Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (23. évfolyam, 1-54. szám)
1925-07-09 / 28. szám
— 174 V. FEJEZET. Tűzjelzésre, oltásra, mentésre vonatkozó szabványok. 120. §. A.kitört tüzet, bárki, aki azt először észre veszi, „Tűz van! Tűz van!“ kiáltással jelezni köteles. E jelzést mindenki, aki meghatlotta, folytatni tartozik, mig csak az egész körzet riasztva nincs és a tűzjelző kürtök meg nem szólalnak. 121. §. R. T. városokban és városi jellegű községekben, hol telefon berendezés van, a tűzoltó őrtanya telefonnal is felszerelendő s aki a tűz kitörését észreveszi, köteles azt telefon által azonnal a tűzoltóság tudomására hozni. A kitört tűzesetről utólag még az esetben is tartozik az, akinél a tüzeset történt, a hatóságnak jelentést tenni, ha a tüzet a házbeliek maguk is szerencsésen elnyomhatták. 122. §. Kis- és nagyközségekben a lakosság, illetve az általános tüzvéderő riasztása céljából félreverendők a harangok és meghívandók az összes kéthangu tűzjelző kürtök. 123. §. Vidékre a tüzet táviró, telefon, autós, kerékpáros vagy lovasküldönc által kell jelezni. A küldöncöket dijazás ellenében a tűzoltó jármű-osztag köteles adni éspedig az köteles a szolgálatot minden haladék nélkül teljesíteni, akit arra a tüzoltóparancsnokság vagy elöljáróság az adott alkalommal fel- szóllit. A dijazás a jelen szabályrendelet 88. és 91. §-aiban megjelölt elvek szerint történik. Mentés — oltás. 124. §. A riasztó tüzjel felhangzására az egész község általános és teljes tüzvéderejének rögtöo mozgósulnia kell és pedig a tüzoltóparancsnokságnak a téli elméleti oktatásokon szóban előadott s a gyakorlatokon tényleg be is gyakorolt módozatai szerint. 125. §. Első kötelesség a tűz lekötésé és a mentés megkísérlése. És pedig: emberek, állatok, végül értéktárgyak, vagyonok mentése. Az emberi élet mentése a tűzoltónak a legelső és legfőbb kötelessége. Az állati élet mentése is emberi kötelesség, de azért emberi élet kockáztatása tilos Veszélyben levő értéktárgyaknak a tüzből való megmentésére pedig csak akkor kell törekedni, ha az emberélet kockáztatása nélkül lehetséges és ha fölös erő áll rendelkezésre, mert lödolog a tüzvés megfékezése. 126. §. A tűz színhelyén az oltásra vonatkozó technikai munkálatokat az ott megjelenő hatósági személyek támogatása mellett a vezérlő parancsnok saját felelősségével intézi, miért is neki a tűzoltás körül foglalkozó minden egyén engedelmeskedni tartozik. 127- §• Minden szolgálatban álló tűzoltó (nemcsak tűznél, de bármikor) közhatósági személynek tekintendő, ha szolgalatos mivoltái jelentő jelvényt, avagy egyenruhát, legalább is tűzoltó sapkát hord. Egyenruha vagy jelvény viselésre csak a „működő tűzoltóság“ jogosult. A jelvény kék-fehér karszalag, piros T. O. betűkkel. Idevonatkozólag egyebekben a 230.000—1925 B. M számú kormányrendelet 15—16. §-ai intézkednek. 128. §. Tüzeseteknél, úgymint gyakorlatoknál köteles mindenki a kiszabott munkáját minden kiabálás, nesz, lárma nélkül gyorsan és pontosan végezni. A vész helyén munkanélkül bámészkodni, ácsorogni szigorúan tilos. A tűzoltás körül igy mégis ácsorgó, bámészkodó munkaképes egyének — még ha különben nem is tüzvédkötelesek — megfelelő tűzvédelmi munkára (vizhordás, fecskendőnyomás) szoritandók. 129. §. Az elöljáróságnak a tűzoltás vezetőjét mindenben támogatni kell, azért a tűz teljes eloltásáig kis- és nagyközségekben az elöljáróság köteles teljes számban jelen lenni. A tűzoltóparancsnok vagy hatóság rendelkezéseinek vész esetén ellenszegülők az I. fokú tűzrendészed hatóságnak bejelentendők. 130. §. Tűzvész esetén senki sem tilthatja el a tűzoltóságot attól, hogy udvarán, kertjén, épületein át közlekedjék. Magántulajdonba való nagyobbmérvü beavatkozás, épületrészek lebontása stb. azonban csakis szükségszerű esetekben és csakis hivatott vezénylő utasítására van megengedve. Téli tűzvészeknél a parancsnok utasítására kötelesek az arra felszólítottak vizet forralni s azt a tűzoltóságnak átengedni.
