Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1924. január-december (22. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-07 / 6. szám
27 22561 — 1923. szám. Tárgy: Kivándorlók szállítására jogosult hajóstársaságok engedélyének meghosszabbítása. Valamennyi járási főszolgabíró urnák, szombathelyi, cel'dömölki, kőszegi és szentgotthárdi államrendőrkapitányságoknak. Tudomás és miheztartás végett felhívom t. Címetek figyelmét az 59-ik sz. Belügyi Közlönyben megjelent vonatkozó belügyminiszteri körrendeletekre. Szombathely, 1923.'december 29. Herbst Gésa sk., alispán. Másolat: 255152—1922. XIII. szám. M. kir. Belügyminiszter. Tárgy: A holtnak nyilvánított N. Jánosnak a holtnak nyilvánító határozatban a halál napjául megállapított időpont után született Ernő utóaevü gyermeke anyakönyvi bejegyzése. Vasvármegye alispánjának Szombathely. Felterjesztésére a csatolmányok visszaküldése mellett az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg a következőkről értesítem Alispán Urat: Holtnak nyilvánítás esetében az a vélelem, hogy a holtnak nyilvánított meghalt abban az időpontban, amelyet a holtnaknyilvánitó bírói határozat, halála idejéül megállapít. (1911 : I. törvénycikk 734. §-ának utolsó bekezdése, továbbá a háborúban eltűntek holtnak nyilvánításáról szóló 28000—1919. I. M. számú rendelet 4. §-a.) Ebből következik az a tétel, hogy a holtnak nyilvánítás után a házasságot is megszűntnek kell vélelmezni azoknak a jogi következményeknek szempontjából, amelyek a házasság megszűnésének tényéhez fűződnek. Minthogy azonban csak vélelemről van szó, a holtnak nyilvánítás nem zárja ki annak bizonyítását, hogy az eltűnt a holtnak nyilvánító bírói határozatban megállapított időpontnál előbb, vagy később halt meg, vagy hogy rnég életben van, avagy holtnak nyilvánításának még nincs helye. (28000—1919. I. M. számú rendelet 4. §-a.) Ha ez bebizonyul, a vélelem a hozzáfűzött összes jogi következményekkel együtt megdől és a házasság fenállásának kérdése is az uj határozat szerint igazodik. Kivétel ez alól az 1894 : XXXI. tövénycikk 74. §-ában szabályozott az az eset, amikor az egyik házastárs a másik holtnak nyilvánítása után uj házasságot köt, mert ennek korábbi házasságot megszüntető ereje van s ennélfogva ebben az esetben a korábbi házasságot az uj házasság megkötésének időpontjában megszűntnek kell tekinteni még akkor is, ha a holtnak nyilvánított visszatér, vagy a holtnak nyilvánítási vélelem egyébként teljesen megdől. Abból, hogy a holtnak nyilvánítás után a házasságot jogi következményei szempontjából megszűntnek kell vélelmezni, még pedig azzal a nappal, amelyet a holtnak nyilvánító bírói határozat a holtnak nyilvánított halála napjául megállapított, következik, hogy: a) az özvegy uj házasságot köthet, még pedig a H. U. 16. §-a értelmében tekintet nélkül az 1894 : XXXI. törvénycikk 24 §-ában megállapított 10 hónapi várakozási időre, b) a holtnak nyilvánítottnak a feleségétől a holtnak nyilvánított elhunyta napjául megállapított naptól számított 10 hónapon belül született gyermekeket ugyan még a holtnak nyilvánított törvényes gyermekeinek, az ezen túl született gyermekeket azonban már házasságon kívül született gyermekeknek kell tekinteni. Éhez az anyagi jogi szabályhoz kell igazodnia a gyermekek származásira vonatkozó anyakönyvi bejegyzésnek is. Vagyis az A. U. 94. §-ának 2. bekezdését annak a vélelemnek megfelelően kell alkalmazni, hogy a házasság a vélelem szerint a holtnak nyilvánító jogerős határozatban meghatározott napon megszűnt. Minthogy azonban ez a vélelem csak a határozat jogerőre emelkedésével keletkezik, az előtt az időpont előtt a házasságot fenállónak kell tekinteni és a bejegyzéseket e szerint kel! foganatosítani. Ez a jogi helyzet ai anyakönyvi bejegyzések szempontjából a holtnak nyilvánító határozat jogerőre emelkedése előtt. A további kérdés az, mi lesz a helyzet a hóknak nyilvánító határozat jogerőre emelkedése után azokkal a már foganatosított bejegyzésekkel, amelyek a halálnak a határozatban megállapított napján tekintettel most már nem felelnek meg a törvényes származásra vonatkozó vélelemnek. Szigorú következetességgel azt kellene állapítanunk, hogy ezeket a bejegyzéseket most már ki kellene igazítani, mert a holtnak nyilvánító határozat következtében nyilvánvaló lett, h gy a bejegyzés idején fenálott tényállásoknak nem felelnek meg, mert nyilvánvaló, hogy a férjnek a határozatban megállapított halála napjától számított 10 hónap eltelte után felesége (özvegye) tőle származó gyermeket nem szülhetett. Ezek szerint tehát ilyen esetekben az A. U. 151. §-ában szabályozott kiigazítási eljárásnak kellene helyet adni. Csakhogy ezzel szemben figyelembe kell venni a következőket: A gyermek származására vonatkozó bejegyzések tekintetében az anyakönyvi bejegyzések mindig csak vélelmen alapulnak, a bejegyzések alkalmával nem kutatjuk a valóságos téhyállást, hanem megelégszünk a törvényes vélelemmel, úgy, hogy az A. U. 151. §-a szempontjából azt kell mondanunk, hogy a bejegyzés retrospective is akkor felel meg a bejegyzés idejében fenállott tényállásnak, ha a törvényes vélelemnek megfelelt. Azon az alapon tehát, hogy ez a törvényes vélelem utóbb megdőlt, az A. U. 151. §-a alapján kiigazítási eljárásnak közigazgatási utón alig lehetne helyet adni. Más az utólagos bejegyezés esete bírói Ítélet alapján. (A. U. 47. §-ának 3. pontja és 100. §-a.) Figyelembe kell venni továbbá még azt is, hogy a holtnak nyilvánító határozat is csak vélelmet állapit meg, azt a vélelmet, hogy a holtnak nyilvánított meghat azon a napon, amelyet a határozat halála napiául állapított meg. A kiigazítási eljárást is tehát megint csak egy vélelemre állapíthatnék; ha ez a vélelem megdőlne, mert a holtnak nyilvánított visszatér, megdőlne megint a kiigazított bejegyzés is és vissza kellene állítani az eredeti bejegyzést, (amelyet a visszatért férj törvénytelenitési perrel utólagos bejegyzéssel megint megváltoztathatna)
