Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1928. január-december (26. évfolyam, 1-55. szám)
1928-04-05 / 14. szám
- 86 — Másolat. A m. kir. Növényeiét és .Kórtani Állomás felhívása a vadontermö gombák értékesítésére. Erdős vidékeinken óvről-óvre rengeteg vadon termő ehető gomba megy veszendőbe amiatt, hogy azokat senki sem gyűjti össze. Némely vidéken a nép gyűjt ugyan több-kevesebb gombafajtát, de a mérges fajoktól való telelem miatt számos, jól felismerhető hasznos fajt merő előítéletből nem mernek szedni, vagy pedig tudatlanságból mérges gombákat is hozzászednek. A vezetésem alatt álló állomás Gombá- szati Osztályára mind sűrűbben érkeznek olyan kérelmek, amelyek részben a magától termő gombák célszerű értékesítési módja felől, részben különféle gombák termesztésére vonatkozólag kérnek útbaigazításokat. Mig a gombák termesztése fajonként kellőleg nincsen kitanulmányozva, addig a vadontermő gombák értékesítésére vagyunk utalva. Mivel ez a forrás nem kiapadhatatlan, azért nagyon ajánlatos a gyűjtést (szedést) úgy kezelni, hogy az ne csak mentői kifizetődőbb, de lehetőleg előrelátható is legyen. Például valamely közismert fajt túlságosan is kitermelhetnek azáltal, hogy a termést az utolsókig felszedik. A teljesen kinőtt, sokszor már úgyis kukacos gombakalapokat a termőhelyen kell hagyni, hogy azok spórája (magja) a gombanövényt felfrissítse, terjessze! Kíméletlen szedéssel a mérges gombáknak kedvezünk. Azokat ugyanis (ha ugyan felismerik) senki sem szedi s igy mind viszonylag több és több teret hódítanak. Céltalan a mérges gombákat összetaposni, mert a gomba tulajdonképpeni növénye a föld alatt van. A széttaposott gomba darabkái pedig a spórát ugyancsak elhullathatják. Ha valaki a mérges gombákat irtani akarja, akkor cselekszik helyesen, ha azokat haza viszi s a veteményes ágyasokat trágyázza velük. Ott azok nem szaporodhatnak, hanem dús nitrogéntartalmú trágyát szolgáltatnak. A közismert (és sűrűn kitermelt) jó gombafóleségeknek bizonyos fokú kímélése lenne az is, ha a kevésbbé ismert, de jól meghatározható fajokra is figyelmet fordítanának. Ilyen gomba még elég van Pl.: a tarló és a közönséges őzlábgomba (Lepiota naucina Fr. és Lepiota procera Scop) a begöngyöltperemü cölöpgomba (Paxillus involutus Batsch) stb. Ezek és számos más gombák a száüitást is kibírják, de van számos olyan faj is, amelyik gyorsabban romlik s igy csak a gyűjtés helyén használható fél Ilyenek pl. a pöfetegek (Globaria, Lycoperdon) továbbá a nagyobb tintagombák (Coprinus) s a puhább tinoru-gombák (Boletus). A helyesen kezelt (és szavatolt) szárított gomba könnyen értékesíthető, legegyszerűbben a m. kir. Földmivelésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Gyógynövényforgalmi Iroda által. (Budapest, V. Kossuth Lajos tér 11.) A szélesebb alapokon való értékesítés azonban bizonyos előtanulmányt igényel. Nem elég csak fizikailag megszervezni a gyűjtést, nem elég az anyagot kifogástalanul szárítani, vagy egyébként konzerválni, ha a gyűjtők a fajok felismerésében járatlanok. Ha valaki egy vármegye, vagy mondjuk egy járás területén kezébe akarja venni a gombák értékesítését, akkor annak első soron maga magát kell kiképeznie. Azután ki kell képeznie a gyűjtőit,, akik t. i. az egyes falvakban a gyűjtést intézik, irányítják s akik az ő közvetlen gyűjtőiktől átvett anyagot elsősorban vizsgálnák felül. Maguk a gyűjtők (szedők) ugyanis a legtöbb esetben nem képezhetők ki gombaszakértőkké. Az értékesítés menete, azaz, hogy frissiben kerül-e a gomba a piacra, vagy konzerválva, másodrendű kérdés, ez az illető hely viszonyain múló dolog. Kétségtelen, hogy az ottani vásárló közönség is szívesebben veszi a szakértő szemüvegén át megcenzurázott árut, ha kissé drágábban is, mert igy valaki jót áll azért, hogy a kérdéses gomba nem mérges. (A jogi szempontok fejtegetése nem ide tartozik, de annyit rögzíthetünk itt, hogy a gombák árusításánál -a szavatosságot tartjuk fontosnak. Valaki legyen felelős azért, hogy az áru jóféle gomba. Az a házaló, akinek még a nevét sem kérdezzük meg, nem nyugtathat meg minket. Úgyszintén nem foglalkozhatunk itt a gyűjtési terület jogi viszonyainak előzetes szükséges rendezésével sem.) Hogy valaki gombaszakórtő lehessen, annak rendes (már meglévő állása, munkaköre mellett 1—2—B évi tanulmányra van szüksége. Főként azért, mert a gomba is, mint valami magára hagyott vad gyümölcs, nem terem minden éven, sok fáj 1—2 évi szünet után terem csak tömegesebben. Aztán meg kell fordulnia többféle erdőben, mert egyik gomba itt terem, a másik másutt stb. A m. kir, Földmivelésügyi Minisztérium többféle módon is/ segítségére van annak, aki a szabadban termő gombákkal behatóban akar foglalkozni. Első soron is „Állandó Gombaismertető Tanfolyam“-ot szervezett, hogy a szakértők kiképzése megindulhasson. A már második éve működő tanfolyam ezentúl is minden óv november elsején kezdődik, s áll 20 elméleti órából. Ezeket azonban úgy tartják (heti 1—1 óra a késő délutáni időben) hogy a vidékiek állandó budapesti tartózkodás nélkül is résztvehetnek az órákon. A gombatermési idény alatt tehát nyáron vttgy ősszel 10 gyakorlati (erdőn tartott) óra következik, hogy az elméleti kiképzést helyszínén tartott meghatározásokkal egészítsék ki. Ezek az órák a budai hegyvidék erdeiben*tartatnak, ugyancsak gyér időközökben. A tanfolyamot évzáró vizsga követi. A tanfolyamot a m. kir. Növényélet és Kórtani Állomás Budapest, II. Debrői-ut 15. sz. tartja. A tanfolyam vezetősége számolt azzal is, hogy az ország távolabbi részéből a tanfolyamokat nem látogathatják. Ezért az eddigi tanfolyamokon jeles eredmény elért növendékeket tovább képezi, hogy szükség szerint vidéki tanfolyamok tartására őket kiküldhesse. Azért ha valahol legalább 20—40 (a kérvényezők lakhelyének távolsága szerint) hallgató jelentkeznék, az itt is előirt tandijak befizetése ellenében (szemé- lyenkint 31 P) a fentvázolt tantervvel (órabeosztással) a taníolyamot a kérvényezők lakóhelyén is megtartjuk. A tandíjban a tankönyv kölcsönzési dija is bennfoglaltatik. Akik a tanfolyamon részt nem vehetnek, azok könyvek kikölcsönzésével sajátíthatják el a szükséges alapismereteket. Mivel a gombameghatározás nem egészen egyszerű művelet, azért az ily irányú ismeretterjesztés kifejlesztés végett a m kir. Földmivelésügyi Minisztérium gombáskönyv kiadását is támogatta. Ez a könyv Szemere László: „Gombáskönyv kezdők részére“ c. 250 gombaleirással és 50 képpel ellátót könyve, amelyet 1 P kölcsönzési dij előzetes beküldése ellenében küld meg a m. kir. Növónyélet és Kórtani Állomás. A kikölcsönző a könyvet egy évre kapja, s a kölcsönzési idő elmúltával köteles azt további felszólítás nélkül sértetlen állapotban visszaküldeni. Miután az is előfordulhat, hogy egyes iskolák vagy testületek a sajátf hatáskörükben óhajtanának gombaismertető előadásokat tartani, azért a m. kir. Növényeiét és Kórtani Állomás Gombászati Osztálya a legfontosabb 40 gombáról színes diapozitivet készitett. Ezeknek másolatát a feutirt
