Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (24. évfolyam, 1-53. szám)
1926-04-29 / 17. szám
— 96 108. §. Kis- és nagyközségekben a lakosság, illetve az általános tűzvédő tiasztása céljából félreverendők a harangok és megfuvandók az összes kéthangu tűzjelző kürtök. 109. §. Vidék« a tüzet táviró, telefon, autós, kerékpáros vagy lovasküldönc által kell jelezni. A küldöncöket dijazás ellenében a tűzoltó jármű-osztag köteles adni és pedig az köteles szolgálatot minden haladék nélkül tejesiteni, akit arra a tüzoltóparancsnokság vagy elöljáróság az adott alkalommal fel- szóllit. A dijazás a jelen szabályrendelet 80. és 83. §-aiban megjelölt elvek szerint történik. Mentés — oltás. 110. §. A riasztó fűzjel felhangzására az egész község általános és teljes tüzvéderejének rögtön mozgosulnia kell és pedig a tüzoltóparancsnokságnak a téli elméleti oktatásokon szóban előadott s a gyakorlatokon tényleg be is gyakorolt módozatai szerint. 111. §. Első kötelesség a tűz lekötése és a mentés megkísérlése És pedig; emberek, állatok, végül értéktárgyak, vagyonok mentése. Az emberi élet mentése a tűzoltónak a legelső és fegfőbb kötelessége. Az állati élet mentése is emberi kötelesség, de azért emberi élet kockáztatása tilos. Veszélyben levő értéktárgyaknak a tűzből való megmentésére pedig csak akkor kell törekedni, ha az emberélet kockáztatása nélkül lehetséges és ha fölös erő áll rendelkezésre, mert fődolog a tűzvész megfékezése. 112. §. A tűz színhelyén az oltásra vonatkozó technikai munkálatokat az ott megjelenő hatósági személyek támogatása mellett a vezérlő parancsnok saját felelősségével intézi, miért is neki a tűzoltás körül foglalkozó minden egyén engedelmeskedni tartozik. 113. §. Minden szolgálatban álló tűzoltó (nemcsak tűznél, de bármikor) közhatősági személynek tekintendő, ha szolgálatos mivoltát jelentő jelvényt, avagy egyenruhát. legalább is tüzoló sapkát hord. Egyenruha vagy jelvényviselésre csak a „működő tűzoltóság“ jogosult. A jelvény kék-fehér karszallag, piros T 0. betűkkel. Idevonatkozólag egyebekben a 230.000—1925 B. M. számú kormányrendelet 15—16. §-ai intézkednek. 114. §. Tüzeseteknél, úgymint gyakorlatoknál köteles mindenki a kiszabott munkáját minden kiabálás, nesz, lárma nélkül gyorsan és pontosan végezni. A vész helyén munkanélkül bámészkodni, ácsorogni szigorúan tilos. A tűzoltás körül igy mégis ácsorgó, bámészkodó munkaképes egyének — még ha különben nem is tüzvédkötelesek — megfelelő tűzvédelmi munkára (vizhordás, fecskendőnyomás) szoritandók. 115 §. Az elöljáróságnak a tűzoltás vezetőjét mindenben támogatni kel, azért a tűz teljes eloltásáig kis- és nagyközségekben az elöljáróság köteles teljes számban jelen lenni. A tűzoltóparancsnok vagy hatóság rendelkezéseinek vész esetén ellenszegülők az I. fokú tűzrendészed hatóságnak bejelentendők. 116. §. Tűzvész esetén senki sem tilthatja el a tűzoltóságot attól, hogy udvarán, kertjén, épületein át közlekedjék. Magántulajdonba való nagyobbmérvü beavatkozás, épületrészek lebontása stb. azonban csakis szükségszerű esetekben és csakis hivatott vezénylő utasítására van megengedve. Téli tűzvészeknél a parancsnok utasítására kötelesek az arra felszólítottak vizet forralni s azt a tűzoltóságnak átengedni. 117. §. Tűzesetnél a működő tűzoltók a szakmunkára, a többiek a nyersmunkára, vízszállításra, továbbá rend- fenntartóknak és fecskendőnyomó legénységnek stb. osztandók be. 118. §. Minden tüzoltóparancsnokság köteles évenként legalább egy tűzesetre (vagy gyakorlatra) szóló pontos tervet és beosztást kidolgozni, azt a tüzvéderővel elméletileg megismertetni, az évi nagygyakorlatokon jól begyakorolni. A gyakorlatokon a tűzoltóparancsnok támogatására kis- és nagyközségekben az elöljáróság köteles teljes számban jelen lenni. A gyakorlatokon nem megfelelő magaviseletét tanúsító egyének az I. fokú tüzrendészeti hatóságnál feljelentendők és büntetendők.
