Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-09 / 2. szám
JANUÁR 9, 1937 VerhovayokJopja 7-JK OLJDAli A cimborák Irta: Lugosi Döme Némelykor nagy vándorlások indulnak meg a tanyáról a város felé. Apró gebék verejtékeznek a megrakot szekerek előtt. A székéi meg-meg áll némelyik ut széli tanya előtt s aki a lovakat hajtja, leszáll a kocsi elejéből. odaáll a kis deszkakerítés elé s onnan kiált a ház felé: — Aggyisten, sógor. Alogi-ütik. Nagysokára előkerül a sógor, meg a felesége, hümmögnek, kezelnek, csendesen beszélgetnek. — Neköm kitelt — mondja Farkas Csantangó Illés — kötöttek a bérletből. — Hová mén kend ? — kérdi a sógor. — Hová ? Hát a városba. Ott csak hamarabb akad munka, mint ideki. —Nono — válaszolja a sógor felesége s csak a búcsú udvariassága miatt nem árulja el a gondolatát, hogy ugyan dolog a tanyák között is adódik, de a városba több, aki munka nélkül marad, mint aki munkát kap. így aztán rejtve marad a gondolat, mert az a “nono” semmit sem árul el, olyan, mint a szenteltvíz, mindenre jó. A sógor betérül a kamrába s kisvártatva megjelenik egy tavalyi disznólábbal, ami olyan keményre aszaló dott már, hogy a puli foga se tudná kikezdeni, pedig az még a csontot is porrá őrli. A disznóláb azonban tekintélyes ajándék s hogy ilyen kemény, az majd csak akkor derül ki, amikor talán majd egy vagy két hét múlva akarja kikezdeni a'z Illés bicskája. Addig azonban Illés örül a disznólábnak, a sógor is örül, hogy ime, jót is tett, meg a disznólábtól is megszabadult. Farkas Csamangó Illés beérkezik a városba, azaz, csak a város szélébe, mert beljebb már nem nagyon me részkedett. Itt olcsóbbak a lakásocskák, hamarabb megtalkusznak a házigazdával, áki leginkább maga is földműves és bért sem kér, csak azt, hogv Illés majd ledől gozza a fizetséget. Ilyen módon Illés cselédszámba megy s az ilyen bérlő után lakbéradót sem kell fizetni. Nagy megnyugvás következik a száműzött kis családra, ime, már 'födél alatt lehet nek, csak még a kereset hiányzik. Estére minden a helyén van már, csak az óra fekszik szomorúan a kuckóban, mert sehol sincs szeg amit a falba beverhetnének, no, de holnapra majd akad az is. Julis előszedi a tanyai rozskenyeret, ami akkora, mint egy kocsikerék, nagyot sóhajt, a kés fokával keresztet húz a kenyér fenekére, azután felszeli. A felvágás az emberé, ő szereti, meg hát jobban is bírja a durca ropogósra sült haját megrágni. Nagyot sóhajt Illés is, mindketten a gyerekre néznek, aki a karaj kenyeret két kézzel tömködi a szájába. Egy a gondolatuk, — ime ez az utolsó kenyér a maguktermette rozsból. Ha ez elfogy, akkor már a városi barna buzakenyeret veszik, ha ugyan lesz rá pénz. Julis önkéntelenül mondja: —És ad mög a mindönnapi könyeriinket . . . Illés előszedi a sót, meg a paprikát, azzal eszi a kenyeret s nagyot iszik rá a cserépkorsóból. Az asszony eléje áll, meghuzogatja a kötényét, mielőtt beszédbe kéz dene. — Hallja-e? Hónap elszegődök, elmögyök a régi helyömre, ahun lánykoromba szolgáltam. Vagy tán máshová. De mi lösz a Janikával?_ _ Ne irt igen beszélnek többet, mivelhogy elfogja őket az érzelem. íme, eddig a maguk emberségéből éltek, most pedig ismét cselédek lettek. Talán még élni sem érdemes. Igen ám, de itt van a Janika, aki semmiről sem tehet, akinek jussa van az élet jövendő örömeihez és megpróbáltatásaihoz. Ő miatta kell most leginkább dolgozni. Illés még az este elindul s felkeresi kómáját s amíg odaér, dicséri az eszét, hogy ime, milyen okos dolog volt városi atyafit felkérni a komaságra ! A koma meg a felesége vállalták is félnapra a Janikát, meg ebédet is adnak neki. Ilyen szerencse ! Hajdú Péter, a koma, alig ötszáz lépésre lakik, hát nem sok baj lesz Janikával, mert odatalál az még maga is, ha nem lenne, aki odavezesse. Ilyen módon elintéződvén a kis család sorsa, mindenki mehet a maga utján megkeresni azt a naponta megimádkozott kenyeret, ami mindenkinek elegendő terem, de amiből elég sohasem jut a szegény embereknek. Julis másnap megtalálja a régi helyet, beszegődik bejárónőnek, reggel hét órától esti hat óráig, kap is érte tizenöt pengőcskéket, meg háromszor enni. Sovány teremtés a Julis, így hát keveset eszik, a gazdája pedig megengedi, hogy a maradékot hazavigye a gyereknek, pedig hát abból Illés lakik jól, mert a Janikát nem kell gondozni. Reggel a komához kerül Janika, ott is ebédel, azután tovább megy, estig ott van a Julis anyjánál így hát a nagymama őrzi Janikat, vagyis helyesebben, Janika játszik a nagymamával estig, amikor is mindenki hazakerül a kis szobába, ahol a tél hidege ellen úgy védezkeztiek, hogy az utcán összeszedett fagallyakat, fakéreget, meg mindenféle hulladékot jó erősen papirosba csevargatják s úgy rakják a kis dobkályhába. • Ez, amilyen kicsi, olyan mérgesen pöröli ki magából a meleget, úgy hogy csakhamar lekerül a vállakról a téli holmi s nemsokára három mosolygós arc ül a vörösre izzóit kályhalap mellett. Illés megelégedetten dörgöli a kezét, még Janikát is az ölébe huzza. Az aszszony észreveszi, hogy Illés mondani akar valamit, de nem faggatja. Az ura pem szereti a kiváncsiskodást. Végre megszólal Illés: — Cimboraságba léptem a Fodor Jóskával. — Mi a csuda? — álmélkodik Julis. — Mondja mán! Az ütött Fodor Jóskával? — Azzal. Gép után mögyiink. Az asszony azt hiszi, hogy a városban télen csépelik a búzát, úgy hát mégjobban csodálkozik, amikor kiderül hogy az ura nem cséplőgép hanem a favágóután megy gép után. El is menne megnézni, hogy milyen is az a gép, mert. ilyen nem jár a tanyák között, lánykorában meg, mikor a városon szolgált, még nem ismerték az ilyen masinát. Bárhogy is óhajtgatta azonban Julis a géppel való ismerkedést, nem lehetett^ abból semmi, mert a szolgálat rtem engedte. Farkas Csamangó Illésnek elég sok dolga volt, de ahogy múlt a tél. fogyott a munka is. Hárman dolgoztak a géppel. A gépész, aki bérelte a masinát, a cimborája, meg ő. Amit kerestek, négyfelé osztották, mindenki egy részt kapott. A negyedik rész a gépet illette, ő volt a negyedik cimbora. Nem mondhatom, nem valami sokat kerestek, de a kéthárom pengő csak beszaladt naponta a zsebbe. Illés már félre is tett néhány ötpengőst. Ezt a fajta pénzt szerette a legjobban, mert nagy is, meg ezüst is, meg barázdás az oldala nem fut ki olyan hamar a kézből, mint a simaszélii pénzek. Mindezeket az ötpengősöket azonban nagy veszedelem fenyegette. Mi lesz, ha megáll a gép? Mi lesz, ha nem lesz kereset? Mi lesz, ha elfog}' a megtakarított néhány garas? Az nap hamarabb végezték be a munkát, összeültek meghányni-vetni a dolgokat. * A gépész, nemhiába ő volt az esze a cimboráknak, megvigasztalta őket:-— Most, hogy a géppel nemsokára leállttnk, azért együtt kell maradni, mert mán egymáshoz szoktunk. Ide hallgassanak. A Jójárt Feri, a mészáros, a Szentháromság'-utcában, fölfogadna bennünket? — Minek, hé? — kérdi vigyorogva Illés. '—A, marhát csak önnC tudjuk, mit akarhat velünk a Jóján Feri? T— IS e te ne! — inti le a gépész hajcsárnak akar iölíogadfii bennünket. Kosztot ad, mög egy hónapra húsz pöngéit. — Csizsthát nem? C sak tapalást, mög fejelést. Ha kell. Ebben azután megegveznek s a cimborák tovább is egiiitt maradnak. Örül mind a három, el is mennének egy pohár italfa, de józan emberek nem isznak, leszoktatta okét az italról a nyomorusaV Így hát vidáman mennek hazafelé, mert megmarad a mindennapi kenyér, amiért minden este imádkoznak mielőtt álomba süppednek a szalmával töltött ágyakon. Illés arra gondol, hogy megmaradnak a szép ötpengősök, amik, ha meg'szóm. amiért istápolta a Janikat. A gép dohogva megy tovább, az egyedüli cimbora, nia nem kapott semmit. pedig prüszkölve, Ő aki Jóisten flótása szaporodnak, jövőre hízóvá fognak változni. Ahogy ezen el-el töpreng, odaérnek a sarki pincebolt elé, ahol nagy fekete táblára irja ki a szatócs, hogy mit mennyiért ad. illés megáll és nézi az írásokat. A boltos meglátván az érdeklődést, kimászik a pincéből és kínálással tiszteli meg a cimborákat. Mindegyik vesz valamit. A gépész egy csomó zöldséget, a cimbora tojásokat, Illés pedig-félmázsa krumplit. Mindent felraknak a gépre, úgy ménnek hazafelé. Tllés kérelmére betérnek az egyik mellékutcába, ott lakik a nagymama, meg ilyenkor ott van a Janika is. A gép megáll a ház előtt, lekerül róla a krumplival tömött zsák, amit Illés a hátára vesz. A ház felé irányítva lépéseit, csak ennyit mond: — A nagymamának vi-Vén szekerem, életem, most kerül az égre fel. Szép fehéren, boldogan kocog a két holt lovam. Fényességben, azúrban találkozom az Úrral. Jön az égi határon szellő-felhő határon. Megragyogva, pazarul évődik el a Nagvur: Édes szógám, az égen ki jár ilyen szekéren? Alázattal hallgatom, szivemet megzajgatom s mondom neki nótázva: “A Jóisten flótása.” > Tarnócy Árpád. PAN AMERICAN ÍRÜST COMPANY HARBOR STATE BRANCH Alapította: KISS EMIL fOURTH AVE. AT 9th ST„ NEW YORK Több mint 30 éve szolgáljuk az amerikai magyarságot PÉNZKÜLDÉS BÁRHOVÁ A LEGOLCSÓBB ÁRAKON HAJÓJEGYEK - BETÉTEK KÖZJEGYZŐI ÜGYEK forduljon hozzánk bizalommal MemberFederal Deposit InsuronceCorpo nation A VERHOVAY SEGELY EGYLET T ársasutazásag y MAGYARORSZAGBA AZ AMERIKAI MAGYAR UJ NEMZEDÉK zarándoklata TÁBORNOK BANDHOLZ SZOBRÁHOZ INDUL NEW YORKBÓL 1937 JULIUS 24-ÉN a North German Lloyd EUROPA nevii gyorshajóján A bremerhaveni kikötőben, közvetlenül a hajó mellől induló "Verhovay Gyorsvonat" szállítja majd az amerikai magyarság követeit Budapestre, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesülnek. Minden amerikai magyar részt vehet e kirándulásban. Tegye meg az előkészü* leteket már most és lépjen érintkezésbe a helyi hajójegyügynökséggel. Ez lesz az amerikai magyarság életének egyik legkimagaslóbb eseménye HAMBURG-AMERICAN LINE NORTH GERMAN LLOYB
