Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1942. január-december (29. [!40.] évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-31 / 3. szám
— 52 ä vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőség meghallgatása után a tenyészirányt, illetőleg a köztenyésztésre használható apaállatok fajtáját és darabszámát megállapítja. (2) A tieztavérű állattenyésztés érdekében tekintettel kell lenni arra, hogy a köztenyésztéshez tartozó nőivarú állatokhoz ugyanolyan fajtájú apaállatok használata lehetővé tétessék. A különböző fajtájú állatok keresztezését a m. kir. földmívelés- ügyi miniszter előzetes hozzájárulása nélkül csak abban az esetben szabad megengedni, ha a nőivarú állatok kis száma miatt a megfelelő fajtájú külön apaállat tartása a közületre aránytalanul súlyos terhet jelentene, vagy egyéb okból elháríthatatlan akadályokba ütköznék. (3) Nem tekinthető keresztezésnek a magyar tarka tehenekhez (tenyészéreett üszőkhöz) telivér sziammentáli vagy szimmentáli bikák használata. (4) A különböző fajtájú állatok keresztezéséből származó nőivarú állatokat a tenyészirány megállapítása alkalmával ahhoz a fajtához kell hozzászámítani, amelyhez fajtajelleg tekintetében közelebb ál f. (5) Minden község (m. város) köztenyésztésében állatfajonkint egységes tenyészirány megvalósítására kell törekedni. Ha azonban valamely község (m. város) köztenyésztésében ugyanahhoz az állatfajhoz (pl. szarvasmarhához) tartozó nőivarú állatok különböző fajtájúak (pl. magyar tarka, borzderes, st-b.), ott — amennyiben az állattenyésztési érdek is szükségessé teszi — kettős (párhuzamos) tenyészirányt, illetőleg tenyészirány mellett az eltérő fajtájú kisebb állatcsoport részére külön tenyészirányt kell megállapítani. (6) A vármegye területén köztenyésztésre a nőivarú állatok fajtájának megfelelő tenyészirány keretében az alább felsorolt fajtájú apaállatok használhatók: a) szarvasmarhatenyésztésben: magyar tarka, telivér szimmentáli és szimmentáli, tenyész- sertéstenyé^^^^^^H^ mangalica, fehér hússertés (yorkshire,) teiH'eszkan, fekete hússertés (berkshire,) tenyészkan; c) juhtenyésztésben. magyar fésűs merinó, magyar húsmerinó, tenyészkos; d) kecsketenyésztésben. magyar kecskebak, állami tevékenység keretében külföldön beszerzett egyéb kecskebak. Fedeztetés. 3. §. (1) Ellenőrzött egyedi fedeztetés. A köztenyésztésben általában . kötelező az ellenőrzött egyedi fedeztetés (kézből való párosítás). E fedeztetés az erre a célra bekerített helyen (udvarban, kifutóban) történik. Az apaállatok tehát — a jelen §. (4) és (5) bekezdésében említett kivételes esetektől eltekintve — nem járhatnak közös csordába gulyába, falkába, vagy nyájba), hanem felügyelet alatt otthon fedeznek, amikor is az ivarzó nőivarú állatot a tenyésztési célból legmegfelelőbb, vagy a külön kijelölt apaállathoz kell vezetni. (2) Az apaállatok okszerű használatának érdekében, továbbá a korszerű tenyésztési eljárás biztosítása, az utódok származásának megállapítása és a törzskönyvelés lehetővététele végett a gyorsabb fejlődésű, nagyobb termelőképességű, tarka bikák, valamint a fehér és fekete hússertéskanok egész éven át »kizárólag csak ellenőrzött egyedi fedeztetésre használhatók. (3) Az apaállatoknak istállóban tartása ideje alatt fajtára való tekintet nélkül az ellenőrzött egyedi fedeztetés a kötelező. (4) Ellenőrzött csoportos fedeztetés. A mangalica-, sertés-, valamint juh- és kecsketenyésztésben a legeltetési idő alatt csoportos fedeztetés is alkalmazható, amikor is egy apaállat a nőivarú állatoknak fajta szerint, egy-egy apaállathoz arányos számban kiválasztott és külön őrzött csoportjában, háremszerűen szabadon fedez. (5) Szabad fedeztetés. Általában tilos két vagy több apaállatnak a nőivarú állatok közé hajtása és együtt legeltetése, valamint az ezzel együttjáró, ellenőrzés nélküli szabadfedeztetés, mely lehetetlenné teszi az apaállatok okszerű használatát, az utódok származásának megállapítását és törzs- könyvelését. A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőség megokolt javaslatára az alispán átmenetileg . kivételesen megengedheti, hogy a mangalica kanokat, úgyszintén a tenyészkosokat és a kecskebakokat meghatározott községek (m. városok), vagy határrészek köztenyésztésében a legeltetési szabályrendeletben, illetőleg a legelőrendtartásban meghatározott legeltetési idő alatt — amennyiben az apaállatok okszerű takarmányozása biztosítottnak tekinthető — szabad fedeztetésre^ használhassák abban az esetben, ha a község (m. város) köztenycsZtésábe^^^M séges tenyészirányt követnek; vagy ha kettős tenyésziránynál a megfelelő fajtájú nőivarú állatoktól teljesen elkülönítve legeltetik. (6) Az előbbi bekezdésben említett engedélyt csak akkor szabad megadni, ha a közös és közlegelőkön fedeztető nyári karámokat és kifutókat létesíteni alapos okból nem lehet és így a legeltetési idő alatt az ellenőrzött egyedi vagy csoportos fedeztetésnek akadálya van. Ennek folytán az engedély csak meghatározott átmeneti időre szólhat. (7) A köztenyésztéshez tartozó juh- és kecske- tenyésztésben a szabadfedeztetés megengedése alkalmával ki kell kötni, hogy a tenyészkosokat és bakokat csakis a meghatározott fedeztetési időszakban lehet a nőivarú állatok között tartani.
