ból Jánosok, Jóskák, Pisták? Nem Hagytok talán szégyent tenni magatokon Arankától, Erzsikétől? '— Nyomban nekikönyököljetek az Írásnak és tudjátok meg, hogy a fej nem csak azért van, mert a kalapot is csak kell valahová tenni, hanem gondolkozásra is alkalmas az, ha a hajat megtörögetik rajta! Igyekezzetek hát előre, kedves Gyöngyfüzők s valamennyien azon legyetek,
