Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (23. évfolyam, 1-54. szám)

1925-01-01 / 1. szám

- 3 Másolat. M. kir. földmivelésügyi minisztérium. 25792—1924. III. 1. szám. Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak. Hivatali elődöm az 1918. évi julius hó 20-án kelt 66.327 számú körrendeletével a háború tartamára kivételesen megengedte, hogy mindazokon a helyeken, ahol lóközvágóhid nincs, az 54300/1908. számú husvizsgálati rendelet 1. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésektől eltérőleg lovakat, szamarakat és öszvéreket, a helybeli, vagy a legközelebbi marha- vagy sertésközvágóhidon, illetve közvágó helyen is levághassanak, azonban oly kikötéssel, hogy ugyanazon vágóhelyiségben a levágás csak oly időben történhetik, amikor ott egyéb fajú állatokat nem vágnak. Ugyanezen rendelet értelmében kényszervágás szükséges* ségének felmerülése esetén lovak (szamarak, öszvérek) vágóhídon kívül is levághatók. Minthogy azok az okok, amelyek ezen kivételes intézkedés megtételét szükségessé tették, ma is fennállanak, a hivatkozott körrendelet * érvényét további intézkedésig változatlanul fenntartom. Midőn erről a törvényhatóságot tudomás és közhirré- tétel végett értesítem, külön is hangsúlyozom, hogy a husvizsgálat tárgyában kiadott 54300—1908. számú itteni rendelet 18. §-ának második bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint a közfogyasztásra szánt lovat, szamarat és öszvért élő és levágott állapotban kizárólag csak állatorvos vizsgálhatja meg, ezekben az esetekben is alkalmazandó. Ettől eltérő eljárásnak pedig csak akkor tehet helye, ha a hivatkozott husvizsgálati rendelet 43. §-ában körülírt kényszervágás szükségessége forog fenn s a kényszervágandó állatnak élő állapotban való vizsgálata még eszközölhető. Ilyenkor az élő állapotban való vizsgálatot állatorvos hiányában husvizsgáló emberorvo3 vagy képesített husvizsgáló is végezheti.

A nem állatorvos husvizsgáló írásban igazolni köteles azonban a kényszervágás okát és azt, hogy az élő állaton sem a veszettség, sem a dermedés jelei nem voltak észlelhetők, a helyi hatóság pedig köteles arról gondoskodni, hogy a kényszervágott állat húsát az evégből mephivandó állatorvos megvizsgálja.

Végül szükségesnek tartom még azt is megjegyezni, hogy a friss lóhus és az ily húsból előállított termékek árusítására, felhasználására és egyik községből (városból) a másikba való szállítására vonatkozólag a husvizsgáló rendelet 95., 109 , 111. és 118. §-aiban foglalt rendelkezések ezekben az esetekben is szigorúan betartandók. Budapest, 1924. évi december hó 11-éq. A miniszter rendeletéből: aláírás olvashatatlan, miniszteri tanácsos.

21698-924. szám.

Valamennyi járási főszolgabíró és városi polgármester urnák!

Tudomásvétel és minél szélesebb körben leendő közhirrététel végett megküldöm.

Szombathely, 1924 december 27.

_________ Dr. Horváth Kálmán s. k., alispán.

M

ásolat: Magyar királyi Belügyminiszter. Szám: 243.908—1924—VII. Tárgy: A Wienben megjelenő „Panoráma“ cimü külföldi sajtótermék terjesztési tilalmának hatálytalanítása. A m. kir. állami rendőrség valamennyi kerületi Főkapitányának, valamennyi m. kir. csendőrkerületi Parancsnokságnak, valamennyi Alispánnak, a m kir. állami rendőrség budapesti Főkapitányának. Megfelelő eljárás végett közlöm, hogy a Wienben megjelenő „Panoráma“ cimü magyar nyelvű képes hetilap terjesztési tilalma hatályon kívül helyeztetvén, a kereskedelemügyi miniszter ur e sajtótermék postai szállítási tilalmát is feloldotta. Budapest, 1924. évi december hó 4-én. A miniszter rendeletéből: Boó s k., miniszteri o.-tanácsos.

21427—1924 szám.

Valamennyi főszolgabíró urnaki

Megfelelő eljárásra kiadom.

Szombathely, 1924. december 20. _________ Dr. Horváth Kálmán s. k., alispán.

M

ásolat: 117.618—1924. X. B. M. sz. körrendelet. A rendőri büntető eljárásban a büntető parancs kibocsátásának szabályozása tárgyában. Valamennyi vármegye Alispánjának, valamennyi thjf. város tanácsának a m. kir. állami rendőrség budapesti és valamennyi kerületi főkapitányának, mint II. fokú rendőri büntető bíróságnak. Tudomásomra jutott, hogy egyes rendőri büntető bíróságok azt a gyakorlatot folytatják, hogy oly esetekben is bocsátanak ki büntető parancsot amely esetekben a kihágás minősítésére alapul vett jogszabály nemcsak pénzbüntetés, hanem elzárás büntetés kiszabását is előírja. Ez a gyakorlat még az 1879: XL t. c. 21. § áank alkalmazásával sem helyes. A büntető parancsra vonatkozó összes jogszabályok a rendőri büntető eljárás egységes szabályozásáról szóló 65 000—1909. B. M. számú körrendelet (Rbsz.) harmadik fejezetével fel ölelt 62—71. § aiban foglaltatnak, amelyektől semmiféle eltérésnek helye nincs. A Rbsz. 62. §-a szerint az e szakaszban foglalt egyéb megszorításokkal az elsőfokú rendőri büntető biró csak akkor bocsáthat ki büntető parancsot, ha a kihágás miatt csak pénzbüntetés kiszabásának van helye. E rendelkezés már magában véve kizárja azt, hogy büntető parancs kibocsátható legyen oly esetben is, ha a kihágás minősítésére alapul vett jogszabály elzárás büntetés kiszabását írja elő. A Rbsz. 62, §-ának értelme szerint e szakasz csakis az alkal mazandó jogszabály büntető sanctiojában előirt büntetési nemre (a pénzbüntetésre) utaltatott. Ami a büntetőparancsban az 1879.-XL. t-c 21. § ára való szokásos hivatkozást illeti, ez azért sem álhat meg, mert e törvényszakasz csakis rendes contradiktorius eljárás eredményeképen vagyis a Rbsz. 153. §. rendelkezéseinek megfelelően a lefolytatott tárgyé lás után hozott ítéletben lehet alkalmazni s alkalmazásának okait ki kell fejteni. Erre mutat a Rbsz. 157. § ának ama rendelkezése, hogy az ítélet indokolásában kell kiemelni, vagyis tüzetesen meg kell okolni azt, hogy az 1879 XL. t.-c. 21. §-ának alkalmazására, vagyis arra, hogy az előirt elzárás büntetés helyett az alacsonyabb büntetési nem: a pénzbüntetés alkalmazására mily túlnyomó enyhítő körülmények szolgáltak? Azt pedig, hogy forognak-e fenn túlnyomó enyhítő körőlmények, az eljáró rendőri büntető bíróság