Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-08 / 19. szám
4-ik oldal 1937 május $ Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JANOS és RÉVÉSZ KALMAN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 345 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. SZÉDÜLETES MAGYAR ÉLETKOROK A legújabb statisztikai adatok szerint, minden 100,000 férfi közül 21-nek és minden 100,000 nő közül 31-nek van reménye arra, hogy be fogja tölteni a 100-ik életévét. — Talán néhány példa jobban megvilágítja olvasóink előtt, hogy a valóságban mit jelent ez a szédületes, szinte matuzsálemi élettartam. * Livingstone, a világhírű Afrika-utazó, 1872-ben Makazembe-ben megismerkedett egy Pemberek nevű bensziilöttel, akről kétséget kizáróan sikerült megállapítania, hogy az aggastyán beszélt és találkozott dr. Lacerda, Afrika-utazóval, aki pedig 1776-ban, — tehát 96 évvel korábban — járt azon a vidéken. Dr. Lacerda feljegyzéseiből azonban az is kiderült, hogy ennek a benszülöttnek már 1776-ban 30 esztendős gyermekei voltak, tehát legalább 130 évesnek kellett lennie, amikor Livingstone megismerkedett vele. — 1878-ban, Bogotában, az orvostudományi kongresszuson bemutattak egy Miguel Solis nevű férfit, akinek életkorát körülbelül 180 évre becsülték. A legöregebb emberek, akik tanúként szerepeltek, kijelentették, hogy már egész kisgyermek korukban Miguel Solis korcsmáros, 100 esztendősnek számított, a további kutatások pedig egy 1712- ben kelt, franciskánus kolostor épitésére szolgáló gyiijtőiven, megtalálták Solis névaláírását. Az orvosok egyébként azt is igazolták, hogy Solis, aki pedig már akkor betöltötte a 180 életévét, mindennap nehéz kerti munkát végez. Jean Frédéric de Waldeck gróf 1875 április 29-én halt meg és pedig 109 éves, 1 hónapos és 14 napos korában. Az ő hosszú élete a régi francia királyság idejéből átnyúlt a harmadik köztársaság idejébe. — Ifjúságában apród volt Marie Antoinette francia királynő udvarában, aztán kisérőtársa lett az Afrika-utazó Levaillant-nak, a forradalom alatt Danton barátja volt, Napoleon alatt Itáliában és Egyiptonban harcolt, 1819-ben pedig résztvett egy mexicoi expedícióban. 1837- ben könyvet irt kalados életéről, 1863-ban pedig amikor majdnem 100 éves volt — művészi rajzokat készített. —• 1869-ben két festményével keltett feltűnést, egyúttal azonban egy párisi és egy londoni tudós társaság tagjai közé választotta. Megérte még a poroszok bevonulását Páris városába is. A legújabb idők vilghirü százévesei voltak: Morse, a nevéről elnevezett táviró feltalálója és Jb C. Johnson, aki a portland-cement feltalálásával uj korszakot nyitott az építkezésben. A matuzsálemi életkor elérésében mindenesetre fontos szerepet játszik az egészséges életmód, de vannak úgynevezett átöröklési esetek is. A bizonyíthatóan' 160 éves korában elhalálozott norvég férfiak, Josef Surrington-nak fia szintén elérte a 103 életévet. John Rawell, a 127 éves korában elhunyt angol családfája visszavezethető a hires Thomas Parr, angol földművesig, aki 152 évet élt;tiz királynő uralkodását látta és egyetlen fiúgyermeket hagyptt hátra, aki szintén nem adta alább 123 esztendőnél. * Itt Amerikában ritkán olvasunk szédületes magas kort ért emberekről s igy miránk amerikai magyarokra meglepően hatott, hogy a napokban- Stevensville-ben, Michigan állam egyik kis városában, az ottani Grand View Hotelben ünnepély volt, amelynek központjában SZABADOS ÁRPÁD állott, aki most töltötte be 101. életévét. Az éltes magyar ur, aki bizonnyal a legidősebb ma-—VerhovayakJapfe..........................................— gyár Michigan államban, szinés és változatos karriert futott be. Az osztrák-magyar hadseregben őrnagyi rangot viselt, több háborúban vett részt s most is szorgalmasan tevékenykedik még Stevensville mellett levő gyümölcsfarmján. Szabados Árpád, Losonczon született 1836. március 25-én, mint jómódú földbirtokos család gyermeke. Tízéves korában katonai iskolába került, ahonnan 18 éves korában mint tiszthelyettes került ki. A katonai ranglétrán meglehetősen gyorsan haladt előre s őrnagyi rangig emelkedett. Mint ilyen vett részt az 1858-as osztrák-olasz háborúban. 1862-ben Amerikába jött s egy ideig tolmácsként szerepelt Lincoln elnök mellett. Később belépett a mexicoi hadseregbe és Miksa császár oldala mellett harcolt. Kalandvágya csakhamar visszavezérelte Európába, ahol az orosz hadseregbe lépett és részt vett a balkán hadiára tokiján. Itt súlyosan megsebesült s felépülése után 1878-ban visszatért az Egyeiilt Államokba. Szabados felesége négy évvel ezelőtt halt meg. A világlátott magyar aggastyánnak van egy fia, aki ugyancsak gyümölcsfarmer Stevensville-ben, és két lánya, akik közül az egyik Ohioban, a másik Chicago, Ill:-ban lakik. SZABADKA, AZ EGYKORI BOLDOG BÁCSKA “MULATÓS SZÉKVÁROSA” Magyarország ismertetéséről szóló cikkeinket folytatjuk, — miként azt megígértük. — Elvezetjük majd e helyen olvasóinkat a régi, szép Nagymagyarország egyes vidékeire, legszebb tájékára és legszebb városába. Elmesélünk mindent úgy, amint látjuk, úgy amint tudjuk. Azt mondják, hogy minden ember egy elsülyedt világot hordoz a lelke mélyén: múltjának emlékeit. Azokat próbálja feltárni, bemutatni e cikk írója is. * Szabadka a nagy magyar Alföld közepén kedélyesen és laposan terül el, mint valami lángos. Bácska fővárosának nevezték hajdanában. A bor, a búza és a békesség szellemét árasztotta. A város dinerében csakugyan helyet foglalhatna egy szőlőfürt, egy aranykalász, piros pántlikával átkötve és egy szép hófehér galamb is — a békesség jelképe ; mert kevés olyan vidám, boldog és gazdag -— s amellett, —•' békésváros tündökölt a régi Nagymagyarországon, mint amino egykoron Szabadka volt. Építészeti emlékei alig akadnak, mert amikor’ !a török hadak fölfelé vonultak, Budavár felé, úgy elpusztították a várost, hogy kő-kővön nem maradt. Szabadka a hadak útjába esett; rom lett belőle s összeolvadt az alföldi porral. Mindössze a Ferencrendiek t e m p 1 o m a hirdeti a múltat: -— a ‘‘barátok temploma”, melynek alapját vastag várszerü falait a XV. században rakták s állítólag még a régi "Zabadkavár” szikláit őrzi. Ez a templom ma is a város ékessége. Ott találkozik vasárnap délelőtt féltizenkettőkor a lakosság — a “szagos misé”-n, ahol a szabadkai dámák és kisasszonyok zsebkendőjéből különböző illatszerek valósággal feleselnék egymással. Másik nevezetes templom a "Szent Terézia”, a XVIII. században épült, barokk ízlésben. Óriási területen kényelmesen nyújtózik el Szabadka széles utcáival, a környéken elszórt módos tanyáival. Azt a lüktető, izgatott, serény jelleget, melyet egynéhány tízezer lelket számláló felvidéki városban is megtalálhatunk, itt hiába keresnők. Szabadkának meg van a maga egyénisége. Ez a város sohasem siet. Ez a város mindenkor “ráér”! Ez a város bizakodik a kövér legelőiben, a zsíros televény földjében, a maga csírázó erejében a földművelő népek ősi öntudatával és bölcsességével — s rendíthetetlen nyugalommal tekint maga elé. Az országszerte hires “Arany Bárány”-ban, vagy Vass Ádám vendéglőjében, “vese-velőt” . villásreggeliznek az urak, sört isznak hasas korsókból, vagy üvegcsizmából s mig letörlik bajuszukról a sör fehér tajtékát, hosszan, egy történetirót is megszégyenítő részletességgel mondják el, hogy — hogy és hol mulattak tegnap, — níit és mennyit ittak ! Vasárnaponként a hatalmas piactér, melyet Jakab Dezső és Komor Marcell építészmérnökök magyaros városháza ékesít, oly zsúfolt, hogy a kocsiforgalom is megakad. Itt van a “szakállszáritó”, — a "parasztkaszinó.” A gazdák már kora reggel beszállingóznak a tanyákról, — télen subában, nyáron ünnepi kékben s órák hoszat beszélgetnek a búzáról, a zabról, a disznóról és a lóról, kék íüstfellegeket fújva makrapipájukból. A szép bunyevác leányok pedig halvány rózsaszínre festve, nyakukon aranypénzzel sétálnak a járdán, rekkenő júliusban is több nehéz selyemszoknyában s • kavarják a fülledt város soha el nem ülő porát. Igen becses irodalmi értékei is vannak Szabadkának. Itt élt és halt meg Jámbor Pál, Petőfi ellenfele, Párizs és a francia romanticizmus kései rajongója, az a paptanár, aki “Hiador” álnév alatt irt,,— s a Pest szállóban székelő Városi Színház, halála évfordulóján, minden évben felújította a “Törvénytelen vér” cimü verses drámáját. Több jeles tárcairón kívül Gyóni Géza is innen indult a világháborúba s most utolsó lakóhelyét emléktábla jelzi. Csáth Géza pedig a fiatalon elhunyt, egyénien —< uj iró, aki szintén itt született, a “bajai temető” gömbakáca alatt alussza örök álmát. De van egy kiváló amerikai-magyar Írónőnk: Fülöp Ilona, aki újabban a Verhovayak Lapjába is ir, —• szintén Szabadka város szülöttje. A nép künn a tanyákon — (vagy ahogy ők hívják — a “szállásokon”) — azt az ősi, gazdag (Tsza-dunai tájnyelvet beszélni, melynek szavait, fordulatait és hangtanát Petőfi örökítette meg verseiben. Szabadka a bőség, a tenyésző élet, a jókedv városai volt. Ebben a tekintetben veretlen is maradt mindig. Sehol se tudtak oly ötletes szilajul, dúsan mulatni, mint ottan. Fiai váltig is büszkélkedtek azzal, hogy akárkit “asztal alá isznak”. — Nemcsak a minőségre vetettek súlyt, hanem a mennyiségre is. Nyomban három pohár borral kezdték: — a “trojanicá”-val — s jaj volt annak, aki a ráköszöntött három pohár,at melyet tányéron nyújtottak át, — nem itta ki kÖFÖmcseppig. Azt nem is nevezték férfinak ! Szabadkán vetélkedés volt mindenkor a mulatság, a teherbírás és a hősi kötelesség. Cigányzene úszott állandóan a levegőben s gyakran még délben is lehetett látni olyan társaságokat, melyek tegnapról a mába virradva muzsikáltatták magukat; még pedig a borosok cigánynyal, a pálinkások rezesbandával; akik még a pálinkától és a bortól együttesen rúgtak be — a tamburásokkal. Menyi hétországra szóló mulatság, hegyen-völgyön lakodalom, cifra cécó és muriról tudnak még ma is beszélni a bácskai öreg urak és8 ideát a bácskai öreg amerikások, akik látták a régi násznagyokat, az ivás e szigori szakembereit és szertartásmestereit, nyakukon egy jelképes fehér, “szájkendővel.” — Bácskának a virtuskodó mulatás volt a hőskölteménye s ott a szomorúságot csak hírből ismerték. Többen leszünk “Bácskai Verhovaysták” is a nyári Vehovay Zarándokok között, akik az idén viszontlátjuk Szabadkát. Egy gyötrő valóság azonban valahogy el fogja halványítani sziveinkben a régi, szép emlékeket, mert azokba valami gyászosság fog" belevegyülni, mikor megállapítjuk majd a szomorú valóságot hogy Szabadkát sehol sem találják már Europa térképén, — hanem csak Suboticát!
