Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (29. évfolyam, 1-53. szám)

1931-10-29 / 44. szám

— 318 —

XIII. Székhely: Magyargencs. A kerülethez tartozó községek: Magyargencs, Keme- nesmagasi, Szergény, Kemeneshőgyész, Ostffy- asszonyfa, Csönge, Kenyéri,, Rábakecskéd, Egyházaskesző, Várkesző, Kemenesszentpé- ter.

Indokolás.

így határozott a törvényhatósági bizottság, mert a vármegye területén levő kéményeknek a f. év elején történt megszámlálása folytán megállapította, hogy egyrészt tekintettel a kémények összlétszámának magasságára, a munka kerületeket szaporítani, másrészt az egyes munkakerületek kéménylétszámának aránytalanságára való tekintettel azokat arányosítani is kell.

A soproni kereskedelmi és iparkamarának, a munkakerületek szaporításának mellőzésével csupán csak azok arányosítására, vonatkozó szakvéleményének nem adott helyt, a törvényhatósági bizottság, mert a kerületek szaporítása nélkül keresztülvitt arányosítás esetén az egyes kerületek kéménylétszáma még mindig nagy mérvben meghaladta volna azon mértéket, amely egv-egy munkakerületre vonatkozólag kívánatos és amelynek jövedelme a kéményseprőmester és családjának illő megélhetését biztosítja.

A kéményseprési munkakerületek számának ilyen felemelésénél közrejátszott egyébként azon szociálpolitikai természetű indok, hogy a vármegye területén huzamosabb idő óta működő idősebb kéményseprő segédek végleges természetű elhelyezkedésének lehetősége megteremtessék.

Az új kerületek megalkotásánál, illetve a már meglevő kerületek kiterjedésének módosításánál és a mindezekkel keresztülvitt arányosításnál a közigazgatási és közlekedési szempontok a lehetőséghez képest figyelembevétettek.

A törvényhatósághoz beérkezett egyes indítványok, illetve kérelmek, amelyek ezen véghatározat rendelkező részében foganatosított kerület arányosításon túlmenőleg, a 13-ra felszaporítandó munkakerületek kéményeinek létszámát közel egyenlő számban óhajtották megállapítani, ilyen tekintetben figyeíembeve- hetők nem voltak, nemcsak azért, mert az eddigi vizsgálatok alapján már megállapítható- lag fennforgó reáljogok túlméretezett megcsonkítása keresztül nem vihető, hanem azért is, merti a törvényhatósági bizottság álláspontja szerint az államban, mely a magántulajdon sérthetetlenségét elismeri, a magántulajdonhoz fűződő jog akár tartalmi, akár területi korlátozásának közérdekből is csak bizonyos mértékig van helye.

Az évszázadokon keresztül kialakult jogi

szabályozása a kéményseprési iparjognak, így az 1651. évi ipari rendtartás és az 1659. évi patens, amely a kéményseprés gyakorlását iparengedélyhez köti, a 4209—1868. sz. u. n. Szlávy-féle rendelet és az 1872. évi VIII. te., amely a szakképzettséget kívánatosnak mondja ki, utóbbi a városi munkakerületek megalkotásának lehetőségét teremti meg, a 14.803— 1883. sz. Tisza Kálmán-féle rendelet, amely a havi egyszeri kéménysepretést kötelezőnek kimondja, végül különösen az 1884. évi XVII. te. és az 1922. évi XII. te., amely megalkotja a városi és vidéki munkakerületeket, kimondja a versenytilalmat, a kötelező díjszabást és ezen díjaknak közadók módjára való beszedését, különös mértékben jogvédelem alá veszi s így tartalmilag különös mértékben értékesebbé teszi ezen jogosítványt és ezzel megteremti a jogalapját annak, hogy más oldalról, közérdekből különös korlátokat állapítson meg és különös jogosítványokat konstruáljon a közhatóság javára az iparjogosítvány bírókkal szemben.

Az általános jogegyenlőség elvéből következik azonban, hogy ezen különös korlátozások és jogosítványok által nem okozható nagyobb mérvű hátrány az ipar jogosítottaknak, mint amilyen mérvű előnyt jelent a különös jogvédelem.

Ezen elvi alapon állva a törvényhatósági bizottság arányosított, de nem egyenlősített.

Ezen véghatározat a kéményseprési iparról alkotott 7314—1913. sz. vm. szabályrendelethez függelénként csatoltatni rendeli a törvényhatósági közgyűlés és e véghatározat ha- , tálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyeztetik a kéményseprési iparról alkotott •7314—1913. sz. vármegyei szabályrendelet 2. §-a és ezen §. módosítása tárgyában hozott 5251—1924. és 13.987—1929. sz., előbbi véghatározat függelékét képező törvényhatósági közgyűlési véghatározat.

Megállapítja továbbá a törvényhatósági bizottság közgyűlése, hogy a kéményseprési díjak tekintetében jelenleg a 15662—1927. sz. véghatározat, mint a 7314—1913. sz. vármegyei szabályrendelet függelékének rendelkezései vannak érvényben, míg a hasonló tárgyban hozott összes megelőző véghatározatok hatályon kívül helyezettnek tekintendők, így a 3268—1918, 24194—1918, 18723—1919, 16345 -1921, 5977—1922, 14898—1922, 8670—1923, 15468—1923, 2275—1924, 7659 -1924, 15373— 1924, 29528—1924 és a 3274 ai.—29. kgy. 1927. számú törvényhatósági közgyűlési véghatározatok.

Mely véghatározat Vasvármegye Hivatalos Lapjában szabályszerűen közhírréteendő, amely közhírrététeitől számított 8. napon az kihirdetettnek tekintendő és ezen kihirdetés-