Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-09 / 2. szám
“ACCEPTANCE FOR MAILING AT SPECIAL RATE OF POSTAGE PROVIDED IN THE ACT OF FEB. 26, Í925, AUTHORIZED FEBRUARY 6, 3931 Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. JANUÁR 9, 1937 No. 2 SZÁM Egyik újságíró kollégánk sajátságos kérdést intézett az elnökhöz az idei legelső zártkörű sajtóértekezleten, melyet. Roosevelt immár négy évi szokásához híven, a legbarátságosabb utón és legbizalmasabb körben szókott a sajtó képviselőivel, megtartani. Nem arra volt kiváncsi a sajtó szemfüles képviselője, hogy mik Roosevelt magasratörő tervei, szándékai, — hanem azt kérdezte, hogy aggasztja-e valami ebben az uj esztendőben? — Igen, — felelte az elnök és az a sajátságos roosevelti mosoly eltűnt az arcáról. — Engem még mindig egy aggaszt: — a munkátlan tömegek sorsa. — Aztán egyszerű közvetlen szavakkal kijelentette, hogy ez az aggodalom azonban csak átfutó, mert az ÖSSZEÜLT, UJ KONGRESSZUSNAK KÖTELESSÉGE LESZ A MUNKÁTLAN TÖMEGEK SORSÁN ENYHÍTENI. Határozott kijelentés ez és szerény véleményünk szerint az elnök akarata az idén teljesülni is fog, ha a kongresszus feltámasztja a NRA-t azt az elégedett, kivégzett főnix-madarat mely nek elpusztítására oly kéjes örömmel fogtak össze Roosevelt ellenségei... Pedig hasztalan volt fáradozásuk! A regebeli főnix madárról azt mondja a mese, hogy félszázadonként jelent meg Heliopolisban (az ókori Egyiptom ama nagyszerű városában) s a “Nap-templom”-ban rakott fészket. Ha megöregedett, fészkét felgyújtotta s hamvaiból megfiatalodva feltámadt. A NRA-nak (National Recovery Act — a nemzeti helyreállást célzó törvénynek) sarkalatos tétele és törvénye az volt, hogy ebben a nagy és hatalmas iparállamban minél több munkát osztanak ki magasabb színvonalon, annál nagyobb lesz a fogyasztóközönség nagy tömegének vásárló ereje. így felvette Roosevelt kormánya a negyvenórás hét gondolatát, mint a gazdasági válság gyakorlati megoldásának lehetőségét és egy úttal szabályozta a munkabéreket is, melyet elfogadtak nagyiparosaink és gyárosaink is, — főként azokért az egészséges gazdasági követ- < kezményekért, amelyeket ez a terv magában rejtett. Mindezektől eltekintve — más vezérgondolat is befolyásolta az NRA előretörtetését. A FŐNIX MA IDA 10 TAMA ID AS A Aki lemaradt a hajóról A kikötőkben nyüzsögnak a hajók. András, mármint: ifjú Magyar András, elnezegette az útra készülődő vizi alkalmatosságokat és azon töprengett, hogy melyikre szálljon? Bárkák, csolnakok, szkúnerek, vitorlások, gőzösök horgonyoztak a kikötőben. Kicsik, nagyok, mindenfélék. És valamennyi az életnek indult. A végső rév felé. Egyik a másik után. Nem tudott határozni. Panyókára dobta a kabátját és fiatalos mitbánomsággal lépett odébb: — Eh — mondta magában — ráérünk még erre. És befordult a Maradi csárdába egykis rostokolásra. Mikor a bajusza egészen kinőtt, megint csak kiállt a kikötőbe, hogy hát elinduljon ő is. Még akkor is nyüzsögtek ott a hajók. Nézte a lepkés vitorlákat, a füstölgő kéményeket, hallgatta a különös zsivajt, a temérdek füttyszót, harangkongást, egyéb indulókat. Hát melyikre szálljon? És megint legyintett egyet szélesedő eres tenyerével: — Eh, indul még hajó ezután is. És befordult a Maradi csárdába. így ment ez évtizedekig. András ki-kijárt a kikötőbe “hajókat nézni“ és töprengeni azon, hogy melyikre szálljon? De nem szállt egyikre sem, csak ácsorgott egyideig, aztán befordult a Maradi csárdába, ahol egyre sűrűbben itta a “Maradékát“, amitől egyre jobban elfelejtkezik mindenki mindenről: múltról, jövőről, magáról, másról . . . De indult az utolsó hajó: a legszebb, legnagyobb, legbiztosabb. Ki tudja, hányadszor fordult már, hogy minden magyart révbe szállíthasson. Szép alkonyati magányban indult. — Bu . . . huuu, hangzott a füttye. Sőt a harangot is meghúzták a fedélzetén, hogy mindenki tudjon az indulásról, aki még révbe érhet. Nagy tölcséreken is hirdették a tisztek, hajósok, matrózok az utolsóhajó indulását, nehogy bárki is lemaradhasson róla. András bent ült a Maradiban és ő is hallotta a sikitó, kongó, dörgő jelzéseket. Ki is nézett néhányszor a pókhálós ablakon és látta, hogy ez a hajó aztán csakugyan nagyszerű hajó és igazán az egyetlen már a kikötőben. Megvakargatta deres üstökét. — Hát gyerünk no, — mondta — de még egy itókát! És itta tovább az agybénitó “Maradókát“, egyiket a másik után. És a hajó felszedte a horgonyt. Ment az utolsó utasokkal a végső rév felé. De András, mármint: öreg Magyar András, lemaradt az utolsó hajóról is. És rongyosan, társtalan, reménytelenül, egy szál fatönkön úszott neki a ... boldogtalanságnak. Mi itt Amerikában nagyon jól ismerjük .azokat a nagy gépeket, melyeket munkakimélés céljából szerkesztettek. Ha azt akarjuk, hogy a gépeket és vele együtt a technika fejlődését és tudományos buvárlatait ne kárhoztassák, — amit ma már talán egész jogosan meg is tesznek, — a gépmunkát úgy kell alkalmazni,-----------------------------------------$> hogy felszabadítsa az emberi munkát a gyötrelmes fáradságtól, — viszont ne döntsön embereket nyomorúságba. Az ember uralkodjék a gép felett, amelyet elméje hozott létre és ne a gép uralkodjék az ember felett, mint napjainkban. A gépnek tehát eszköznek kell lenni a munkaórák csökkentésére, — de nem eszköznek a munkátlanság és szenvedés teremtésére. Midőn emberi munkáról írunk, rá kell gondolnunk a: gyermekmunkára is! Ennek az NRA a legnagyobb ellensége volt, — viszont a nemzetközi kapitalistáknak és gyárosoknak ez kedves, közkedvelt vesszőparipája még ma is. Hogy ez irányban nemcsak nálunk, hanem Angliában is milyen siralmasok az állapotok, arra elég, ha egy példát hozunk fel. Jóllehet Anglia volt az úttörő, ipari nemzet és jóllehet ez az ország az elmúlt másfélszázadon keresztül kivette részét a munka jogait védő törvényhozásban, képviselőháza csak utóbb tárgyalt annak lehetőségéről, hogy a 14—18 éves gyermekek heti munkaidejét 74 óráról 48 órára csökkentse. — Nálunk Amerikában is siralmas állapotok vannak ez irányban, melyről nemcsak vezércikkeket, hanem könyveket is írhatnánk. A gyárosok pedig ismét szabadon garázdálkodhatnak — mióta megölették azt a veszedelmes főnix madarat! És valóban bámulni és megbotránkozni lehet a gyárosokon széles e nagy vilá-i gon mindenfelé! Megengedik, hogy gyáraikban tartsanak, dolgoztassanak és hervasztassanak serdülő gyér mekeket az elképzelhető legalacsonyabb alamizsnabér mellett napi 13 órán át és ilyen módon megrabolják őket az üdüléstől, a levegőtől és a napsugártól, — szóval mindattól, ami erős férfiakat és nőket ad egy nemzetnek. A gépek és a gyermekmunka manapság, hogy mennyire ront a munkátlan tömegek során, azt nagyon jól tudja köztársasági elnökünk ... és tudja nagyon: jól azt is, hol van a baj főfészke és hogyan kell enyhíteni a munkátlan tömegek során. \ Ezért fog hamvaiból megfiatalodva feltámadni a NRA melynek fészkét nem maga a NRA, hanem az amerikai munkásság ellenségei -hamvasztották el s ezért remél ohr sokat és szépet Amerika megtört munkássága a kongresszustól, melynek főfeladatait a leghatározottabb formában az elnök már kijelölte és körvonalazta. „
