Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-03-13 / 11. szám
VOLUME XX. MÁRCIUS 13, 1937 No. IT SZÁM Journal ol Verhovgy Fraternal Insurance Association 848 MARCIS 15 ÉVFORDULÓJÁN Az idén ugyanazon a naon kerül a Verhovay Lapja Ivasóink kezébe, amelyen 348 Március Idusának erűikét ünnepelik a magyar nvek, kerek e nagy világon íindenfele. Ama nagy idők dicsőséges seményei felett gondolozva, — ráesik a tekinteink egy hires, magyar tuósnak soraira s ezeken a orokon keresztül összefüődni látszik a Verhovay Seély Egylet életének magyar onatkozása Kossuth nevéeL..... Kossuth Lajos, a 48-as d ő k szellemóriása — em maradhatott meg mayamak a világ előtt, mert a zláv tengereken keresztül ilággá evezett az az állitás, ogy Kossuth tót volt. Nem cáfolgatták soha megyőző, tudományos megalipitással ezt a világgá hiretett tévállitást, csupán logyoróssy Árkád, kiváló yelvtudósunk, aki egyben a Verhovay Segély Egylet zületésénél segédkezett s lint annak diszelnöke hunyt 1 a közel múltban. Helyénvalónak tartjuk ledni Mogyoróssy Árkádak ide vonatkozó megállaitását, melyet 1932. január 8-én küldött a N. Y. Press zerkesztő j ének. Ezzel kapcsolatban megirt evele igy hangzik: “*—Amint megírtam volt )nnek, — irta Mogyoróssy, — a Pressnek küldtem egy ól kidolgozott, gépen irt cikket, — de a szerkesztőség ízt nem közölte. Tehát ez is ;sak olyan kezekben van, nint a többi újság: féltanult ix-diákok, mesterlegények, ninden irodalmi tudás és nüveltség nélkül, csak napi :ere-ferék színvonalán ........ “Amit én irtam, az messze :uljárt az ő értelmükön, és \ZT MÉG SOHA SENKI KOSSUTHRÓL MEG ^IEM IRTA — még Magyar országon sem, hol valószinüeg nem is sejtik a ‘Kossuth’ íév eredetét...... — Én úgy találtam, hogy Kossuth eredete Római és reve a legdicsőbb római nejekkel van kapcsolatban. — Ugyanis COSUTIA kisasz;zony Caius Julius Caesar jegyese volt, de nem keltek egybe. Apja: COSUTIÜS 3aina Ccsar, építész mérnök /olt és Octavius Augustus, íz első római császárnak volt ípitészmémöke, erdők, utak, hidak, hadi gépek mestere Ennek ivadéka 100 évvel Jézus születése után Ulpius Traianus császár seregeivel, Erdélybe, az akkori Transylvania-ba került azon a hídon át, amit a nagy császár a Vaskapun s Dunán át épített. — Ott 3 légió, vagy 15 ezer ember volt állomáson. A kiszolgált katonák elvetődtek a táboroktól és itt-ott letelepedtek. Ezek közül csak egyről lehet határozottan bebizonyítani, hogy ott szolgált és pedig Pupinius newyorki tanár őseiről, mint hogy a márványlap, mire neve be van vésve, ma a Kemény József gróf családjának birtokán van Gerenden, Erdélyben...... De igy került a COSITIUS, a CATIANUS (ma Katziány) Apponius (Apponyi) és más neves család Magyarországra, még mielőtt a magyarokról tudott volna a világ és ott tenyésztek békében, — a nép MÁRCIUS 15 1 vándorlás zivatara fejük felett zúgván el...... Természetesen ilyenek a Press firkászait nem érdeklik, de annál inkább kell, hogy minket magyarokat érdekeljenek....’ MÁRCIUS IDUSA Március 15-dikén minden magyar ember áhítattal áldozik a MÁRCIUSI IFJAK emlékének, akik egy vakmerő gesztussal megteremtették a magyar sajtószabadságot és megtették az első lépést a magyar alkotmányosság kivívása felé. Csodálatos nap volt 1848 március 15-ike.... és 89 esztendő távlatából még mindég ragyogó varázsa van a márciusi ifjak emlékének!— Igen; — mert azok az eszmék, amelyeket a márciusi ifjak képviseltek, nem fakultak meg az idővel és nem is fognak megfakulni sohasem, hanem váltakozó századok-MÁRC II U S A gyermek megjött az oskolából. Kipirult arccal, kckárdásan és Petőfit játszotta. A Talpra magyart szavalta: “RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK? EZ A KÉRDÉS, VÁLASSZATOK.” Az apja, Miska koma is beleringatódott a szabadságos hangulatba és ahogy már ez szokott lenni a földfelé hajló embereknél, elidőzött egy kicsit a maga márciusain. Mindgyárt meg is állapította, hogy a márciusok és. gyerekek közt nincs semmi különbség. Talán nem is Petőfiék csinálták a Márciust, de éppen fordítva; a Március zsenditette fel őket. A levesestálat odébb tolta, a borospoharat magához húzta és vizsgáztatni kezdte a gyereket: — No lássuk hát, mikor is volt az a nemzeti dal? — Ezernyolcszáznegyvennyolcba, Pesten. — Ki irta?---- Petőfi Sándor magyar kötő.---- Jól van. Osztég mi van benne a láncrul ? A gyerek kifeszülve, nótásan szavalta: ■ ‘ft “FÉNYESEBBA — LÁNCNÁLAKARD, JOBBANÉKE — S1TIAKART.” — lgenjóvan. Hát az oskolába mi vót? — Avvót, hogy ott vót a geróf meg a plébános ur. — Ejha? Osztég mit mondott a geróf? Amig a gyerek összeszedte a memóriáját, Miska koma lehajtott egy pohár bort és megnyomkodta a pipáját, nehogy kialudjék benne a márciusi tűz. — No? Hát mit mondott a geróf? Lássuk. — Aszonta, hogy aszongya . . . — Ne féjj no, csak mongyad. A gyerek hozzágörbelödött a dologhoz, ahogy a gróf állt a nagytábla előtt és kezdte: — Fijaim, legyetek jó magyarok, hogy izé, hasznos pógáhrai legyetek a hazának és tísztejjétek hüségvel a kihrált. — A királt-e? — Ászt no. — Hát a plébános ur? — Ö még a Jóistent is hozzátette, merhogy a királ az Isten jóságos kegyelméből ápostai királ. És hogy éljen a haza! — Eszonta? Hát ez az! Mé nem mingya evvel kezdted? Monta-e a geróf is, hogy éjjen a haza?---- Nem a. Miska koma megint leeresztett egy pohár bort. Aztán, hogy a gyerek hozzálátott a bableveshez, feltápászkodott, hogy majd a gazdakörbe megy. Kalapot nyomott a fejébe, a pipát újra tömte és ment. Napfény aranyozta a rügyező fákat, a házak tetejét, ereszét, kürtőjét, mint kaszabegyét szokta májusi kaszáláskor. Súlyos léptei előtt minduntalan barázdabillegető rebbent fel. Minden portán friss mozgást észlelt. A gazdakörből, zsoltárosan érkezett hozzá a gazdák dacos éneke: “HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL.*’ Nagyon felmelegedett, majd kicsurrant a szive. A csizmából csaknem kilépett és igennagy nyűgnek érezte a szűrét. Vájjon igy van-e a gróf is? Még soha sem értette meg így Márciust. TARNÓCY ÁRPÁD ban is tovább élnek a nemzet lelkében!.... A márciusi ifjak egy időben hirdették a hagyományokhoz, az ősi alkotmányhoz való ragaszkodást és a fejlődés szükségességét. Reformokat követeltek. Ugyan akkor a szabadságjogokért lelkesedtek s örök példáját adták annak, hogy a reformok eszméjét nem lehet elválasztani a szabadságtól!....A negyvennyolcas nemzedék példákból, tapasztalatokból tudta, mit jelent az, ha egy szükebbkörü társaság rátelepszik a nemzet nyakára és — a nemzet beleszólása nélkül, — a maga ízlése és a maga érdeke szerint intézi az ország ügyeit. Tudta milyen megalázás, milyen kétségbeejtő szégyen az, ha az erőszak félredobja az ország ősi alkotmányát. — Tudta, milyen szorongó, az emberi méltóságot megcsufoló érzés az, ha az egyén, a polgár nem érzi magát biztonságban a saját otthonában;—ha tartani kell attól, hogy fölötte álló felelőtlen hatalmak akaratából bármelyik pillanatban, minden törvényes ok nélkül, elveszítheti személyes szabadságát, vagy ha úgy fordul, — az életét! ...Tudta, mit jelent a ielkiismerten elkövetett mindennapos erőszak, a kényszerű némaság, a felülről irányított sajtó az alkotmányos képviseletek hiánya, az önkormányzati szervek mesterséges elsorvasztása...... A negyvennyolcas nemzedék mindezt nagyon jól tudta. Ezért lelkesedett olyan korlátlanul a márciusi ifjak programjába fölvett szabadság-jogokért.. . Fegyverrel a kezében ezért rohant a csatatérre...... Meghalni — a szabadságért. A mai nemzedék messze esett már az önkényuralom korszakától. Emberek születtek, megöregedtek, meghaltak Közben, — de a szabadság úgy vette körül őket, mint a levegő..... Március Idusán a negyven nyolcas nemzedék felé tehát hálánk sugárzik! Gyújtsuk meg az emlékezet gyertyáit! Egy szürkületbe fakuló korszak nyomott hangulatában ä lobogó lángocskák fénye sugározza felénk azoknak az igazságoknak a fényét, amelyekért nyolcvankilenc esztendővel ezelőtt özönével ömlött a magyar vér!...... Március Idusa! Örök emlékezetű nap lesz ez mindenkor a szabadságszerető népek történelmében!!!
