Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (27. évfolyam, 1-59. szám)

1929-07-11 / 28. szám

— 228 —

B. M. sz. körrendelet 37. §-ának (2) bekezdése szerint történhetik, a jutalom azonban a befolyt díjak egy évi összegének felét nem haladhatja meg.

(5) A marhalevélkezelés ellátására alkalmazott állami közegek díjazását a földmívelésügyi miniszter állapítja meg és ez esetben az illető községben (városban) af marhalevelek kiállításáért és kezeléséért szedett díjak teljes egészükben az államkincstárt illetik. Minden más esetben ezek a díjak a 177.200/1924. B. M. sz. körrendelet 2. §. 7. e) pontja értelmében a községet illetik és azokat a marhalevélkezelők részére sem egészben, sem részben nem lehet átengedni.

8. §.

(1) Külön marhalevélkezelőkül csak az állam és az illető vidék hivatalosan elfogadott nyelvén beszélni, olvasni és írni tudó, legalább is 20 éves, olyan feddhetetlen előéletű magyar állampolgárt lehet alkalmazni, aki legalább is olyan műveltségű fokon áll, hog ya marhalevélkezelést kifogástalanul elvégezheti. Ott, ahol e kellékeknek megfelelő képesített húsvizsgáló a marhalevélkezelésre vállalkozik, elsősorban ezt kell kijelölni. Vendéglőst, korcsmárost, húsiparost, állatkereskedőt és ipari hizlalót külön marhalevéíkezelőül kijelölni nem szabad.

(2) A külön marhalevélkezelő megbízatása rendszerint ideiglenes és minden igényjogosultság nélkül bármikor visszavonható. A városok a külön marhalevélkezelőket élethosszig tartó megbízatással is alkalmazhatják, amikor reájuk a segéd- és kezelőszemélyzetre vonatkozó szabályok irányadók.

(3) A hivatali esküt nem tett külön marhalevélkezeíő, mielőtt működését megkezdené, az őt alkalmazó helyi hatóság (községi elöljáróság, városi tanács) előtt a következő esküt, illetőleg,

ha ez vallásos meggyőződésével ellenkezik, a következő fogadalmat tartozik letenni: „Én

..........

eskü

szöm (ünnepélyesen fogadom), hogy marhalevélkezelői megbízatásommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. (Eskünél) Isten engem úgy segéljen.“

9. §.

(1) Nagy- és kisközségekben a marhalevélkezelők kijelölése felett a felügyeletet az elsőfokú állategészségügyi hatóság gyakorolja. Ha a község az 5. és 6. §-ok rendelkezéseinek betartása nélkül alkalmazott marhalevélkezelőt, vagy a külön marhalevélkezelő nem felel meg a 8. §-ban előírt követelményeknek, az I. fokú hatóság az elöljáróságot a közeg elbocsájtására és megfelelő marhalevélkezelő kijelölésére utasítani köteles. Az elsőfokú hatóság ily irányú intézkedései ellen csak birtokon kívül van fellebbezésnek helye.

(2) Rendezett tanácsú városokban ily irányban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban, valamint Budapest székesfővárosban pedig a földmívelésügyi miniszter intézkedhetik.

10. §.

(1) Minden marhalevélkezelőt el kell látni hivatalos marhalevélkezelői pecsétnyomóval, a kezeléshez jelen rendelet értelmében szükséges könyvekkel [jktatókönyv, tulajdonátruházásról vezetendő jegyzőkönyv), valamint a tulajdonátruházási nyilatkozathoz és az állategészségügyi bizonyítvány megújításához szükséges bélyegzőkkel. A közös marhalevélkezelőket (körjegyzőket, körjegyzői székhelyt nem képező, önálló marhalevélkezelő tartására szövetkezett kisközségek marhalevélkezelőit) mindazon községekre nézve, melyeknek marhalevélkezelését végzik, külön hivatalos pecsétnyomóval kell ellátni.

(2) A marhalevélkezelői pecsét szövege a következő: ,,X község (város) marhalevélkezelője.“ Ha pedig a nagyközség, illetve város több marhalevélkezelő kerületre van felosztva: „X község (város) I., II., III., stb. marhalevélkezelője.“

(3) A marhalevélkezeléshez szükséges könyvek, pecsétek és bélyegzők beszerzése az illető község (város) kötelessége.

(4) A hivatalos pecsétnyomót és bélyegzőket akkor, amidőn a marhalevélkezelés szünetel, elzárva kell tartani.

(5) Állategészségügyi hivatalokban a marhalevélkezelő a hivatal pecsétjét használja.

Marhalevélkötelezettség.

11. §.

(1) Lovat, szamarat, öszvért, szarvasmarhát, bivalyt, juhot, kecskét és sertést, bármely korú legyen is az állat, tulajdonosa marhalevéllel köteles ellátni:

1. ha az ilyen állatra vonatkozó tulajdonjogát másra átruházza (eladja, cserébe adja, elajándékozza stb.), vagy ilyen jogcímen bírói ítélet alapján tulajdonjogot szerez;

2. ha ilyen állatot tulajdonátszállás (öröklés, hagyomány stb.) útján megszerez;

3. ha ilyen állatot állatvásárra, állatkiállításra vagy állatdíjazásra hajt vagy szállít;

4. ha ilyen állatot:

a) más községbe (városba) lábon elhajt, vagy a b) pontban felsoroltaktól különböző, bármilyen más közlekedési eszközön (kocsin, gépkocsin, szánkón, vizijárművön sb.) elszállít,