Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1933. január-december (31. évfolyam, 1-54. szám)
1933-03-23 / 12. szám
a megvizsgált esetekben vagy nem találtattak helytállóknak, vagy pedig a valóban bekövetkezett kellemetlenségek pusztán a hanyag és gondatlan kezelés rovására voltak irhatok. Számos kísérlet és tapasztalat eredményéből -megállapítható, hogy a koksz használatát a kályhákban úgyszólván minden esetben el lehet kerülni., mig a koksztüzelésre szerkesztett központi fűtésekben a kazántípushoz, az üzemi viszonyokhoz, a szerkezet méretezéséhez, stb. képest, tehát külön-külön elbírálás alapján, a kevert fűtés bevezetésével esetenkint lehet a fogyasztható koksz mennyiségét mérsékelni. A különböző belföldi szenek és széntermékek közül a hivatal tüzelőberendezéseiben műszaki és gazdasági szempontból legjobb eredménnyel használható fajtát kell választani. • A TÜZELÖSZER BESZERZÉSE. A megfelelő minőségen és áron kívül a beszerzéskor a fuvar és az egyéb mellékköltségek is latba esnek. A beszerzéssel kapcsolatos kér- idéseket egyébként a fűtési akcióval összefüggésben kiadott 104.812/1928.—XV. K. M. számú rendelet szabályozza. A tüzelőszer átvételét, amely tapasztalat szerint könnyen visszaélésekre adhat alkalmat., a legnagyobb lelkiismeretességgel kell ellenőrizni. * A TÜZELŐBERENDEZÉS MINŐSÉGE. Uj tüzelőberendezések létesítésekor az legyen a vezető szempont, hogy azok hazai szén vagy széntermék racionális eltüzelésére alkalmasak legyenek. A meglévő és széntüzelésre nem különösen alkalmas tüzelőberendezéseket — minthogy legtöbb helyütt a belföldi szén a legolcsóbb tüzelőszer — az ennek használatával járó megtakarításból érdemes széntüzelésre átalakítani. E kérdéssel kapcsolatban szintén sok meg- okolatlan panasz pierült fel. Ezeket illetően meg kell állapítani, hogy a cserépkályhák (a rostélynélküliek kivételével) széntüzelésre általában alkalmasak, egyébként is átalakításukat csak a bizonyos időközönkint amúgy is szükséges átrakásuk alkalmával (tehát minimális többletköltséggel, vagy többletköltség nélkül) lehet megoldani. A legtöbb vaskályhatipus szénnel ugyancsak füthető. A kokszfütésre szerkesztett központi tüzelőberendezések módositása terén is haladást látunk s ma már odáig jutottunk, hogy a legutóbbi években piacra került uj szerkezetek figyelembevételével ezeket csekély költséggel, olykép módosíthatjuk., hogy a silányabb fajta hazai szenek is jó hatásfokkal és gazdaságosan tüzelhetők el, ami az igy elérhető nagy megtakarítás révén, nemcsak az államháztartás kiegyensúlyozása, hanem a silányabb minőségű olcsó szenek felhasználása révén az energiagazdálkodás szempontjából is haladást jelent. Sajnos, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy e kérdés nagy fontosságát egyes hatóságok még mindig nem ismerték fel s ma is előfordul, hogy véleményünk kikérése nélkül koksztüzelésü központi fűtések, fatüzelésü kályhák, stb. szereztetnek be, ami hosszú időre visszaveti az illető hivatal vagy intézmény fűtésének racionalizálását. ELŐZMÉNYEK. A kereskedelmi kormányzat már a háborút követő súlyos években kezdett a tüzelöszergaz- dálkodás kérdésével foglalkozni. Megállapította, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzíváinak kereken 12 százaléka (átlag évi 120 millió pengő) a tüzelöszerbehozatalból ered s hogy a hőfogyasztó berendezések csekély (átlag 30 százalékos) hatásfoka révén e tételből 80—85 millió pengő érték teljesen haszontalanul száll a levegőbe. Kimutatta, hogy e jelentékeny tehertételből 50 miliő pengőt a semminemű termelőmunkától nem kisért fűtésre fordítunk1 s hogy ezt az utóbbi tételt teljesen ki lehetne küszöbölni, ha a fűtésre belföldi tüzelöszereket és pedig elsősorban belföldi szenet használnánk, mert ez a takarékosság követelményének is leginkább megfelel, lévén általában (kalorikus értékben) a külföldi szénnél 25., a koksznál 30 és a tűzifánál 35 százalékkal olcsóbb. Mindezek a hazai szénnel való fűtés szükségességének felismerését szélesebb körben is megérlelték. E gondolat szolgálatában a kereske-