Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1938. január-december (36. évfolyam, 1-35. szám)

1938-04-19 / 11. szám

Csonka Magyarország nem ország! Egész Magyarország Mennyország !

XXXVI. évfolyam.

Szombathely, 1938 április 19.

11. szám

»i

Vasvarra egye Hivatalos Lapja Községi Jegyzőségi

.Hivatalból Szfcntpéterfa

díjátatáüiyoizva.

HIRDETÉSI DUAK: Szavankint 5 fillér, legkisebb hirdetési dij 35 fiUér.

Megjelenik rendszerint minden hó 18-én és 30-An,

Vasvármegye Hivatalos Lapja

Szerkesztő: Vldos Árpád várm. főjegyző Helyettes szerkesztő: Lantos József várm. irodaigazgató.

I. Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok.

Vasvármegye Közönségéhez.

Egy fenkölt, minden dobbanásában az elesettekkel érző szív szózatát hozta el hozzánk közelmúltban a rádió a budai királyi várból. A Főméltóságu Asszony szólt hozzánk az Eucharisztikus Kongresszus és első Szent Királyunk halálának 900. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek küszöbén, hogy

„ne legyen szűkölködő az ünnepi hetekben.“

A folyó év ünnepe a magyar nemzetnek, ünnepnapja a sorsüldözött magyarságnak. Nemsokára eljönnek hozzánk a világ katolikusai az Eucharisztikus Kongresszusra, és ugyancsak most fogjuk ünnepelni Szent István királyunk halálának 900. évfordulóját is.

»Mindezek az ünnepségek, Magyarországon talán sohasem látott nagyszerű keretekben, ragyogó külsőségek között folynak le, hogy méltóak legyenek az élő Krisztus Király és a halott nagy magyar király tiszteletéhez.

Örvendező Te Deum és jubiláló énekek szállanak majd fel a szivekből és ami díszt és fényt a magyar katolikusság, utóbb pedig a hivatalos Magyarország nyújthat, azt mind kitárja hódolatában, hálájában.

De vájjon az a sok nagyszerű ünnep, ez a sok-sok ragyogás be tud-e világitani a szegény- emberek leikébe is? Nem érzik-e majd túlságos ellentétnek, bántó különbségnek a maguk gondját, szegénységét ? Nem érzik-e majd, hogy róluk megfeledkezett az ünneplő magyarság ?

Azt tartom, hogy ennek az érzésnek még sejtelemként sem szabad átsuhannia szegénysor- su testvéreink lelkén. Meg kell őket szabadítanunk legalább egy-egy ünnepi hétre legnyomasztóbb gondjuktól, hogy derü^pbb lélekkel olvadhassanak bele a jubileum örömébe. Méltóbb, melegebb lesz az ünnep. Krisztus Urunk a szegényekhez hajolt le először és a Szent Jobb is nemcsak kardforgató jobb volt, hanem kenyérosztó jobb is«.

ti