Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-05-01 / 18. szám

Május 1, 1937 Il ik OLDAU Nagy őröm költözött "Nagy öröm költözött N. N.-ék házába. Mrs. N. N. egy egészséges fiúgyermek­nek adott életet. Anya és gyermeke a körülmények­hez képest jól érzik magu­kat . . Így -szoktuk jelenteni a nagy családi eseményt. l-'.s látjuk azt a képet, amit e kis hir betűi lefestenek: ki­csit elkinzott arccal, de bol­dog mosollyal fekszik az asz­­szony, egyik karja átöleli a mellette fekvő csöpp ember­bimbót, s az apja zavart cso­dálkozással és rosszul tit­kolt meghatottsággal nézi hol a gyereket, hol az asz­­szonyt . . . Aztán jönnek a szomszédok, barátok, virá­got hoznak, megcsodálják a kisbabát: — Nézd csak, milyen pa­rányi kis keze van- . . . — Szakasztott az apja . . . — Ugyan, nem látod, hogy egészen az anyjára ha­sonlít? . . . — Milyen szép haja van. . . — Biztosan operaénekes lesz a kis betyár, máris sze­ret sivalkodni . . . Aztán az anya hazaviszi a gyereket a kórházból, az el­­! ső napokban még érdeklőd­nek a szomszédok, hoznak esetitlevest, gyenge csir­két, s adnak rengeteg taná­csot. Hogy igy kell a gye­rekkel bánni, meg úgy kell. Enni kell adni neki, vala­hányszor kér. A másik meg azt ajánlja, hogy csak bizo­nyos időközökben kell etet­ni, nem árt, ha sir egy kicsit, tágul a tüdeje. De egy pár nap múlva megszokja a környék a szen­zációt, s az anya magára ma­rad az uj kis gyerekkel. “Nagy öröm költözött”. . . ezt újságoljuk. De vájjon beszélünk-e arról, hogy mennyi kin és fájdalom, mennyi gond előzte meg ezt az örömteljes látogatást és mennyi kin és fájdalom és gond jár a nyomában ? Egyszer egy esztendőben rendezünk egy “Anyák Nap­ját,” s akkor a figyelmes" gyerek vesz egy cserép virá­got vagy egy retikült a ma­mának, az újságok gyönyörű vezércikkekben méltatják az anyák érdemeit s ezzel az­tán a gyerek is, a társada­lom is eleget tett annak a kötelességnek, amit a mai kor előír. Fájdalmak, sirások, vir­rasztások száz könyvét le­hetne teleirni azzal, amit az anya elszenved a gyerekéért, minden anya minden gyere­kért. S mikor felnő a fiú, előáll az állam és azt mond­ja: a gyerek élete az enyém. Az utolsó harmincöt esz­tendőben talán egyetlen o­lyan .évjáratú generáció sincs, amelyet a Világ vala­melyik részén nem követel magának az állam. Húsz esztendeje háború van, vagy az egyik országban, vagy a másikban. Es húsz eszten­dőnek egyetlen napja sem múlt el anélkül, hogy vala­hol egy anya ne siratta vol­na gyerekét, akit elvitt az ország. i Es mit ad az állam polgá raink? Országutat és vil­lanyt, vízvezetéket és csa­tornát. Mindezekre termé­szetesen szükség van, s mind ezekért fizet is a polgár. Ke­resetének egy részét külön­böző adókra költi, dacára an­nak, hogy manapság az ál­lam nem valami rendesen gondoskodik arról, hogy ke­resete is legyen annak az embernek, aki tud és akar dolgozni, aki a megélheté­sért érdemes és értékes mun­kát és tehetséget hajlandó adni a társadalomnak. A testi szükségletek kielé­gítéséről többé-kevésbé gon­doskodik az állam, aszerint, hogy milyenek a viszonyok. De hogyan van az, hogy a mai úgynevezett haladó, modern, kulturált és civili­zált országok sem akarják tudomásul venni, hogy az embernek lelke is van? Hol vannak azok a törvények, rendeletek, szabályok, és e­­lőirások,' amelyek az ember lelkére vonatkoznak? Miért nem ébred már tu­datára az egyes ember, a csoportok, az országok és a világ annak, hogy milyen é­­lete van az anyának, hogy mivel tartozik az anyának, hogy mit köszönhet az anyá­nak? . . . Ezerfelé fut az érdeklődé­sünk és összevissza tanu­lunk iskolában és könyvek­ből tücsköt-bogarat. Ide­ges, zavart életet élünk, nem tudjuk figyelmünket, meg­értésünket hosszabban egy dologra összpontosítani, nem tudunk magunknak ma­radandó értékű elveket, sza­bályokat, kötelességeket fel­állítani. Talán arra volna szükség, hogy a számtannal és írással együtt a fejünkbe öntsék már kisgyerek ko­runkban, hogy az élet leg­nagyobb szentsége az anya, ő a mártír, akinek könnyé­ben fürösztjük lelkünket, a­­ki életünk hajójához láncol­tán, mint gályarab dolgozik értünk s viseli halálig korán őszülő fején a láthatatlan, de folyton sebző töviskoronát. Talán iskolai tantárgyat kel­lene létesíteni, abból a köte­lességből, ami kijár az anyá­nak, de amit se a gyerektől, se a társadalomtól, se az ál­lamtól nem kap meg soha, még századrészben sem. Ta­nítani kellene minden napon I egy órán át, hogy mi az I anya, milyen az élet, ha már e nagy kavarodásban elfá- I sült szivünk önmagától nem I mondja el elég hallhatóan. Szavakat kellene tanulnunk az anya dicséretére, mint az imádságot. Cselekedeteket kellene tanulnunk az anya megj utal mazására, értékei­nek* elismerésére, mint a­­hogy megtanuljuk régi nagy emberek hőstetteit és ma­rasztalását, A napokban New York ál­lam szenátusában hangzott el pár olyan szó, amire cso­dálkozva figyelt fel az em­ber. Megszavaztak egy ! törvényjavaslatot, a mely szerint az államban lakó minden anyának 75 dollár segélyt adnak, ha gyermeke születik. Ahoz, hogy ez a javaslat törvényerőre emel­kedjék, még szükség van az állami képviselőház megsza­vazására is. Ez az első hivatalos hang, amely tudomásul veszi, hogy a nagy örömmel együtt nagy gond és bánatok végtelen sorozata is beköltözött egy asszony életébe. Az első gyenge hang, amely elisme­ri, hogy az államnak köte­lessége is van az anyával szemben. Pillanatnyilag nagy segít­ség lesz majd minden anyá­nak a hetvenöt dollár, de végeredményben nagyon ki­csi része ez annak az elisme­résnek, ami az anyának ki­jár. Mégis örülni kell en­nek a féligtörvénynek is, mert derengést jelent, egy halvány napsugarat, ami fel­villan egy percre a borús é­­gen, biztatóan, reménytelje­sen. Az anyák lesznek azok, a­­kik legjobban fognak csodál­kozni, amikor egyszer elér­kezik az az idő is, hogy or­szág-világ tudomást vesz ró­luk s elismeri érdemeiket s esetleg valahogyan megju­talmazni próbálja őket leír­hatatlan szenvedéseikért, nagyszerűségükért, áldozat­­készségükért s egész feláldo­zott életükért, mert hiszen Anyák Napja után boldogan és lelkesen meséli: —Oh, gyönyörű szép cse­rép virággal leptek meg az én jó gyermekeim Anyák Napjára ... És büszke a gyermekeire, és meg van hatva és hálás és megújult erővel, megújult lelkesedéssel megy tovább csendesen és észrevétlenül kálváriautján . . . Fülöp Ilona A KÍVÁNSÁG A ravasz boltosnak álmá­ban megjelenik egy angyal és igy szól hozzá: — Kívánj valamit és én teljesíteni fogom, de figyel­meztetlek, hogy a konkur­­rensednek dupláját adom an­nak, a mit te magadnak kí­vánsz. A boltos egy percig gon­dolkozik, aztán igy szól: — Fusson ki az egyik sze­mem. = UfrhovayQkJgpjQ -KÖVES HERMAN: Ha a be­küldendő orvosi bizonyítványa megfelelő lesz, úgy vissza fogjuk helyezni a rendes tagok sorába, feltéve ha összes elmaradt havi­­dijait kamatos kamatokkal együtt befizeti. Ezt azonban május vé­ge előtt meg kell tenni, mivel a visszahelyezés határideje három év s ez május végével elérkezik. Amennyiben a betegsegélyző osz­tálynak nem kíván tovább tagja ’enni — természetesen a havi 90 centeket nem kell befizetnie. El­lenben —- tekintettel korára — oda többé vissza nem léphet s igy csak életbiztosítása lesz ér­vényben. DOROGHÁZI IMRE: Három havi hátraléka volt márciusi zár­lattal s igy a szabályok értelmé­ben törölnünk kellett. Ebben a hónapban tehát négy havi di­jat kell befizetnie s ki kell töl­tenie a vissahelyezési nyilatkozat formát, amelyben kijelenti, hogy teljesen egészséges s az utóbbi négy hónapban nem volt beteg. Ha a négy havidija s a forma áprilisi havi jelentővel beérkezik — ápri­lisi zárlattal vissza lesz helyezve tagsági jogaiba. HIDEG PÉTER: Mi is olvas­tuk a bödületes ostobaságokat. Ne csodálkozzon azon, hogy ál­landóan heti lapunk ellen Írnak s avval akarják izgatni a tagjai­kat, hogy annak kiadása sokba kerül. A legérdekesebb az, hogy ők soha semmiről el nem számol­nak, hetilapunkkal kapcsotatban azonban Malakiás szerepére vál­lalkoznak. Ők már szépen ki­számították hogy ebben az évben $36,000-ba fog kerülni a hetilap. Sőt tovább mennek s azt ál­mén litják, hogy napilap kiadási szándékaink vannak s az megvalósulás 'esetében évi egy­százezer dollárba kerülne. Ezt a számot azért tudják egész pon­tosan megállapítani, mivel pont I ennyi összeg erejéig akarták meg­vágni a két keleti egyesületet — egy rózsaszínű napilap kiadása ! esetén. Szerencsére az ajánlat­­| nak nem dőltek be. Ha ezt a hatalmas summát megkapták vol- I na, hajlandónak mutatkoztak ar­­j ra is, hogy jelenlegi lapjukat, he­tenként adják csak ki az elvtár­sak boldogitására. Ja, az elvet ők hamar szögre akasztják — a dollárok ellenében! IPECSENYE AMBRUS: A fiók titkára helyesen járt el, amikor április hóra még nem fogadta el Öntől a 25 centet, a baleset biz­tosítás havidiját. Megírtuk, hogy ez az újabb biztosítási forma jú­lius 1-vel lép életbe -— tehát ar­ra áprilisban még nem lehet fi­zetni. Különben is előbb be kell küldenie minden régi tagnak, aki ezt a biztosítást igénybe akarja venni, egy felvételi kérelmet. Várjon tehát türelemmel — amig a formák ki lesznek küldve fiók­jához. CSATTAN ISTVÁN: Köszön­jük elismerő sorait, kü'önösen jól esik olvasni levelét, mivel azt hu­­szonketten Írták alá. Hiába fir­­kálja a bolseviki lap azt, hogy a tagságnak nem kell a hetilap, az Ön s az önéhez hasonló tartalmú levelek százai egész mást bizonyi­­^ tanak. Természetesen hogy ne­kik nem kell, nem szívesen ’átják: j azt, hiszen hetilapunk tisztességes hangja, meggondolt ál'ásfoglalása, g DETROIT, MICH. 'S SZENZÁCIÓ! * A Verhovay Otthonban 835 West End Ave. Detroit, Mich. 1937 MÁJUS 9-ÉN, VASÁRNAP DÉLUTÁN 3 órai kezdettel először lesz bemutatva ÁRVA BANDI népszínmű, két felvonásban. g Irta: Id. ÍCalmusz Andor Rendezi: Fers Ferenc ^ SZEREPLŐK: il Balogh Gáspár falusi biró ................... X ____________ KALMUSZ ANDOR * g Kata, a felesége .......................................• T01H MIKLÓSNÉ x i Bözsi, a leányuk ............— ............. KO MOND Y MARISKA Tollfi, falusi aljegyző ................................. RAAB M. ISTVÁN g Árva Bandi, szolgalegény .—..................... BALOGH MIKLÓS £ g Bagós Marci, falusi bakter ................................. FERS FERENC £ & Csóré, cigány PÉTER ISTVÁN * g Panni, szolgálólány ............................................. IHÁSZ RÓZSIKA * * Ugyan ez nap a Kanadai Windsor-i Műkedvelők be- £. Jő mutatják Török Rezső I VÉGELADÁS 1 IC cirtrü egv íelvonásos paraszt komédiáját. £ g SZEREPLŐK: * X g Cserge Benedek .......................................................... SASKA IMRE « g Már!............................................................................. SASKA IMRÉNÉ * g Kistópány .................-.............................................. TÓTH ISTVÁN £ g örzse __________________-.................. TÓTH MIKLÓSNÉ X V ELŐADÁS UTÁN NAGY TÁNCMULATSÁG g A belépő dij előre váltva 40 cent, a pénztárnál 50 cent £ J° Csupán a táncra 25 cent g Elsőrendű cigány zene --- Italok és ételekről gondoskodva van. X g ■ Ez szezonzáró előadás lesz, tehát ragadja meg az alkalmat min- x g denki szerezzen magának egy élvezetes napot, nézze végig ezt jg g a két színdarabot, csuda jó humor van mind a kettőben. A rnü- £ g kedvelők mind elsőrendüek. Vegye meg jegyét előre a Gondnok- £ g nál, biztosítsa a helyét. ti X

Next

/
Thumbnails
Contents