Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (23. évfolyam, 1-54. szám)
1925-07-09 / 28. szám
— 161 — 18. §. A még esetleg található u. n. füstöskonyhák haladéktalanul szabályos kéményszerkezetre építendők át. Amennyiben ezt a tulajdonos 1 éven belül megcsinálni elmulasztja, a szükséges átépítés a hatóság által a tulajdonos terhére hajtandó végre. 19. §. Füstvezető pléhcsöveket padlástéren avagy deszkafalon át, vagy gyúlékony anyagok közelében kellő szigetelés nélkül vezetni tilos Hézagosán záródó, vagy kilyukadt csövek használata tilos. 20. §. A tetőn ablaknyilásokat, herkelyukakat, ajtókat s más nyílásokat, az az azokat jól záró ablaki v aj ^szerkezetek nélkül alkalmazni tilos. 21. §. Lakóházak és műhelyek padlásán 10 q-nál nagyobb mennyiségű gabonát felhalmozni, tár ni tilos. Könnyen gyuló anyagokat, tűzveszélyes dolgokat pedig még a legkisebb mértékben sem szabad ott. helyezni. 22. § Gazdasági vagy más melléképületek padlásán, — hacsak azok lakóházzal szoros összefüggésben nincsenek, avagy, ha berinök tüzelés nem folyik, — gabona és takarmány szabad mennyiségben helyezhető el. 23 §. Padlásra és pincébe vezető lépcsők a konyhába, előszobába, kamrába, egyszóval a lakóház belsejébe, egyáltalán nem, hanem csakis udvarra, esetleg folyósóra nyílhatnak, de a feljárók a lakás többi részétől tűzbiztosán elválasztandók. Uj építkezések tehát csak eszerint engedélyezhetők, már meglevő szabálytalan lépcső- féléknél pedig megfelelő tűzbiztonsági óvintézkedés teendő. 24. §. Pincék, ha azok lakott helyiségek alatt vannak, kizárólag csakis tűzbiztos bolthajtások vagy vasbeton mennyezet szerkezetűek lehetnek; lejáróul két fal közötti beton, vagy keményfalépcsök alkalmazandók. 25. §. Pincehelyiséget műhelyül, vagy konyhának engedélyezni csak abban az esetben szabad, ha ezt a helyiséget a többi pincerésztől tömör fal választja el és ugyanezen a szabadba vezető teljesen különkijárata van. 26. § Malmok és más hasonló tűzveszélyes berendezésű üzemek, műhelyek vagy raktárhelyiségeknek felette tűzveszélyes voltát a tulajdonos az összes farészeknek (gerendázat, padlózatok) „Ceollozil“ tartalmú vizfestékkel évenként egyszer való átfestésével köteles csökkenteni. Az elöljáróság köteles ezen átfestést évenként ellenőrizni és annak megtörténtét a malom (raktár) mühelykönyvben igazolni. 27. §. Minden épület melynél a villámcsapás eshetősége fokozottabb villámhárítóval látandó el. Villámhárítóul — minthogy a gyakorlatban jobban bevált és elméletileg is nagyobb biztonságot nyújt, — a tetőgerinc felett fél méter magasságban végigfutó, a tetőtől elszigetelt horgonyozott vas, vagy vörösrézből való tüskésdrót alkalmazandó. E villámhárító drót földvezeléke sértetlen és föltétien biztonságot nyújtó legyen. Tehát több ágból fonott és legalább 12 mm. átméretü. Nem szabad e vezetéket kútba, zárt falazatos gödörbe, vagy a házban esetleg alkalmazott vízvezetéki, vagy gázcsövekbe kötni, hanem tó, patak, vagy folyó mederbe esetleg valami vizesárok fenekére nedves földbe kell ágyazni. Minden villámhárítót évenként legalább egyszer, még a nyár beálta előtt a háztulajdonosnak galvanométerrel április hóban ki kell próbáltatnia. 28. §. Az épületek és épületrészek (tüzelők, kémények stb) egyébb tűzbiztonsági követelményeiről az építkezési szabályrendelet (T. Zs. 214—255. old.) intézkedik. 29. §. Szérüskertekben, gazdasági udvarokon általában olyan környezetben, ahol a kerítés a támadható tüz= nek természetes útját képezhetné, kerítésül csakis eleven sövény, tégla, kő vagy drótkerítés használható. A kerítések menete befásitandó. Ugyancsak befásitandók az udvarok és más beltelkek, kerteknek nem használt mindama részei is, melyek a szabadbejárás, közlekedés vagy berakodás céljaira nem feltétlenül szükségesek. 30. §. Mindenki köteles a tűz és világitószerek használatánál a legnagyobb óvatossággal eljárni. A családfő kötelessége háznépét erre szorítani s ezt e tekintetben ellenőrizni.
