Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (28. évfolyam, 1-58. szám)
1930-08-14 / 35. szám
— 280 molui. Felhívom tehál a közönséget, hogy ezen ren- deletemben foglaltaknak pontos végrehajtására úgy a saját vámszedő helyeit, mint a törvényhatóság területén levő esetleg más kövezetvám szedésére jogosult vámtulajdonosokat haladék nélkül utasilsa. Megjegyzem, hogy ezen rendeletemben foglalt rendelkezés, a rendelet végrehajtásának időpontjában lép éleibe s ez visszaható erővel nem bir. Értesítem végül a közönséget, hogy ezt a rendeletemet az érdekelt vasúti és hajózási vállalatokkal egyidejűleg közöltem. Budapest, 1930. évi julius hó 29-én. A miniszter helyett: Forster s. k. államtitkár. Vasvármegye Alispánjától. 18339—1930. szám. Valamennyi járási főszolgabíró és polgármester Urnák! Valamennyi községi és körjegyző Urnaki (Főszolgabíró és polgármester uraknak külön is kiadatott.) Fenti kereskedelemügyi miniszteri körrendeletét miheztartás végett közlöm. ' Szombathely, 1930. augusztus 13. Dr. Horváth Kálmán sk., alispán. III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek, értesitések és más közlemények. Másolat. Magyar királyi belügyminiszter. Szám: 121.316—1930. VIII. Tárgy: Egyetemi hallgatók tan- dijmentességéhez s egyéb kedvezményekhez szükséges szegénységi bizonyítványok szabálytalan kiállítása. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. A budapesti Pázmány Péler tudományegyetem bölcsészettudományi karának dékánja arra hívta fel figyelmemet, hogy az egyetemi hallgatók részére tandíjmentesség s egyéb anyagi természetű kedvezmények (ösztöndíj, segély, menza slb.) elnyeréséhez szükséges szegénységi illetőleg vagyontalansági bizonyítványok kiállításánál a hatóságok nem járnak el egyöntetűen s egyes hatóságok egyoldalú szempontok alapján önkényesen ítélik meg az egyetemi hallgatók vagyoni helyzetét. Ennek azután az a következménye, hogy hasonló anyagi viszonyok között levő egyetemi hallgatókat az egyik hatóság szegényeknek minősít s részükre szegénységi bizonyítványt szolgáltat ki, mig a másik hatóság azokat sem ismert el vagyontalanoknak s számukra nem szegénységi, hanem vagyoni bizonyítványt állít ki. Ez az ellentétes eljárás meghiúsítja az egyenlő elbánást és a támogatásra inkább ráulalt egyetemi hallgatók rovására gyakran olyan egyetemi hallgatókat juttat kedvezményhez, akik kedvezőbb anyagi viszonyaiknál fogva arra kevésbé vagy nem is feltétlenül szorultak reá. A panasz alapos voltáról a velem közölt hatósági bizonyítványokból magam is meggyőződtem. A hatósági bizonyítványok kiállításának szabályozásáról szóló 4961—1927. B. M. ein. szánni körrendelet (B. K. 1928. évf. 138 1.) 8. §-ának utolsó bekezdése világosan kimondja, hogy az egyetemi hallgatók tandíjmentességének elnyeréséhez szükséges szegénységi (vagyontalansági) bizonyítványokat továbbra is a 26.234—1905. B. M. számú rendelettel (B. K. 1905. évf. 133 1.) előirt mintának megfelelő alakban és tartalommal kell kiállítani, egyébként azonban ezekre a bizonyítványokra is a 4961—1927. B. M. ein. számú körrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A bizonyítványt kiállító hatóság tehát a 4961—1|927. B. M. ein. szánni körrendelet 2. §-a értelmében a vagyoni állapot illetőleg a szegénység (vagyontalanság) igazolásánál csak a tényleges adatok feltüntetésére köteles szorítkozni s szegénységi bizonyítványt csak akkor állíthat ki, ha az igazolt adatok szerint az egyetemi hallgatónak és szüleinek jövedelme a közönséges napszámot nem haladja meg, ellenkező esetben csak vagyoni bizonyítványt lehet kiállítani. Annak megítélésére ugyanis, hogy szerényebb vagyon s a közönséges napszámot felülhaladó jövedelem mellett is az esetleg fennforgó különös körülményeknél fogva az egyetemi hallgató és a szülők vagyontalanoknak le- kintessenek-e, nem a bizonyítványt kiállító hatóság, hanem az hivatott, akitől a tandíjmentesség vagy egyéb kedvezmény adományozása függ. Megjegyzem, hogy a 26.234—1905. B. M. számú rendelettel megállapított minta csupán a tandíjmentesség engedélyezéséhez szükséges szegénységi bizonyítványokra érvényes, más kedvezményben való részesítés céljára a szegénységi bizonyítványt egyetemi hallgatók részére is a 4961—1927. B. M. ein. számú körrendelettel kiadott általános minta szerint kell kiállítani. Egyes hatóságok azonban nem alkalmazkodnak a kötelező mintákhoz, hanem egészen szabálytalan alakban hiányosan állítják ki a vagyoni vagy a szegénységi bizonyítványt, sőt az is megtörténik, hogy a szülők vagyoni viszonyait egyáltalában fel sem tüntetik. Némelyik hatóság pedig olyan nyomtatványt használ, amely a 4961—1927. B. M. ein. számú rendelettel megállapított általános mintának felel ugyan meg, de a nyomtatvány »vagyoni bizonyítvány« s zárójelben »szegénységi bizonyítvány« címmel van ellátva s a bizonyítvány kiállításánál egyszerűen az illető cim aláhúzásával jelöli meg, hogy vagyoni, avagy szegénységi bizonyítványról van-e szó, a bizonyítványnak, ha nyomtatványon állítják is ki, csupán 'e gy cime lehet s a bizonyítvány»- határozottan vagy vagyoni vagy szegénységi bizonyítványnak kell megjelölni. A hatósági bizonyítványok kiállítása körüli eljárás fokozott ellenőrzéséről kiadott 1221/—1928. B. M. ein. számú körrendeletben már rámutattam a vagyoni és szegénységi bizonyítványok helyes és pontos kiállításának rendkívüli jelentőségére. Nem tűrhető, hogy az ehhez fűződő fontos köz- és magánérdekek egyes tisztviselők felületessége és rendetlensége miatt hátrányt szenvedjenek. Ennélfogva újból figyemlcztetcm és utasítom a vagyoni és szegénységi bizonyítványok kiállítására illetékes hatósá- ságokat, hogy a 4961—1927. B. M. ein. számú rendeletnek erre vonatkozó rendelkezéseit pontosan tartsák be s a fentebb, említett szabálytalanságoktól tartózkodjanak, mert jövőben az ez ellen vétő tiszt
