Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (24. évfolyam, 1-53. szám)
1926-02-04 / 5. szám
Hivatalból díj átalány ózva. Vasvármegye Hivatalos Lapja Főispájni hivatal abat' XXIV. évfolyam. £ # *- r> \ i.v*. s4-.> V Szombathely,'.^^ február 4 Csonka-Magyarország nem ország I Egész Magyarország mennyország! 5. sz. Előfizetési ár : Egész évre 200,000 papirkorona. Hivatalos hirdetések „Vasvármegye Hivatalos Lapja“ szerkesztőségéhez (Vármegyeház) küldendők. Hirdetési dijak: Szavanként 400 korona, legkisebb hirdetési dij 4000 korona. Megjelenik minden csütörtökön. VASVÁRMEGYE HIVATALOS LÁPJA Szerkesztő: VIDOS ÁRPÁD várm. főjegyző. ' Helyettes szerkesztő: MÓROCZ FERENC várm. irodafőigazgató. [. Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok. Szózat. A szerencsésekhez a boldogtalanokról. Irta: Rákosi Jenő. Nem a véres kardot körülhordó herold vagyok én. Noé fehér galambját tartom a kezemben, hogy kiröpitsem a magyar vízözön szomorú területéről, hogy olajággal, a szeretet vigasztaló adományával térjen meg boldogtalan hazánknak e pillanatban legboldogtalanabb vidékére. Mindnyájan siratjuk hazánkat. És most ime egy részére a hazának uj siralom borult. Mi, akiknek még áll a házunk, akiknek tanyája romban nem hever, akik nem siratjuk a termőföldbe szórt reményünk, a zsengéjében elpusztult jővö évi aratást, mint azok, kikét gyilkos áradat borította el: nem kell-e, hogy meginduljunk, hogy szivünk feldobogjon hajléktalanná, kifosztott bujdosóvá lett testvéreinkért. Szeretnék oly nagyot kiálltam, hogy hangom felverjen mindenkit ez ország határain belül. Szeretném, ha kiálltó szómra visszhang jönne minden házból, minden palotából, minden szívből. A megaláztatás, a veszteség, a szegénység, amely fojtogat bennünket mindnyájunkat e hazában, ne ridegebbé, ne zárkózottabbá, ne keményszivübbé tegyen bennünket, sőt csak annál fogékonyabbá mások nyomora és megpróbáltatása iránt. A tehetős, a módos, a gazdag, a dúsgazdag jöjjön és adjon a feleslegéből, hogy áldják és ne irigyeljék jómódját, a gazdagságát. Aki pedig tudja mi a szegénység, az ossza meg a falatját azokkal, akiknek vagyonát, reményét, kezemunkáját a pusztító viz elborította. Mindnyájunk feje felett jár a felhő, esővel, láporral, jéggel villámmal terhelten. Kire mit bocsát, Isten tanácsa dönti el. Ember dolga, hogy akire áldás száll a felhőből, siessen segítségére annak, akire átok hullott belőle. Hallja meg mindenki, hogy Isten akarata, hogy adjunk annak, akit sorsa arra kényszerít, hogy kérjen. Akinek száz van adjon tizet, akinek tiz van adjon egyet, akinek egy van, adjon egy felet. És Isten visszafogja mindenkinek adni kamatok kamatjával, lelkiismerete békéjével és elméje nyugodalmával. És akinek gyermeke van, adjon a gyermekei nevében, hogy boldogok legyenek; a gyermektelen pedig nézzen minden magyart gyermekének és adja meg a kárvallottaknak azt, amit a gyermekeinek adna. És senki ne zárkózzék el az én kérő és biztató szavam elől, úgy lesz áldás rajta és áldás a hazán, amely nevében kopogtatok a magyar sziveken. 2187—1926. sz. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter ur Ő Nagyméltósága felkérésére az árvízkárosultak felsegitése érdekében Rákosi Jenó főszerkesztő ur Öméltósága által irt „Szózatot“ közzéteszem. Utalok a Népjóléti és Munkaügyi M. Kir. Miniszter urnák mint az árvízkárosultak felsegitésére alakult országos segítő bizottság elnökének Vasvármegye hivatalos lapjának 1926. január 28-án megjelent számában „Adakozzunk az árvízkárosultaknak !u címen közzétett felhívására. Az akciót a magam részéről is az összes hatóságok, egyesületek és magánosok legmesszebbmenő támogatásába ajánlom. Szombathely, 1926. február 4. Dr. Horváth Kálmán sk. alispán.
