Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1940. január-december (27. [!38.] évfolyam, 1-25. szám)

1940-06-15 / 11. szám

- 181 tartott évnegyedes rendes közgyűlése jegy­zőkönyvéből. 3591—1—1940. ai. 101. kgy. szám. Jelenti a vármegye alispánja, hogy az 1939. évi IV. t.-c. végrehajtásával kapcso­latban oly tömegű megkeresés, magánmun­kálat és ezekkel velejáró más feladat elé van állítva a vármegyei főlevéltárnok, hogy a magánfelek részére nem hivatalból végzendő levéltári magánmunkálatok, illetve kutatások szabályrendeleti szabályozása vált szüksé­gessé. Javasolja ezért, szabályrendelet meg­alkotását. VÉGHATÁROZAT. Vasvármegye törvényhatósági bizott­sága tárgyalván a vármegye alispánjának fenti előterjesztését, a magánfelek részére nem hivatalból végzendő levéltári kutatások tárgyában előterjesztett szabályrendeletter­vezetet a maga részéről elfogadja, illetve a szabályrendeletet az alábbi szöveggel meg­alkotni rendeli el. SZABÁLYRENDELET a magánfelek részére nem hivatalból vég­zendő levéltári kutatások tárgyában. 1§­Oly adatok kikeresése, melyeknek is­meretét hivatali érdek nem teszi szükségessé, a főlevéllárnoknak nem kötelessége. Ha ma­gánfelek ilyen adatok kikeresését kérik, azt a vármegyei főlevéltárnok nem tartozik tel- síteni, csak abban az esetben, ha erre külön megbízást kap. A megbízásból magánfelek részére végzett levéltári kutatásokért egy adat kikeresése esetén — tekintet nélkül arra, hogy a kutatás eredménnyel jár-e, vagy sem — 10 P kutatási díjat jogosult a vár­megyei főlevéltárnok felszámítani. . 2. §. A levéltári kutatás díjának ez a meg­szabása azonban természetszerűen nem ter­jed ki a levéltár nyilvánkönyvi jellegű gyűj­teményeiben való kutatásokra. A vizikönyv okirat és tervtárából való kikeresés ugyanis nem képezheti kutatás tárgyát. Az indexnél­küli felekezeti anyakönyvi másodpéldányok­ból való kikeresés díja 5 P-ben állapíttatik meg. 3. §. Ha a kutatás oly széles körben végzen­dő, hogy hosszabb időt és különös tanul­mányt jeleni annak már az előkészítése is, akkor a reáforditott idő figyelembevételével megállapodás szerint számíthat fel a vár­megyei főlevéltárnok kutatási dijat. Mint­hogy annak hozzávetőleges megállapítása, hogy a nagyobb kutatás kb. mennyi időt vehet majd igénybe, már maga is jelentős munkát okoz, az ilyenek előkészítése is csak az 1. §-ban említett kutatási üij ellenében kérhető. 4. §• A magánmunkálat címen jelen szabály- rendelet alapján felszámítható dijak a vár­megyei háztartási alap csekszámlájára fizettetnek be; a befolyó összegeknek havi 100 pengőt meg nem haladó része a főle- véltárnoknak havonként kiutalandó, mig a havi 100 pengőt meghaladó összegeknek a háztartási alap és a főllevéltárnok között a méltányosság és egyéb szempontok szerinti megosztása tekintetében egynegyed évenként a kisgyűllés határoz. INDOKOK: Szükséges volt a fenti szabályrendelet megalkotása, mert az 1939. évi IV. t.-c. vég­rehajtásával kapcsolatban a vármegyei fő­levéltárnok súlyos feladat elé van állítva és mert szükségessé vált szabályozni azon levéltári kutatások módját is, melyeket hi­vatali érdek nem tesz szükségessé és melye­ket a vármegyei főlevéltárnok hivatali mun­káján felül végez el. A 7720—1939 M. E. szánni rendelet 68. §-a értelmében az anyakönyveknek a levél­tárban őrzött másodpéldányairól magánfe­lek részére ki kell állitani kivonatokat, ha az anyakönyv első példánya a törvényható­ságtól elcsatolt területen maradt. Az anya­könyvi másodpéldányokhoz index nem ké­szülvén, ennek folytán egy-egy születési, há­zassági, vagy halotti eset megtalálása érde- dekében rendszerint az anyakönyv több év­évfolyamát kell áttekinteni. Az anyakönyvek­ben való kikeresés diját pedig csak az izr. anyakönyvi másodpéldányokra nézve álla- pitttotta meg a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ur. A 9461—1939. II. VKM. szánni ren­delet szerint izraelita anyakönyvekből kiállí­tandó kivonatokra nézve az 1930. évi 250.232 —1930. VKM. rendeletben foglaltak az irány­adók. Ezen rendelet szerint az 1885. évi 1924. ein. VKM. számú rendeletben az anya­könyvekkel kapcsolatos teendőkért megsza­bott dijak, amelyek forint és krajcárban vol­tak megszabva, pengőre számíttattak át, még pedig úgy, hogy egy forint pengőre átszá­mított értéke 2 P 32 fillér. Az idézett ren- idézett rendelet szerint a kivonat diján felül

Next

/
Thumbnails
Contents