Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1933. január-december (31. évfolyam, 1-54. szám)

1933-03-23 / 12. szám

a megvizsgált esetekben vagy nem találtattak helytállóknak, vagy pedig a valóban bekövetke­zett kellemetlenségek pusztán a hanyag és gon­datlan kezelés rovására voltak irhatok. Számos kísérlet és tapasztalat eredményé­ből -megállapítható, hogy a koksz használatát a kályhákban úgyszólván minden esetben el le­het kerülni., mig a koksztüzelésre szerkesztett központi fűtésekben a kazántípushoz, az üzemi viszonyokhoz, a szerkezet méretezéséhez, stb. ké­pest, tehát külön-külön elbírálás alapján, a ke­vert fűtés bevezetésével esetenkint lehet a fo­gyasztható koksz mennyiségét mérsékelni. A különböző belföldi szenek és széntermé­kek közül a hivatal tüzelőberendezéseiben mű­szaki és gazdasági szempontból legjobb ered­ménnyel használható fajtát kell választani. • A TÜZELÖSZER BESZERZÉSE. A megfelelő minőségen és áron kívül a be­szerzéskor a fuvar és az egyéb mellékköltségek is latba esnek. A beszerzéssel kapcsolatos kér- idéseket egyébként a fűtési akcióval összefüggés­ben kiadott 104.812/1928.—XV. K. M. számú ren­delet szabályozza. A tüzelőszer átvételét, amely tapasztalat szerint könnyen visszaélésekre adhat alkalmat., a legnagyobb lelkiismeretességgel kell ellenőrizni. * A TÜZELŐBERENDEZÉS MINŐSÉGE. Uj tüzelőberendezések létesítésekor az le­gyen a vezető szempont, hogy azok hazai szén vagy széntermék racionális eltüzelésére alkalma­sak legyenek. A meglévő és széntüzelésre nem különösen alkalmas tüzelőberendezéseket — mint­hogy legtöbb helyütt a belföldi szén a legol­csóbb tüzelőszer — az ennek használatával járó megtakarításból érdemes széntüzelésre átalakí­tani. E kérdéssel kapcsolatban szintén sok meg- okolatlan panasz pierült fel. Ezeket illetően meg kell állapítani, hogy a cserépkályhák (a rostély­nélküliek kivételével) széntüzelésre általában al­kalmasak, egyébként is átalakításukat csak a bi­zonyos időközönkint amúgy is szükséges átra­kásuk alkalmával (tehát minimális többletköltség­gel, vagy többletköltség nélkül) lehet megoldani. A legtöbb vaskályhatipus szénnel ugyancsak füt­hető. A kokszfütésre szerkesztett központi tüzelő­berendezések módositása terén is haladást lá­tunk s ma már odáig jutottunk, hogy a legutóbbi években piacra került uj szerkezetek figyelembe­vételével ezeket csekély költséggel, olykép mó­dosíthatjuk., hogy a silányabb fajta hazai sze­nek is jó hatásfokkal és gazdaságosan tüzelhetők el, ami az igy elérhető nagy megtakarítás révén, nemcsak az államháztartás kiegyensúlyozása, ha­nem a silányabb minőségű olcsó szenek felhasz­nálása révén az energiagazdálkodás szempont­jából is haladást jelent. Sajnos, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy e kérdés nagy fontosságát egyes hatóságok még mindig nem ismerték fel s ma is előfordul, hogy véleményünk kikérése nélkül koksztüzelésü köz­ponti fűtések, fatüzelésü kályhák, stb. szereztet­nek be, ami hosszú időre visszaveti az illető hiva­tal vagy intézmény fűtésének racionalizálását. ELŐZMÉNYEK. A kereskedelmi kormányzat már a háborút követő súlyos években kezdett a tüzelöszergaz- dálkodás kérdésével foglalkozni. Megállapította, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzíváinak ke­reken 12 százaléka (átlag évi 120 millió pengő) a tüzelöszerbehozatalból ered s hogy a hő­fogyasztó berendezések csekély (átlag 30 szá­zalékos) hatásfoka révén e tételből 80—85 millió pengő érték teljesen haszontalanul száll a leve­gőbe. Kimutatta, hogy e jelentékeny tehertételből 50 miliő pengőt a semminemű termelőmunkától nem kisért fűtésre fordítunk1 s hogy ezt az utóbbi tételt teljesen ki lehetne küszöbölni, ha a fűtésre belföldi tüzelöszereket és pedig elsősorban bel­földi szenet használnánk, mert ez a takarékosság követelményének is leginkább megfelel, lévén általában (kalorikus értékben) a külföldi szénnél 25., a koksznál 30 és a tűzifánál 35 százalékkal olcsóbb. Mindezek a hazai szénnel való fűtés szük­ségességének felismerését szélesebb körben is megérlelték. E gondolat szolgálatában a kereske-

Next

/
Thumbnails
Contents