Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (27. évfolyam, 1-59. szám)
1929-12-26 / 58. szám
Hivata. 'i díjátaíányozva Szombathely Csonka Magyarország nem ország! Egész Magyarország mennyország! XXVII. évfolyam. Szombathely, 1929. december 26. 58. szám. Előfizetési ár: Egész évre 16 pengő Hivatalos hirdetések „Vasvármegye Hivatalos Lapja“ szerkesztőségéhez (Vármegyeház) küldendők. Hirdetési dijak: Szavankint 4 fillér, legkisebb hirdetési díj 32 fillér. Megjelenik minden csütörtökön. VASVARBECYE HIVATALOS LAPJA II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. Magyar királyi belügyminiszter. Szám: 104.227/1929. V. Válaszirat száma: 44.855/924. Tárgy: Az alsódabasi járás főszolgabírájának jelentése az állami anyakönyvvezetésben tapasztalt mulasztások orvoslására. Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye alispánjának Budapest. Alispán úr 1927. évi február hó 8. napján 6420/1927. szám alatt a m. kir. igaságügyminiszter úrhoz felterjesztette az alsó- dabasi járás főszolgabírájának 845/1927. számú jelentését, amelyben a főszolgabíró az állami anyakönyvezésben tapasztalt egynémely mulasztásról tesz jelentést és azok orvoslására nézve tesz javaslatot. Az alsódabasi járás főszolgabírájának fenti előterjesztésére a m. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértőén alispán ur,at a következőkről értesítem: Az 1894. XXXIII. t.-c. 80. §-ában meghatározott, a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt kihágás miatti büntetés kiszabása mellett, az 1894. XXXIII. t.-c. 81. §-a értelmében az anyakönyvi közvetlen felügyelő hatóság által kiszabható rendbírság alkalmazására is megvan a lehetőség, sőt az 1894. XXXIIL t.-c. 81. §-ában szabályozott rendbírság tekintetében nincs is elévülés, hanem az elmulasztott bejelentésért ezen az úton bármikor feleletre lehet vonni a mulasztókat. Világosan következik ez az 1894. XXXIII. t.-c. 81. §-ának a szóban levő pénzbírságra vonatkozó ezekből a szavaiból: „melyek azonban egyes esetben 20 koronát meg nem haladhatnak“ és az A. U. 79. §-a 4. bekezdésének megfelelő rendelkezéséből, amelynek értelmében a rendbírságot mindaddig újra és újra ki kell szabni, amíg a bejelentés meg nem történt, vagy a bírság kiszabása a bejelentésre kötelezett vagyontalansága miatt eredménytelenné1 nem válik. Az alsódabasi főszolgabíró jelentésében elfoglalt az a jogi álláspont nem helyes, hogy a születés és az elhalálozás bejelentésének az elmulasztásával elkövetett kihágás büntethetőségének elévülése attól az időponttól kezdődik, amelyben a mulasztás a hatóság tudomására jutott. A m. kir. kúriának az 1905. évi január hó 18-án 493. szám alatt hozott jogegységi döntése (Büntető Jog Tára II. évf. 83. 1.) értelmében az 1894. XXXIII. t.-c. 30. §-ában meghatározott anyakönyvi kihágás (az idézett törvényben, illetőleg az azt módosító 1904. XXXVI. t.-c.-ben előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása) esetében a bűnvádi eljárás megindíthatása hat hó alatt elévül. Kétségtelen, hogy ez az állásfoglalás nem azt jelenti, amire az alsódabasi járás főszolgabírája uital, hogy t. i. az elévüléssel kapcsolatos határidő kezdőpontja az a nap, amelyen a bejelentésre kötelezett mulasztása az anyakönyvi közvetlen felügyelő hatóság tudomására jutott, hanem csakis akként értelmezhető a kir. kúria álláspontja, hogy a hat hónapi határidő attól az időponttól kezdve folyik, amidőn az a határidő eltelt, amelyen belül a bejelentésnek meg kellett volna tötrénnie. Nincs ugyanis semmiféle olyan jogszabály, amely a büntetőjogi elévülést az elkövetett bűncselekménynek a hatóság tudomására jutásával hozná kapcsolatba; ilyen jogszabály ellenkeznék is a büntetőjogi elévülés lényegével, amelynek egyik legfőbb alapja éppen az elkövetett bűncselekménynek hosszabb időn át rejtve maradásában van. Minthogy továbbá a kir. kúriának idézett jogegységi döntése a szóbanlevő anyakönyvi kihágások elévülésének lehetőségét kifejezetten megállapítja, ezzel kizárja esetleges oly gondolatnak az érvényesülését is, hogy a kérdéses kihágások tekintetében az elévülés egyáltalában be nem következhetik, mert a bűncselekmény tényálladéka (az előírt határidőben való bejelentés, elmulasztás) mindaddig fennáll, amig az anyakönyvi törvények értelmében bejelentésre kötelezettek az előírt bejelentést meg nem (tették. Ilyen felfogás különben már az 1894. XXXIII. és 1904. XXXIV. t.-c.-nek a fokozaitos bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseire tekintettel is nem kívánatos bonyodalmakra és a bíróságok sok felesleges munSzerkesztő: VIDOS ÁRPÁD várm. főjegyző. Helyettes szerkesztő: DOSLA VILMOS várm. irodaigazgató.
